A híres 1904-es zsebkendőszavazásról mindenki hallott már, ha máshol nem akkor történelem órán. Most következő cikkünkben ennek a szavazásnak az igaz történetét fogjuk elmesélni, amelyet sehol máshol nem olvashatnak.

Gavrilo Princip 1894. július 25-én született a Bosznia nyugati részén elterülő Gornji Obljaj-ban. Mivel Szent Gábriel napján született, így a keresztségben a Gavrilo nevet kapta. Kilenc testvére született, akik közül hatan 10 éves koruk előtt életüket vesztették. Életben maradt testvérei közül a hét évvel idősebb Jovo, egyszerű pincérből fűszergyár tulajdonossá küzdötte fel magát, míg a Gavrilónál fiatalabb Nikola, Grazban járt orvosi egyetemre, később pedig egy bosnyák kisvárosban praktizált, ahol 1941-ben usztasák mészárolták le a családjával együtt.

A Princip család, könyvvel a kezében Gavrilo, jobb oldalon Nikola, bal oldalt pedig Jovo látható sapkában

Manapság ha meghalljuk azt, hogy medve járt a Bükkben szinte mindenki felkapja a fejét és csodálkozik, azonban régen a medve ugyanolyan vadállata volt a Bükknek, mint pl.: az őzek vagy a nyulak. Ebben a cikkben annak járunk utána, hogy mikor láttak medvéket, illetve mikor is volt az utolsó medvevadászat a Bükk területén.

1919. február 21-én Kun Bélát és több más kommunista vezetőt letartóztattak, mivel az aznapra hirdetett munkásmegmozdulás lövöldözésbe torkollott és ebben négy rendőr életét vesztette. Másnap reggel mintegy hatszáz rendőr rohanta meg a Gyűjtőfogházat, ahol Kun Bélát és társait tartották fogva.

1913-ban Bosznia-Hercegovina annektálása után, annak több helyőrségébe magyar honvédezredek kerültek, mint megszálló csapatok. Az egyik ilyen helyőrség Nevesinje kisvárosában, Mostartól keletre volt. Itt a pozsonyi 18. honvéd gyalogezred II. zászlóalja állomásozott. 1913. január 19-én egy vasárnapi napon, ennek a gyalogezrednek a laktanyájában történt a szörnyű eset, amelyről a következő cikk szól.

A trianoni békeszerződés 100. évfordulója alkalmából rendhagyó módon összegyűjtöttünk korabeli újságcikkeket és fényképeket, amelyek tudósítanak a békeszerződés aláírásáról. A békeszerződésben foglaltakról és az aláírás menetéről nem lesz szó a cikkben, csupán egy eddig szinte egyáltalán nem ismert képösszeállítást szeretnénk közölni az aznap történt eseményekről, kiegészítve néhány korabeli újságcikkel.

A most következő cikkben egy olyan történetet mutatunk be, amely a mai napig megoldatlan rejtély Hawaii környékén. A családtagok még ma sem adták fel a reményt, hogy egyszer fény derülhet az igazságra az ügy körül.

A Román Királyságot ugyan legyőzte az osztrák-magyar és német haderő, majd az 1918. április 24-én a Bukarest közeli Bufteaban megkötött béke szerint fegyvernyugvás volt hatályban a legyőzött románok és a győztes központi hatalmak között. Ezt a békét szegte meg a háború utolsó napján a Román Királyság.

„Hol keletkezhet a rémhír? Ott ahol sajtó és szólásszabadság van, nem születhetik rémhír ott annak nincs alapja. Ott ahol nincs szólásszabadság és nincs sajtószabadság sem, ott szabadon burjánzik a pletyka és a pletykákból ered a rémhír.” – hangzott el a magyar parlamentben a két világháború között. Most azonban kicsit még visszább megyünk az időben, egészen a Tanácsköztársaság idejére.

1848-ban a magyar katonák alig állomásoztak hazánkban, a legtöbben az olasz Lombard-Velencei Királyság területén álltak harcra készen. A Santa Lucia-i csatában pedig több magyar katona is vitézül harcolt, az osztrák parancsnokaik pedig elismerően nyilatkoztak róluk. Ez a cikk nekik állít emléket.