Az Iroquois Színház tragédiája az Egyesült Államok történetének egyik legsúlyosabb színházi katasztrófája, amely 1903. december 30-án következett be Chicagóban. A tűzeset során hivatalos adatok szerint 602 ember vesztette életét, többségében nők és gyermekek. Ez az esemény alapjaiban változtatta meg az építészeti és tűzbiztonsági előírásokat nemcsak a színházakban, de az összes olyan épületben, amelyben van vészkijárat.

A színház rövid története, tervezési hibák

Az Iroquois Színházat több havi csúszással 1903. november 23-án adták át, miután az építőmunkások többször is sztrájkoltak, valamint az építőmérnök sem tudta időben elkészíteni a terveket. A színház befogadóképessége mintegy 1600 fő volt, 3 különböző szinten. A színháznak csak egy bejárata volt, annak ellenére, hogy azt hirdették, hogy a színházat mind az 1600 ember legfeljebb 5 perc alatt el tudja hagyni. A korabeli katasztrófavédelmi rendelet alapján a színház meg sem kaphatta volna az engedélyét, mivel minden egyes szintre külön-külön kijárat kellett, hogy tartozzon. Szokatlanul nagy volt a színpadi rész, illetve a díszletek is túl nagy helyet foglaltak el. Ennek ellenére a kiadott engedélyben a színházat minden követelménynek megfelelőnek és „tűzállónak” találták. A tragédiára nem is kellett sokat várni, csupán 5 héttel később már meg is történt.

Az utolsó előadás előtti nap

Az előadás előtti napon a helyi tűzoltóság parancsnoka, Patrick Jennings kapitány körbejárta az épületet és megdöbbenve tapasztalta, hogy csak elvétve vannak tűzoltókészülékek, azok is kicsi 1 kg-os Kilfyre tűzoltókészülékek voltak, melyekből csupán 6 db volt az egész színházban. Ez azért volt megdöbbentő, mert a Kilfyre csak a kisebb házak kéménytüzeit volt csak hivatott ártalmatlanítani. Nincsenek az épületben vészkijáratok, minden szintről ugyanoda érkeznek a vendégek, ugyanaz a ki- és bejárat is, valamint nem volt sehol egy tűzriasztó doboz sem. (Emiatt a tűzeset napján az egyik színpadi segéd futva jutott el a legközelebbi tűzoltóállomásra). A kapitány még aznap, személyesen jelentette az észrevételeket, és kérte, hogy a színházban ne tartsanak előadást, azonban azt mondták neki, hogy „nincs mit tenni”.

Az utolsó előadás napja

1903. december 30-án a Mr. Bluebeard című darabot játszották a színházban, amelyben olyan híres színészek játszottak, mint Eddie Foy, Dan McAvoy, vagy Bonnie Maggin. A darab első felvonása rendben lement, míg a második felvonás, ami délután 15 óra 15 perckor kezdődött tragédiába torkollt. A felvonás elején 8 férfi és 4 nő az „In the Pale Moonlight” című zenés táncdarabot adták elő, ez alkalomból pedig különleges lámpával világították meg a színpadot. A lámpák rövidzárlatot kaptak, mire a közelükben levő pamutfüggöny azonnal lángra kapott. A lámpakezelő, William McMullen azt vallotta, hogy a lámpákat túl közel helyezték el a függönyökhöz. A színházban hamar eluralkodott a pánik, az emberek a kijárat felé zúdultak, azonban mivel az összes szintről csak egy helyen lehetett kijutni, így az 1600 ember egymást taposva próbálta meg elhagyni a színházat. A nézők között nagyon sok volt a gyerek is. A színházban megtévesztő volt, hogy több „vakajtó” is helyet kapott a nézőtér mellett, ami félrevezető volt a közönség számára, mivel ezek nem vezettek sehova. Az ilyen vakajtók előtt találták meg a legtöbb áldozatot is (az egyik ilyen ajtónál a tűzoltósági jelentések szerint, 200 embert találtak meg összeégve). Mivel éppen egy „éjszakai” jelenet zajlott a színpadon, így a nézőtér teljesen el volt sötétítve, a színpadi világítás pedig elhalványítva, ezzel megnehezítve a tájékozódást. A tűz miatt hamarosan az összes világítás kialudt, így az emberek csak a lángok fényénél tudtak tájékozódni, de ez a nézőteret hamar megtöltő füst miatt ez már szinte lehetetlen volt. Akik ki tudtak jutni azok az utcán támolyogtak a füstmérgezéstől, illetve a pániktól. Egy arra járó rendőr figyelt fel az emberekre, akik legtöbbje összeégett ruhában volt és kormos arccal tekintettek vissza az épületre. A rendőr azonnal beszólt a központba és a füttyszóval magához hívta a közelben tartózkodó többi rendőrt. Walter Howley újságíró az előadás idején a színház melletti utcán sétált, amikor arra lett figyelmes, hogy az egyik csatornából egy lovagnak és három tündének öltözött ember bukkan fel. Az esetet nagyon furcsának találta, de hamar rájött, hogy valami szörnyűség történt a színházban. 

A vizsgálat

Az eset után azonnal elkezdték kivizsgálni, hogy kik a felelősök a tragédiáért. Többen is állították, hogy ingyen bérletekkel vesztegették meg az ellenőröket, akik így megadták a színház minden engedélyét. Chicago polgármesterének, Carter Henry Harrisonnak ez a katasztrófa az alelnöki ambícióit törte ketté, 1905-ben pedig el is vesztette az újbóli polgármesterválasztást is. Senkit nem vontak felelősségre az ügyben, a színház pedig a javítás után újra kinyithatott.

A tragédia után az újságok így ábrázolták az esetet

Az áldozatok

Az áldozatok nagyrészt a vakajtók és a szűk terek miatt haltak meg, ugyanis a füst és a tűz miatt nem láttak szinte semmit, valamint az éjjeli jelenet miatt amúgy is sötét színházteremben az emberek nem tudták, hogy merre van a kijárat. Nagyon sok áldozatot sosem tudtak azonosítani, az eltűnteket keresve a Chicago Daily Tribune című lap különszámban közölt fényképeket és leírásokat a keresett személyekről. 

Az áldozatok fotói a Chicago Daily Tribune lapjain

Az egész családból csak egy fő élte túl az estét...

A színház a tűz után

A színházat a tűzeset után teljesen újjáépítették, és szinte azonnal át is nevezték Hyde & Behmann’s Music Hall névre és 1904 szeptemberében nyitották meg a közönség előtt, ekkor már különösen odafigyeltek a biztonságra, mivel az emberek nem szívesen mentek ebbe a színházba, ellenére annak, hogy átnevezték. Az új színház sem sokáig maradt nyitva, ugyanis 1924-ben lebontották és egy új épületet húztak fel a helyére, amely még ma is áll és Nederlander Theatre néven működik Chicago városában.

Amennyiben szeretnél még érdekes történelmi dolgokról olvasni, kövess minket facebook oldalunkon, és iratkozz fel, hogy értesítést kapj az új cikkeinkről, ha még több érdekességre vágysz, olvasd el ezeket is:

Egy fiatalember hátborzongató eltűnése az éjszakában

Űrhajósok hátborzongató eltűnései a világűrben

Amerikai katonák hátborzongató eltűnése a vietnami háborúban

Majestic-12 nevű rejtélyes kormányszervezet története (Eredeti FBI iratokkal)

Pemberton Mill szörnyű katasztrófája, ami miatt ma biztonságosabb a munkavégzés