1924. januárjában Oregon államban egy olyan szörnyű hármas gyilkosság történt, amelyre máig nincsen semmiféle magyarázat. A gyilkost vagy gyilkosokat soha nem kapták el, ugyan gyanúsítottak voltak, de végül egyikőjükre sem sikerült kétséget kizáróan rábizonyítani a gyilkosságot. Ennek a szörnyű máig megoldatlan bűnténynek a nyomába eredünk ebben a cikkünkben.

Békés télnek indult

1923 decemberében három férfi az Oregon állambeli Deschutes Nemzeti Parkban található Láva-tó melletti fakitermelő cég tulajdonában levő kis faházba érkezett, ahol az volt a feladatuk, hogy a földterületet gondozzák, és közben prémekre vadásszanak. Majd 1924 április 13-án, mivel már régóta nem hallottak a férfiakról, a családtagok a faházhoz mentek, ahol viszont nem láttak füstöt felszállni a kéményből és nem láttak lábnyomokat sem a hóban, ami arra engedett következtetni, hogy már régóta nem volt mozgás a ház környékén. Mikor a házba beléptek szörnyű látvány fogadta őket. A tűzhelyen odaégett étel volt több edényben is, az asztal reggelihez megterítve, míg az egyik szekrényen egy véres kalapácsot találtak. A házat jobban átkutatva egy szörnyen lefogyott macskát is találtak. (Itt a források és újságok eltérnek abban a tekintetben, hogy a macska életben volt, avagy elpusztult)

Az eltűntek utáni kutatás megkezdődik

A felfedezés után a nyomozás azonnal megindult a férfiak után. A rendőrség kihallgatta azokat, akik valószínűleg utoljára látták élve a férfiakat. 1923 december végén Nichols még visszatért a közeli Bend városába, ahol eladta az addig lenyúzott prémeket. Azon lakosok, akik akkor találkoztak vele azt mondták, a férfi vidám volt és úgy gondolta jó évet fognak zárni, mivel sok vadat tudtak elejteni már az első hetekben is. Továbbá jelezte, hogy újból csak február elején fog tudni visszatérni a városba, úgyhogy addig ne is várják őket. Jelentkezett a rendőrségen egy férfi, bizonyos Allen Wilcoxen, aki azt vallotta, hogy 1924. január 15-én megszállt egy ideig a három férfinál a kis fakunyhóban. Wilcoxen szerint a három férfi vidám és bizakodó volt, mielőtt másnap reggel tovább indult tőlük. A rendőrség nem talált más személyt, aki ez után a dátum után találkozott volna a férfiakkal.

 Nichols, Wilson és Morris, háttérben a kis faházzal

A rendőrségi nyomozás és a helyszín

A rendőrség tüzetes vizsgálat alá vette a kunyhót, ugyanis a prémvadászoknak 7 db fegyverük volt: két puska, két sörétes, egy Colt, egy Luger és egy revolver. A fegyverek közül a Colt és a Luger eltűnt, míg a többit megtalálták a kunyhó melletti fészerben.  A közeli vadcsapdákban több elhullott állatnak a tetemét is megtalálták, ami arra engedte következtetni a nyomozókat, hogy már nagyon régóta nem foglalkoztak a csapdákkal. Néhány állattetemet találtak a közeli fák tövében, azonban ezeket elég hanyag módon nyúzták meg, ami azt jelentette, hogy nem a gyakorlott prémvadászok csinálták. A közeli ösvényen vércseppeket, fogdarabokat és hajcsomókat is találtak, ezért a nyomozók az ösvényen indultak tovább. Amikor elérték a közeli Láva-tavat megfagyott a vér bennük, ugyanis felfedeztek még valamit.

A halottak

A Láva-tó partján megtalálták a férfiak által használt szánt, ami tele volt vérfoltokkal. A nyomozók azonban még több szörny dolgot találtak. Három, a tó jegébe félig befagyott holttestet. Nem kellett sok idő, a nyomozók kihúzták a három férfi testét, majd megállapították, hogy mindhárman gyilkosság áldozatai lettek. Wilsonnak a fején és jobb vállán lőtt sebek voltak, Nichols állkapcsát egy közelről leadott sörétes lövés roncsolta szét, míg a fején egy revolverből származó golyó ütötte sebet találtak. Morrist a bal karján lőtték meg, fejét pedig egy tompa tárggyal szakították be. Így már hozzá tudták kötni a véres kalapácsot a gyilkossághoz és érthető volt az is, hogy miért volt a kunyhóban. A gyilkos(ok) visszatértek a kunyhóhoz és valószínű ekkor nyúzhatták meg az állatokat is. Morris sérülése miatt a nyomozók azt feltételezték, hogy a gyilkos kifogyott a lőszerből és ezért nyúlt a kalapácshoz. További furcsaságokat találtak, ugyanis Nicholsnak két szemüvege volt, egy benti és egy kinti, a testén pedig a benti szemüvegét találták meg. A tanúk szerint Nichols mindig lecserélte a szemüvegét, ha elhagyta a házat, ezért azt gondolták, hogy hirtelen távoztak a kunyhóból.

Furcsa dolgok, gyanúsítottak

A kunyhóban a naptár még mindig Januárt mutatott, ezért azt feltételezték, hogy a férfiakat a hónap végén gyilkolhatták meg. A két különböző fegyver használata pedig arra engedte következtetni a hatóságokat, hogy a gyilkosságot legalább két személy követte el. Pár nappal később már meg is voltak az első gyanúsítottjai a rendőrségnek. 1924 januárjában egy Casey Jones nevű férfi kb. 32 km távolságra a kis kunyhótól, jelentette, hogy kirabolták a házát. A nyomokból ítélve két férfi lehetett az elkövető, de személyleírást nem tudott adni róluk. A két férfit sosem találták meg, de a helyi seriffnek újabb gyanúsítottja akadt. Egy helybeli erdőgazdálkodóra terelődött a figyelmük, aki a közeli tavaknál táborozott abban az időben, de neki hamar sikerült bebizonyítania, hogy semmi köze a gyilkossághoz. Mígnem Ed Logan a földterület birtokosa megnevezett egy elég komolyan számba vehető gyanúsítottat: Charles Kimzeyt.

Harry LeRoy Wilson holtteste

Charles Kimzey, a legfőbb gyanúsított

Kimzey már dolgozott együtt Nicholssal és volt is több összezördülésük, ugyanis Nichols szerint Kimzey többször is meglopta őt. Kimzey végül azt üzente Nicholsnak, hogy ezért egyszer majd megöli. Valószínűleg ez is közrejátszott, hogy Nichols két fiatalt vett fel maga mellé abban a végzetes évben. Kimzey nem volt ismeretlen a rendőrség számára több bűncselekményt is elkövetett az évek alatt, ilyen volt pl.: mikor egy postakocsit rabolt ki és a vezetőt megkötözve egy kútba dobta. A nyomozás újabb lendületet vett, amikor egy portlandi rendőr jelentkezett, hogy 1924. január 22-én egy férfi kért tőle útbaigazítást, hogy merre tudná eladni a szőrméit. A férfi Nichols prémvadász igazolványát mutatta fel a rendőrnek, aki a Schumacher Fur Company-hoz irányította. Később kihallgatták az eladót is aki felvásárolta a prémeket, ő is és a rendőr is biztosra állította, hogy a férfi Kimzey volt.

Kimzey bűnügyi nyilvántartási fotója, ismeretlen időből

Az ügy tovább folytatódik...

Kimzeyt nem tudták elfogni, más gyanúsított pedig nem volt, így az ügyet hamarosan lezárták. Majdnem 10 évvel a gyilkosságok után azonban az ekkor már 48 éves Kimzeyt Montanában elfogták. Mivel kézre került, az ügyet újranyitották és újból behívták a tanúkat. Azonban az eltelt évek miatt egyikőjük sem merte biztosra állítani, hogy Kimzeyt látta, mivel mindketten féltek ha biztosra mondják akkor az akár egy ártatlan ember életébe is kerülhet. Kimzey azzal védekezett, hogy 1923/24 telén Coloradóban dolgozott egy vasúti híd építésén. Ezt a rendőrök végül meg tudták erősíteni, ezért a férfit nem vádolták meg többé a hármas gyilkossággal. Kimzeyt azonban a már említett postatiszt elleni gyilkossági kísérlet miatt életfogytiglani börtönre ítélték. 1957-ben végül feltételesen szabadult a börtönből és az 1976-ban bekövetkezett haláláig Idaho államba költözött.

Új fejlemények

2013-ban az ügyben újabb fordulat állt be amikor egy új gyanúsított került elő, Ray Van Buren Jackson aki valószínűleg Kimzey bűntársa lehetett, mert több erőszakos bűncselekményben is gyanúsították, amelyek Kimzeyvel is összeköthetők. Jackson azonban 1938-ban öngyilkos lett. Az ügyet mind a mai napig elő-elő veszik Oregon államban, de értelemszerűen a megoldása már szinte lehetetlen.

Ha tetszett a cikk, kedveld Facebook oldalunkat és oszd meg másokkal is, valamint tekintsd meg az alábbi hasonló írásainkat is:

John Dillinger, amerikai gengszter halála

A Khamar-Daban rejtély, avagy egy újabb Gyatlov-incidens?

Amerikai katonák hátborzongató eltűnése a vietnámi háborúban