1919. február 21-én Kun Bélát és több más kommunista vezetőt letartóztattak, mivel az aznapra hirdetett munkásmegmozdulás lövöldözésbe torkollott és ebben négy rendőr életét vesztette. Másnap reggel mintegy hatszáz rendőr rohanta meg a Gyűjtőfogházat, ahol Kun Bélát és társait tartották fogva.
Február 22-én reggel több száz rendőr vonult a budapesti gyűjtőfogházhoz, hogy az ott őrzött Kun Bélát megverjék. A fogház őrszemélyzete nem állt ellen a rendőröknek, így azok közvetlenül bejuthattak az udvarra. A rendőrök vezetői azt mondták, hogy csak látni akarják Kun Bélát és társait, hogy amennyiben újabb rendbontás lesz a városban, úgy megverhessék őket. Az őrök kihozták a cellájából a kommunista vezetőt, később Vágó Bélát és Rudas Lászlót is kivezették. Mikor Kun megállt az udvarra vezető lépcső tetejénél, rettenetes szitkok zúdultak rá, majd az egyik rendőr óriási csapást mért a politikus fejére egy puskatussal. Ezen felbuzdulva még vagy húsz rendőr kezdte el ütni a politikai vezetőt. Az ütlegelésben megsérült Pál István felügyelő is, aki megpróbálta megvédeni Kun Bélát.
Kun Béla szónokol
Miután a kommunista vezért sikerült kiszabadítani a rendőrök karmaiból, a második emeleti kórházba vitték. Közben értesítették a rendőrfőkapitányt, aki Tarján Vilmos újságíróval azonnal a helyszínre sietett, hogy megnézzék mi történt. Kun Béla fejéről ömlött a vér, az arca felismerhetetlenné változott. A főkapitány megkérdezte tőle:
Mivel verték meg?
Puskatussal. – felelte Kun.
Felismeri azokat, akik megverték?
Nem fontos, ők csak megvezetett emberek. – felelte Kun halkan.
Amíg ez a beszéd lefolyt a szobában, a folyosóról futás és fegyverek csörömpölésének a zaja hallatszott. A főkapitány kinézett a folyosóra, ahol kb. hatvan felfegyverzett rendőr állt. Az őrszemélyzet továbbra sem tudta útját állni a dühös rendőröknek.
Hol az a bitang? Innen élve ki nem jut! – ordibálták a rendőrök.
A főkapitány próbálta csillapítani a kedélyeket, de a hatalmas tömeg morajlásában elveszett a hangja. A rendőröket senki nem állíthatta meg, a tömeg félrelökte a főkapitányt és Tarján újságírót is. Kun annyira megijedt, hogy szépen lassan elkezdett hátrálni egészen a sarokban levő ágyig, ahova végül lefeküdt és kezeivel próbálta védeni a fejét. Körülötte hat rendőr állt, akik közül az egyik hatalmas ütést mért a puskájával a férfi fejére, aminek hatására vér fröccsent szét a szobában. Majd a többi rendőr is nekiesett az ágyon fekvő magatehetetlen férfinek.
Kun Béla, mögötte balra Szamuely Tibor
Közben a főkapitány próbálta engedelmességre kérni a rendőröket, de mindhiába a feldühödött embereket nem állíthatta meg már semmi. Percekig verték puskatussal Kun Bélát, többen már fel is kiáltottak, hogy meghalt. Szentkirályi próbálta a tömeget észhez téríteni:
Aki ezt a magatehetetlen embert bántja az nem szocialista.
Hát az én öcsémet szabad volt agyonütni? – kiálltott fel egy fiatal rendőr.
Ekkorra már egyre kevesebb ütés érte az ágyon fekvő, félholt embert. Egy nyugodt természetű rendőr, valószínű a verekedők vezetője, közbeszólt:
Elég volt fiúk, gyerünk innen kifelé!
A verekedő rendőrök engedelmeskedtek a felszólításnak, csak egy rendőr maradt ott az ágynál. Kun Béla véres fejéhez nyomta bajonettes puskáját:
Szerető kell neked, szabad szerelem?
Kun Béla lassan, halkan felelt neki: Ne bántson, feleségem és gyerekem van.
Kun Béla az első világháború idején mint frontkatona, a feleségével és gyermekével
A rendőr mérgesen elvonult az ágytól. Kun az őt ért ütések miatt folyamatosan elájult, majd újra magához tért, amíg magánál volt kérte Tarján újságírót, hogy ne közölje le a megveretését az újságban. (Tarján azonban leközölte az újságokban a részletes történetet). A többi kommunista vezetőt a pincébe bújtatták el, őket nem érte semmiféle bántalmazás. Nem telt bele egy hónap és március 21-én délután az összes kommunista vezetőt szabadlábra helyezték, sőt kikiáltották a Tanácsköztársaságot is.
Amennyiben érdekesnek találtad a cikket, akkor olvasd el az alábbiakat is:
Ki volt Kun Béla személyi testőrségének parancsnoka?
