1913-ban Bosznia-Hercegovina annektálása után, annak több helyőrségébe magyar honvédezredek kerültek, mint megszálló csapatok. Az egyik ilyen helyőrség Nevesinje kisvárosában, Mostartól keletre volt. Itt a pozsonyi 18. honvéd gyalogezred II. zászlóalja állomásozott. 1913. január 19-én egy vasárnapi napon, ennek a gyalogezrednek a laktanyájában történt a szörnyű eset, amelyről a következő cikk szól.
Mivel vasárnap volt, így a katonák nagyrésze szabad eltávozáson volt a városban, a laktanya egyik épületében csak négy magyar katona és az ügyeletes tiszt volt bent. Mindegyik katona aki ebben az épületben tartózkodott, az ezred 7. századához tartozott. Az ügyeletes tiszt, Rschadek János címzetes őrvezető volt. Négy óra tájban az ügyeletes tiszt belépett a közlegényekhez, a hálókörletbe. Mivel a boszniai helyzet elég feszült volt ekkoriban, így a hálókörletben voltak készenlétbe helyezve a katonák fegyverei. Az ügyeletes tiszt odalépett az egyik Mannlicher puskához, magához vette azt, nyolc tár éles tölténnyel egyetemben.
A sarokba összegyűjtött fegyverek, az őrvezető innen vette el a Mannlicher puskát
A közlegények ekkor még semmit nem vettek észre, így az őrvezető elkezdte megtölteni a puskát a lőszerekkel. Mikor ezzel végzett a padlóra feküdt, lőállásba helyezkedett, majd elkiáltotta magát:
Célra tarts. Egyenként lőni. Tűz!
A közlegények még fel sem ocsúdtak, már dörrenések hallatszottak a szobában. Azonnal felugrottak a helyeikről, azonban hárman szinte azonnal sebesülten zuhantak össze. Egyikőjüknek, egy Bodnár nevű közlegénynek, sikerült kijutnia a szobából, azonban a megőrült őrvezető utána vetette magát. Bodnárnak sikerült az utána süvítő golyók elől elmenekülnie és lélekszakadva rohant a kaszárnyaügyeletre. Amint odaért az ottani ügyeletes tiszt riadóztatta a készültségi egységeket. Az őrvezető látva a katonákat inkább visszavonult az épületbe és az egyik sarki szobából nyitott tüzet az érkezőkre.
Bodnár közlegény ezen a lépcsőn futott le, a lépcső körül láthatóak a golyónyomok
A készültségi parancsnok felszólította, hogy adja meg magát, különben lőnek. Rschadek őrvezető erre tíz célzott lövést adott le a katonákra, akik közül ötöt el is talált. A parancsnok erre össztüzet rendelt el. A készültség legkevesebb nyolcvan lövést adott le az épületre, amelyek többször is eltalálták az őrvezetőt, de a szobában égő gázlámpát is.
A második emeleti sarki szoba ablakai környékén ütött golyónyomok
Az épület kigyulladt, így a még bent lévő közlegényekért azonnal bementek a katonák. Bent azonban az őrvezető egy sarokba húzódott, ahonnan szintén lövéseket adott le a benyomuló katonákra. A katonák ezért vele nem foglalkoztak, hanem a három közlegényt mentették, akik később sajnálatos módon mindhárman belehaltak a sebesüléseikbe.
A szoba mennyezete tele golyónyomokkal
Az épületet elkezdték oltani, de így is a nagyrésze teljesen leégett. Bennégtek a század fegyverei, a katonák személyes holmijai és az őrvezető testét is teljesen elszenesedve találták meg az oltás utáni napon. A kórházban másnap meghalt a készültségi csapat egyik tagja is, akit a mellén ért lövés. Továbbá kettő súlyos sebesült feküdt kórházban, az ő állapotukról azonban később már nem esett szó.
Az áldozatok temetése néhány nappal később
Mivel az őrvezető is életét vesztette a szörnyű tragédiában, így az indítékát sosem tudták meg a hivtalaos szervek. Kühtreiber alezredes, azonban részletes beszámolót tett az esetről a hadügyminiszternek. Az ügyet egy elmebajos őrvezető egyéni akciójának tekintették.
Amennyiben tetszett a történet, olvasd el ezeket is:
Titkos orosz találkozóhely a Budapesten
