A Magyar Népköztársaság a hidegháború idején egy lehetséges atomcsapás egyik célpontja volt. Amennyiben ez az atomtámadás bekövetkezett volna, a kitelepítést egy előzőleg elkészített terv alapján kellett volna végrehajtani a hatóságoknak. Ebben a cikkben az atomcsapást követő 24 óra forgatókönyvét próbáljuk meg összefoglalni. Elöljáróban megjegyezzük, hogy az itt leírtak már hatályukat vesztették, amennyiben napjainkban érné atomcsapás Magyarországot, úgy már egészen biztos más kitelepítési tervet követnének a hatóságok, ezért az itt ismertetett terv csupán tájékoztató jellegű.

Miután láttuk, hogy ki és mikor alapította meg a Templomos Lovagrendet, most megnézzük, hogy milyen dicstelen véget ért a lovagok pályafutása. Kinek és mikor állt szándékában a nagymúltú lovagrendet megsemmisíteni?

1849 augusztus 2-án Nagysándor József (vagy Nagy Sándor József) honvéd vezérőrnagy és Ivan Paszkievics tábornagy, az országba betörő orosz cári hadsereg főparancsnoka között Debrecennél heves küzdelem alakult ki. A csatát Nagysándor a nagyjából hatszoros túlerő ellen elveszítette és Nagyváradra vonult vissza. A csata érdekessége, hogy az orosz intervenciós hadseregnek ez volt az utolsó magyarországi ütközete a szabadságharc leverésének végéig. 

Péntek 13. a történelem során több szerencsétlen eseménynek is a napja volt, ebben a cikkben pedig ezekből az eseményeketből említünk meg néhány érdekesebbet. Péntek 13. évente legalább egyszer, de legfeljebb háromszor fordulhat elő, idén márciusban és novemberben is szerencsénk lesz hozzá.

1918-ban a modern kor legnagyobb influenzajárványa söpört végig a világon, több millió halottat hagyva maga után. Mivel a téma összetett és történések tekintetében több szakaszra bontható, teljes kifejtésével pedig többszáz oldalas könyveket lehetne megtölteni, így ebben a cikkben csak a spanyolnátha magyarországi megjelenését és kezelését fogjuk taglalni. (A cikk kifejezetten a magyar spanyolnátha járvány kezdetének bemutatásával kíván foglalkozni, nem pedig a monarchiabeli betegségekkel.)

A csatát melyet mexikói és amerikai határőrök vívtak meg egymással 1918-ban, szinte már csak a helyiek ismerik, pedig a jelenleg is folyó vita a határkerítés körül nem újkeletű dolog. A két állam már egy évszázaddal ezelőtt is feszült viszonyban volt, többek között a határ miatt. (Későbbi cikkben lesz szó a két állam közötti viszonyról az 1800-as , 1900-as években, ezért ezt nem érintjük a jelenlegi bejegyzésben). 

Amerikai és mexikói határőrök egy határoszlopnál Nogales városában

1945 májusától az ideiglenesen megállapított határokat a szovjet NKVD (a KGB elődszervezete) egységei ellenőrizték. Azonban később létrehoztak egy külön határőr egységet, mely Grenztruppen néven vált ismertté. A mostani bejegyzés ennek az egységnek a mindennapjairól szól. Kifejezetten az egy napi teendőket, határőrök mindennapi munkáját, életét az egységen belül, próbáljuk bemutatni ebben a bejegyzésben. Azonban az egység történetét a hely szűkössége miatt nem fogjuk bemutatni, lesz több dolog ami így kimarad, ezt kérjük tartsa mindenki szem előtt. 

1917 januárjában a német birodalmi külügyminiszter, Arthur Zimmermann kódolt táviratot küldött a mexikói német nagykövetnek, Heinrich von Eckardt-nak, és mivel a két országnak nem volt közvetlen diplomáciai kapcsolata a washingtoni nagykövetnek, Bernstoff-nak kellett továbbítania azt mexikóba. Február elején pedig a németek korlátlan tengeralattjáró-háborút indítottak. Az Egyesült Államok hadbalépését az első világháborúban, szinte mindenki a tengeralattjáró-háborúra fogja. De az amerikai közvéleményt a Zimmermann-távirat talán mégjobban a németek ellen hangolta. Ebben a bejegyzésben a távirat tartalmáról és következményeiről lesz szó.

Hermann Göring nevét legtöbben a Hitler mellett betöltött magas pozíciója és hírneve miatt ismerik. A második világháború utolsó napjaiban megpróbálta átvenni a hatalmat Hitlertől, ez azonban nem sikerült neki. A nürnbergi per során halálraítélték, ám a végrehajtás elől az öngyilkosságba menekült. De Göring a németek körében nem csak erről volt híres, ugyanis az első világháború idején ő is ászpilóta volt, sőt a háború végén a híres Jagdgeschwader 1 parancsnoka volt, amelyet még Manfred von Richthofen hozott létre. Göring első világháborús szereplését, mint pilóta mutatjuk most be a magyar közönség számára.

Göring, a 2049/16 lajstromszámú Albatros D.III.-as vadászgép pilótafülkéjében

Lothar von Richthofen, Manfred von Richthofennek, vagyis a híres Vörös Bárónak az öccse volt, aki az első világháború idején együtt szolgált bátyjával a német légierőnél, mint vadászpilóta. Sokan jobb pilótának tartották bátyjánál, ugyanis összesen 77 napot töltött a fronton és 40 légigyőzelmet ért el, azonban forrófejűsége miatt a háború nagyrészét kórházban kellett töltenie. Az ő életét mutatjuk most be, ugyanis véleményünk szerint a történelemben is a bátyja árnyékában maradt és a magyar olvasóközönségnek eddig még nem nyílt lehetősége megismerni az ő életét. Tudomásunk szerint ez az első, részletes cikk, amely magyarul megjelenik Lothar von Richthofen életéről.