Az ún. „magyar kérdés” nagyon sokáig volt az ENSZ közgyűlésének napirendjén, ugyanis már 1957 őszén felvették a napirendi pontok közé, abban az évben, amikor a Szovjetunió fellőtte az első Szputnyik űrszondáját, amivel kezdetét vette a hidegháborús űrverseny a két atomhatalom között.
A magyar kérdést egészen 1963-ig tartották a napirendi pontok között, ami ennél fogva a hidegháborús diplomácia egyik legfőbb nagyhatalmi játszmája lett, ugyanis a nyugati államok el akarták ítéltetni a Szovjetuniót, amiért az segédkezett az 1956-os magyar forradalom leverésében. Ebben az „ellenséges” légkörben mondott hosszú beszédet Kádár János az ENSZ közgyűlésén 1960-ban, ami feleségének írt leveleiben is megfigyelhető, ugyanis Kádár többször is azt írta, hogy nagyon ellenséges a légkör körülöttük. Kádár János, Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár, Gheorghiu-Dej román és Todor Zsitkov bolgár kommunista politikusokkal együtt a Baltika nevű szovjet óceánjáró fedélzetén 1960. szeptember 19-én érkezett New Yorkba, ahol később mindannyian az ENSZ XV. közgyűlésén vettek részt. Kádárt és a többi magyar tisztviselőt emigráns magyar tüntetők fogadták, ezért nagy rendőri kísérettel mentek mindenhova, ami Kádár Jánosnak a feleségéhez, Tamáska Máriához írt egyik levelében is feltűnik:
Mit írjak az itteni életről? Furcsa élet ez itt és nekem különösen cifrán alakult. Mint tudod, Hruscsovot, Fidel Castrót, Mehmet Shehut és engem hangsúlyozottan barátságtalanul kezelnek az itteni hatóságok. Ez az ismert területi korlátozáson kívül azt jelenti, hogy elképesztő rendőri kísérettel közlekedem, bárhová is megyek. Bár eddig ez a kíséret a maga módján korrekt, mégis olyan, hogy gyakorlatilag lehetetlen számomra, akár a várost megnézni, akár az itteni élettel közelebbről megismerkedni. Egy múlt vasárnapi sétán (gépkocsizáson) kívül a városban, azon kívül, hogy az ENSZ-ülésekre és fogadásokra járok, még nem voltam.
Kádár és a magyar küldöttség mindössze Manhattan-szigetén utazhatott, és akkor is csak jelentős rendőri felügyelet mellett, ezt pedig később az ENSZ közgyűlés előtt mondott beszédében kifogásolta is. Ez azonban amerikai nyomásgyakorlás része volt, ami az 1956-os forradalom vérbe fojtása miatt történt. A XV. Közgyűlés több esemény miatt is híressé vált, nemcsak Magyarországon, de a világ több pontján is. 1960 májusában lőtték le ugyanis a Szovjetunió felett az amerikai U-2-es kémrepülőgépet, melynek pilótája Gary Powers pedig szovjet fogságba esett. A pilótát a szovjetek bíróság elé állították, ám később egy fogolycsere alkalmával őt és egy amerikai diákot, Frederic Pryort egy orosz kémért (fedőneve Rudolf Abel, eredeti neve pedig William Fischer volt) cserébe a Berlin és Potsdam között található Glienickei hídon szabadon engedték. (Ezt az eseményt dolgozza fel a Tom Hanks főszereplésével készült, "Kémek hídja" című film.) Ezen a közgyűlésen mondta az ENSZ történelmének leghosszabb beszédét, mintegy négy és fél órát szónokolva, Fidel Castro. De a közgyűlés nem maradt el nagyobb botrányoktól sem, ugyanis ekkor történt meg a híres Henry Cabot Lodge eset is, amikor az amerikai politikus egy poloskát mutatott be a közgyűlésnek, amit egy szovjetektől kapott ajándékból, egy címerből csipesszel szereltek ki.
A közgyűlés egyik leghíresebb jelenete 1960. október 12-én az volt, amikor Lorenzo Sumulong, fülöp-szigeteki küldött tartott beszédet a dekolonizáció kapcsán, a Szovjetunió vezetője, Hruscsov az asztalt ütötte, előbb csak kézzel, utána már a cipőjével, majd a pódium felé ment és megpróbálta a küldöttbe fojtani a szót. Az incidens miatt az ENSZ közgyűlést vezető Frederick Boland (az ENSZ első ír nagykövete) berekesztette az aznapi ülést, Hruscsov pedig másnap hazatért Moszkvába. Kádár János 1960. október 3-án szólalt fel az ENSZ közgyűlésén, mely felszólalását Magyarországon filmhíradó formájában is megtekinthették a nézők, de a rádió is élőben közvetítette, illetve a napilapok is közölték az ENSZ közgyűlésen felszólaló szocialista politikusok beszédeit. Kádár János beszédét a Népszabadság című napilap, 1960 október 4-i, valamint a Népszava 1960. október 5-i száma is közölte. Kádár a beszédében hangsúlyozta, hogy Magyarország kiáll Kína ENSZ-tagsága mellett, kiemelte, hogy az ország tiszteletben tartja az ENSZ emberi jogi alapelveit, valamint beszélt a „magyar-ügyről” is, amelyben kifejtette, hogy „társadalmi rendünk magyar belügy, abban egyedül csak a magyar nép illetékes”.
Utóbbiról elmondta továbbá, hogy ami 1956 októberében történt, az csakis külföldi ügynökök által hosszú ideig tervezett „ellenforradalmi puccs” volt. Kiemelte, hogy véleménye szerint a Magyarországról disszidáltak többségét az imperialista hidegháborús propaganda megtévesztette, akiket ő a hidegháború áldozatainak tekint. Beszédében azt is mondta, hogy 40.000 disszidens az elmúlt három évben már haza is tért Magyarországra. A beszéd alatt azonban a többi nyugati nemzet képviselői szinte mindannyian kivonultak a teremből, ezért Kádárnak majdnem üres padsorok előtt kellett elmondania a beszédet. Ezt a tényt, ugyan a két már említett legnagyobb példányszámban megjelenő magyar újság elhallgatta az olvasói elől. Kádár János a következő napokban interjút adott a The New York Times újságírójának, Sam Pope Brewernek, amely interjúban kifejtette, hogy az Egyesült Államok ENSZ-en belüli befolyása jelentősen csökkent, ugyanis a magyar és kínai témában már nem támogatták annyian az Egyesült Államok álláspontját az említett kérdésekben. Kádár János és Hruscsov közösen utaztak el New Yorkból Moszkvába, 1960. október 13-án repülőgéppel. Elutazásuk előtt mindketten rövid nyilatkozatot tettek a New York-i repülőtéren, ahol Kádár azt mondta, hogy a három és fél heti munka megérte a reá fordított időt és a fáradtságot. Kádár Moszkvából nem sokkal később hazautazott Budapestre, ahol a repülőtéren már várták az MSZMP megbízottai.
Amennyiben szeretnél még érdekes történelmi dolgokról olvasni, kövess minket facebook oldalunkon, és iratkozz fel, hogy értesítést kapj az új cikkeinkről, ha még több érdekességre vágysz olvasd el ezeket is:
Hogyan esett orosz hadifogságba Rákosi Mátyás az első világháborúban?
Űrhajósok hátborzongató eltűnései a hidegháború idején
Walther Rathenau német külügyminiszter elleni merénylet 1922-ben
Így néztek ki a szovjet propaganda plakátok az űrverseny időszakában
Jurij Gagarin magánélete fényképeken elevenedik meg az űrverseny korszakában
