1973-ban egy amerikai kémrepülőgép berepült Laosz fölé, hogy az észak-vietnámi csapatmozgásokat megfigyelje. Nem sokkal később légvédelmi tűzbe került és a légiirányítás elvesztette velük a kapcsolatot. A cikk az eltűnés rejtélyes körülményeit mutatja be. 

1973. január 27-én a párizsi békemegállapodásban az Egyesült Államok kijelentette, hogy nem vesz részt többé a vietnámi háborúban. Azonban az amerikai vezetés ezt máshogy gondolta és kémrepüléseket végzett az észak-vietnámi területek fölött. Peter Cressman őrmester, rádiótechnikai szakértő szóvá is tette feletteseinek, hogy ezzel megsértik a békét. Kijelentette, hogy kész megtagadni a parancsokat, azonban fél annak következményeitől. Február 5-én, több társával együtt azt a feladatot kapta, hogy egy Douglas EC47Q fedélzetén repüljenek Laosz fölé kémfelderítésre. A repülő Ubon repülőteréről indult útnak 11:05-kor. Két és fél óra múlva a pilóták jelentették, hogy légvédelmi tűzbe kerültek, ezért megpróbálnak elmenekülni a térségből. Pár perc múlva a rádiójuk elnémult és a gép eltűnt a radarokról.

Az eltűnt személyzet és beosztásuk:

Két nap múlva amerikai helikopterek érkeztek abba a térségbe, ahonnan utoljára érkezett rádióüzenet a gépről. A Baron 52 hívójelű gép roncsait mélyen Laoszban, a dzsungel közepén találták meg. A közeli észak-vietnámi bázis miatt az amerikaiak nem tudtak sokáig a térségben maradni, de a rendelkezésre álló idő alatt sikerült megállapítaniuk a következőket:

• Robert Bernhardt maradványait egyértelműen azonosítani tudták.
• Három azonosíthatatlan holttestet találtak a pilótafülkében (valószínű a másik kettő pilótát és a navigátort).
• A négy technikus holttestét nem találták sem a gépben, sem annak közelében, sőt a közelben arra utaló jelet sem találtak, hogy a roncs közelében bárki járt volna annak lezuhanása után.
• Négy ejtőernyő hiányzott a gépről, azonban a gép ajtajai mind zárva voltak, ami kétségessé teszi, hogy zuhanás közben bárki is elhagyta volna a gépet.
• A gép hátuljában helyet foglaló technikusok biztonsági övei kicsatolva voltak, ami arra enged következtetni, hogy ők még a zuhanás után életben lehettek, mivel a zárt ajtók miatt azelőtt nem hagyhatták el a gépet. (Vagy eleve nem is voltak becsatolva)

Az amerikai kormány, hogy rövidre zárja az ügyet, a személyzet minden tagját holttá nyilvánította és a családokat értesítette a halálesetükről. Azonban később egyre furcsább dolgok történtek.

A személyzet elhelyezkedése a repülőgépben

A Pathet Lao nevű, laoszi kommunista szervezet nem sokkal a lezuhanás után jelentette, hogy egy amerikai gépet lelőttek és a személyzet négy tagját foglyul ejtették. Később ezt megerősítette egy rádiótechnikus is, aki megfejtette a vietnámiak rádióforgalmát, amiben arról beszéltek, hogy

Négy légi kalózt elfogtak és a Ho Si Minh úton szállítják őket.

A rádiótechnikus 1986-ban a Kongresszus előtt is fenntartotta vallomását, miszerint a négy légi kalóz csak a Baron 52 életben maradt legénysége lehetett, ugyanis abban az időben más gép nem repült abban a körzetben és a gépről pont négy embert nem találtak meg a mentőcsapatok.

Az első légifelvételek a gép roncsairól

1978-ban egy reggeli rádióműsorban vetették fel először nyilvánosan a témát Amerikában, miszerint a hadsereg szándékosan téves információkat adott meg a pilóták családjainak. Ekkortól már a családok is egyre inkább hitték, hogy valami nem úgy történt ahogy azt hivatalosan nekik állították.

George Spitz (balra) és társai egy gép mellett

A Matejov-család nem hagyta annyiban a dolgot és a Pentagonhoz fordultak segítségért, ahol betekintést nyerhettek a Baron 52 hivatalos aktájába. Az akta nagyrésze természetesen fekete tintával ki volt húzva, azonban a család így is sok fontos információt szerzett. A Pentagonnál elfelejtették kihúzni például azt a sort, amiben megerősítik, hogy a vietnámiak elfogtak négy pilótát/navigátort. Mikor ezt számonkérték a hadseregen, azt válaszolták a családnak, hogy az elfogott pilóták neve, rangja és nemzetisége sosem tisztázódott, és kizártnak tartják, hogy a Baron 52-ből eltűnt négy személyről lenne szó.

Dr. Roger Shields az amerikai Védelmi Miniszter titkára később megerősítette, miszerint felsőbb utasítást kaptak, hogy Peter Cressman, Dale Brandenburg, Joseph Matejov és Todd Melton nevét távolítsák el minden hivatalos dokumentumból, ami arra utalhat, hogy a férfiak bevetésre indultak és vietnámi fogságba estek a kérdéses időpontban.

Az 1992-es kutatás színhelye és eredménye (4 revolver, 3 dögcédula/azonosító jegy, 1 fog, több csontmaradvány)

1992-ben egy kutatócsoport feltárta a lezuhanás helyszínét és állításuk szerint hét katona maradványait találták meg. Ebben azonban az a furcsa, hogy a zuhanás utáni napon a nyolc fős személyzetből négy főt megtaláltak, és csupán négy ember maradványait keresték, ugyanis őket sehol nem találták, sem a gépben sem annak környezetében.

Ha két nappal a zuhanás után nem találták meg őket a gép közelében, miért találták meg a maradványaikat majdnem 20 évvel később ugyanazon a helyen, amit már egyszer átvizsgáltak? Ki lehetett az a három azonosítatlan amerikai személy, akinek a maradványait megtalálták a zuhanás helyszínén 1992-ben?

Az USA kormánya, hogy csitítsa a család igazságra való éhezését, több maradványból is mintát küldött nekik, hogy megnyugtassa a hozzátartozókat. Több család ismeretlen okokból megtagadta, hogy DNS-vizsgálatokat hajtsanak végre a maradványokon. Peter Cressman családjának a férfi fogazatáról készített röntgenfelvételt küldték el, melyet az orvosok 100%-osan az eltűnt katona fogazataként azonosítottak. Azonban Cressman testvére szerint, bátyjának több foga is hiányzott mikor Vietnámba ment, a felvételeken pedig egy hibátlan, hiánytalan fogsor volt látható. A többi eltűnt férfi családja lezárta az ügyet azzal, hogy a kormány végre megtalálta a maradványokat. Egyedül a Cressman és a Matejov családok vélik úgy, hogy hozzátartozójukat nem találták meg és nem nyugodnak bele, hogy a kormány  mind a mai napig titkolózik az ügy körül. Szerintük a technikusokat magas képzettségük miatt a Szovjetunióba szállították, ahol mind a mai napig fogva tartják őket. 

Joseph Matejov őrmester 3 hónappal az eltűnése előtt

Többen is úgy gondolják, hogy amennyiben valóban elfogták volna a személyzet tagjait, úgy nagyon jó propaganda lett volna a vietnámi és szovjet államnak, hogy azt sugározzák a világ felé, hogy amerika megszegte a békét. Ezért érthetetlen, hogy miért titkolóztak volna ők is a hadifoglyok miatt. Más vélekedések szerint a négy technikus olyan magasan képzett volt a vietnámi és szovjet technikusokhoz képest, hogy jobb volt abban a hitben tartani az USA-t, hogy a katonái meghaltak. 

Joseph Matejov az édesanyjával

A hidegháború után, a 2000-es évek elején az amerikaiak és a vietnámiak közösen próbálták kideríteni több eltűnt katonájuk sorsát. Azonban a gép lelövéséről és a négy technikus fogságba eséséről a vietnámi kormány semmit nem tudott, nem találtak arra utaló bizonyítékot, hogy a vietnámi légierő az említett napon lelőtt volna bármilyen repülőgépet is. Legfrisseb hírek szerint 2020. szeptember 9-én az Amerikai Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma engedett a családok kérésének és KIA (Killed in Action - Harc közben meghalt) státuszról a négy technikus státuszát MIA (Missing in action - Harc közben eltűnt) státuszra változtatta. 

Amennyiben érdekesnek találtad a cikket, ne felejts el minket követni facebookon és tekintsd meg az alábbiakat:

Űrhajósok hátborzongató eltűnései a világűrben

Az osztrák-magyar Przemysl-erőd hátborzongató legendája

Egy megható történet a koreai háborúból