Az 1241-es Tatárjárás legnagyobb katonai vereségét szenvedte el a magyar hadsereg a Muhi melletti csatatéren. IV. Béla királyunk testvére azonban az egyik leghősiesebb katonája volt a seregnek.
1241 április 11-én éjszaka a tatár seregek egy része átkelt a Sajó folyón és megpróbálta a magyar hadsereget megtámadni. Egy orosz fogoly azonban elárulta a tatárok tervét Kálmán hercegnek, aki nem tétlenkedett és azonnal a serege élén, Ugrin érsekkel az oldalán rohamra indult a tatárok ellen. Heves csata bontakozott ki a két fél között és a magyarok sikeresen megfutamították a folyón áttört tatárokat.
Az esti csata után Kálmán herceg és Ugrin érsek visszatértek a szekérvárba, de a biztonság kedvéért a hídnál egy kisebb őrséget hagytak. A magyarok nagyrésze aludni tért, azonban Kálmán herceg teljes harci felszerelésében virrasztott, hogy bármikor csatába indulhasson. Egészen hajnalig nyugalmasan telt az éjszaka, ekkor azonban a tatárok mégnagyobb sereggel tértek vissza. Kálmán herceg újból csatába indult és még hevesebben harcolt mint előző este.
A tatárok nyílzápora hatalmas fejetlenséget okozott a szekérvárban, ekkor már csak azok az egységek tudtak csatarendbe állni, akik eddigre már kijutottak a kötélrengetegből. Ezen emberek között volt Kálmán herceg és csapata is. A herceg akkora pusztítást végzett a tatárok soraiban, mint egy megvadult oroszlán. Azonban látva, hogy csak kis csapata harcol, visszament bátyjához, hogy harcra hívja őket is. A királyt Ugrin érsek erélyes szavakkal korholta és a főurakat pedig gyávasággal vádolta. Miután távoztak a király sátrából Kálmán herceg és Ugrin érsek újból csatába indult.
Kálmán hercegnek sikerült a jelentősen megfogyatkozott csapatához néhány újabb embert találnia, így az újabb tatár egységek ellen sikeresen csatába bocsátkozott. A tábor másik oldalán is heves küzdelem volt, Kálmán herceg azt hitte az ottani csapatok majd segítenek nekik. De azok menekültek.
A herceg már több sebből is vérzett mikor látta, hogy a tatárok felgyújtják a szekérvárat, így ő is a visszavonulás mellett döntött. A hercegnek sikerült kivágnia magát a tatár ostromgyűrűből és váltott lovakon Pestig jutott, ahol sikeresen átkelt a Dunán. Pesten még a lakosok kérték, hogy szervezzen védelmet az országnak, de ő a csatavesztés hatása alatt már védelemről hallani sem akart. Egyetlen ajánlata volt a pesti nép számára: Mindenki meneküljön amerre tud.
A herceg előszőr Segesdre, majd később a Zágráb melletti Csázmára ment, ahol 1241 májusában 33 éves korában, a csatában szerzett sebeibe belehalt.
Érdekesség:
Ugron kalocsai érseket kis csapatával a tatárok a mezőcsáti mocsaras vidékre űzték, ahol mindannyian életüket vesztették.
Kálmán herceg vörös márvány sírköve 1868-ig a horvát-magyar kiegyezésig Csázmán volt, azonban ezután eltűnt.
További érdekességek a 88 mm-es német ágyúról, és arról, hogy miért is vörös a brit vöröskabátosok egyenruhája.