Rosenheim városa, a festői bajor település, 1967-ben különös események színterévé vált. Egy teljesen hétköznapi iroda, dr. Adam Sigmund ügyvédi irodája szokatlan jelenségek epicentrumává vált. A telefonvonalak megvadultak, tárgyak mozdultak meg maguktól, miközben a személyzet értetlenül és egyre növekvő feszültséggel próbálta megfejteni, mi történik körülöttük. A furcsaságok hamar túlmutattak a véletlenen – és az eset a modern kori szellemjárások egyik leghíresebb példájává vált.

1967 nyarán vették kezdetüket a különös történések. Az első szokatlan dolgok egyike a világítást érintette: a fénycsövek rendszeresen kicsavarodtak a foglalatukból – gyakran a technikus szeme láttára és rögtön azután hogy visszacsavarták őket. A villanykörték számos alkalommal olyan erővel pukkantak szét, hogy az üvegszilánkok a falba fúródtak és a személyzetet is megsebesítették, emiatt később a lámpákat hálós anyaggal takarták be. A mennyezetről lógó lámpatestek ingaként hintáztak, a fénymásólóból egy pukkanást követően kifolyt az előhívófolyadék, a biztosíték pedig rendre lecsapódott. A telefonhálózat szintén szokatlan jelenségeket produkált: egyszerre csörrentek meg a készülékek az irodában, viszont felvétel után süket volt a vonal, a folyamatban lévő hívások váratlanul megszakadtak, valamint jelentős anyagi kárt okozott a cégnek, hogy egyes napokon valaki percenként tárcsázta a központi időbemondó számát, azonban a telefonokat a személyzet elmondása szerint abban az időben éppen senki sem használta – sőt, a számot akkor is rendre tárcsázták, amikor az ügyvéd már zárt szekrényben tartotta a készülékeket.

Az iroda alkalmazottai több esetben is beszámoltak dübörgéshez hasonló zajokról, amik a különös jelenségeket kísérték. Számos alkalommal hívtak szerelőket a meghibásodások miatt, akik a javítást ugyan elvégezték, de a probléma forrását nem tudták megállapítani.

Adam Sigmund ügyvéd, a tulajdonos aki azután kért segítséget, hogy saját szemével látta az irodája falán forgó dísztányérokat

A nyomozás, ami tovább eszkalálta az eseményeket

Tanácstalanságában a tulajdonos a hivatalhoz, valamint később a nyilvánossághoz fordult segítségért. Hamarosan hivatalos nyomozás indult az ügyben, amit a Rosenheim Városi Közművek Műszaki Felügyelő Hivatala bonyolított le: feszültség- és árammérő készüléket szereltek fel az irodai áramkörre, az értékeket pedig hosszabb időn keresztül rögzítették. Kezdeti feltételezésük az volt, hogy áramkimaradások okozzák az eseményeket, de rövidesen a hivatal emberei is szemtanúi lettek a különös eseményeknek: nem csak az elektromos berendezések viselkedtek furcsán, de szekrények mozdultak meg és csúsztak végig a padlón, fiókok nyíltak ki maguktól, a falra akasztott festmények forogni kezdtek a saját akasztójuk körül. A vizsgálat végén arra a megállapításra jutottak, hogy van valamilyen rendkívüli energia az épületben, amit egyszerűen nem tudnak megmagyarázni.

1967 november végén az ARD először tudósított a „Rosenheimi szellemjárásról” – az eset pedig hamarosan nemzetközi figyelmet kapott.

Mikor a fizika már nem tudott választ adni a miértekre, jött a parapszichológia

A hivatali vizsgálatok eredményei nem adtak magyarázatot a jelenségre. Az ügyvéd egyébként számos levelet kapott ismeretlenektől, akik  azt tanácsolták neki, hogy forduljon médiumhoz vagy ördögűzőhöz, mert az esetek mögött minden bizonnyal természetfeletti erők állnak.

Mivel a nyomozás zsákutcába futott, hamarosan újabb kutató érkezett az eset kivizsgálására: Dr. Hans Bender, a Freiburgi Egyetem német parapszichológusa, aki december elsején kezdte meg kutatócsoportjával a nyomozást. Megfigyelték hogy az jelenségek kizárólag munkaidőben történtek és csak akkor, amikor a 19 éves gyakornokként dolgozó gépírónő, Annemarie Schaberl is a közelben tartózkodott.

Annemarie jelenlétében a tárgyak gyakran maguktól mozogni kezdtek

Bender ezt követően pszichológiai vizsgálatnak vetette alá a fiatal nőt, akiről kiderült, hogy magánéleti gondokkal küzd: szeretett volna férjhez menni, de kétségei voltak a vőlegényével kapcsolatban, a munkáját pedig egyáltalán nem élvezte, emiatt gyakran volt frusztrált, szorongó és labilis. A parapszichológia – amely nem túlvilági szellemek vagy mágikus erők vizsgálatát kutatja, hanem tudományos módszerekkel próbálja feltárni a pszichés állapot és a fizikai környezet közötti rejtélyes kapcsolatokat – épp az ilyen eseteket tekinti tipikusnak. A terület egyik alapfeltevése, hogy bizonyos emocionálisan terhelt, pszichológiailag instabil (többnyire fiatalkorú) személyek – ők az ún. fókuszszemélyek – ugyan tudattalanul, de valós fizikai hatásokat képesek kiváltani. Bender arra a következtetésre jutott, hogy Schaberl tankönyvi példája ennek. Elméletét látszott alátámasztani, hogy a nő elbocsátását követően (1968 januárjában) az irodai jelenségek teljesen megszűntek – később pedig az új munkahelyén is hasonló különös jelenségekről számoltak be.

Bender a központi időbemondó napi 50-60-szor történő tárcsázásával kapcsolatban arra jutott, hogy azok rendre olyankor történtek, amikor Schaberlnek különösen rossz napja volt és már alig várta, hogy végre hazamehessen.

Dr. Hans Bender, a Freiburgi Egyetem parapszichológusa, a Rosenheim-jelenségek kutatója

Bizonyítékok és kritika

Ezt az esetet tekintik a valaha volt legjobban dokumentált szellemjárásnak, ugyanis rengeteg szemtanúja volt: nemcsak az irodai alkalmazottak és az ügyfelek, de hivatali személyek, fizikusok, rendőrök, technikusok és orvosok is vizsgálták és dokumentálták a különös történéseket. Számos kép- és hangfelvételt is rögzítettek a különös jelenségekről, valamint a média is többször számolt be a nyomozásról. Bender tanulmányt publikált az esetről, amely a „Der Rosenheimer Spuk – ein Fall spontaner Psychokinese” címet viseli. A tanulmány számos bírálatot kapott, többek között azt, hogy a kutató nem zárta ki megfelelően a természetes magyarázatokat, valamint figyelmen kívül hagyta a csalásra utaló jeleket. A rosenheimi esetet emiatt gyakran említik a parapszichológia és a tudományos szkepticizmus közötti viták példájaként.

 Videó a műszaki nyomozásról:

A történet utóélete

Schaberl elmondása szerint ő maga egy teljesen átlagos ember és soha nem állt szándékában, hogy ilyen eseményeket idézzen elő, hiszen nem is lenne képes rá. Sigmund irodájában a nő távozását követően visszaállt a megszokott rend, viszont az óriási telefonszámlák miatt még éveken keresztül pereskedett a szolgáltatóval. Bender a kritikák ellenére továbbra is a parapszichológia egyik legismertebb alakja maradt Németországban.

Ha tetszett a cikk, kedveld Facebook oldalunkat és oszd meg másokkal is, valamint tekintsd meg az alábbi hasonló írásainkat is:

Crewe Circle, avagy a világ első szellemfotós társaságának története

Így kezdődtek a hátborzongató salemi boszorkányperek 1692-ben

Űrhajósok hátborzongató eltűnése a világűrben

Pemberton Mill katasztrófa, ami miatt ma biztonságosabb a munkavégzés