1917 januárjában a német birodalmi külügyminiszter, Arthur Zimmermann kódolt táviratot küldött a mexikói német nagykövetnek, Heinrich von Eckardt-nak, és mivel a két országnak nem volt közvetlen diplomáciai kapcsolata a washingtoni nagykövetnek, Bernstoff-nak kellett továbbítania azt mexikóba. Február elején pedig a németek korlátlan tengeralattjáró-háborút indítottak. Az Egyesült Államok hadbalépését az első világháborúban, szinte mindenki a tengeralattjáró-háborúra fogja. De az amerikai közvéleményt a Zimmermann-távirat talán mégjobban a németek ellen hangolta. Ebben a bejegyzésben a távirat tartalmáról és következményeiről lesz szó.
Arthur Zimmermann 1917 január 16-án rejtjeles táviratot küldött Mexikóba, melyben az állt, hogy Németország kész támogatni egy esetleges amerikaellenes mexikói háborút. A német kormány Mexikó biztatására próbálta rávenni a Japán kormányt is, hogy üzenjenek hadat a Egyesült Államoknak. Így a németek számítása szerint az amerikaiak nem tudtak volna csapatokat küldeni az európai hadszíntérre. Azonban a táviratot még a mexikói kormányhoz való megérkezése előtt az amerikaiak elfogták és nem sokkal később dekódolták. Lássuk először is, hogyan sikerült megszerezniük a táviratot, azután pedig, hogy mit is tartalmazott pontosan.
Arthur Zimmermann
Az amerikai kormány már a távirat előtt is a legjobb ügynökeit állította rá a német nagykövetség megfigyelésére. Az ügynökök külön megbízást kaptak arra, hogy figyeljék meg a nagykövetség forgalmát, ki és mikor hagyja el a washingtoni épületet, milyen futárok érkeznek és távoznak, amennyiben pedig úgy ítélik meg, hogy szükséges, úgy a futárok követésére is felhatalmazást kaptak. Az egyik amerikai ügynöknek sikerült barátságot kötnie egy alacsonyabb rangú tisztviselővel aki a követségen dolgozott. Tőle tudta meg, hogy pontosan milyen üzenetekkel érkeznek a futárok az épületbe. Különösen figyelték azokat a futárokat, akik Mexikóba indultak. A titkosügynök a barátjától január végén tudomást szerzett, hogy egy fontos irattal futár indul Mexikóba. Azonnal értesítette a központot akik, újabb ügynököket küldtek, hogy figyeljék a futár mozgását. Mielőtt a futár elhagyta volna Washington-t az ügynökök megállították az utcán és kényszerítették, hogy adjon át nekik minden táviratot ami nála van. A mexikói kormánynak címzett rejtjeles táviratot lemásolták és megküldték a Fehér Háznak, az eredeti papírokat pedig visszaadták a futárnak. A német nagykövetség erről az akcióról semmit sem sejtett.
Egy másik verzió szerint a britek már a Nauen-ből Long Island-re drót nélküli távírón küldött üzenetet már a küldésének időpontjában elfogták és értesítették a washingtoni követségüket, hogy értékes távirat érkezik a német nagykövetségre.
A leglehetetlenebb verzió azonban az, hogy az amerikaiak egyszerűen csak Mexikóváros egyik piacán vették meg jó pénzért a táviratot.
Német nagykövetség egy autója
Bárhogy is történt, a táviratot azonnal elkezdték dekódolni, ami nemsokára sikerült is és az alábbi szöveget tudták kiolvasni belőle:
„Elhatároztuk, hogy február elsején megkezdjük a korlátlan buvárhajó-harcot. Ennek ellenére azon fogunk fáradozni, hogy az Amerikai Egyesült Államokat megtartsuk semlegességében. De ha ezt elérnünk nem sikerül, Mexikónak szövetségi ajánlatot teszünk a következő alapon: Közösen viselünk háborút, közösen kötünk békét, nagyszabású anyagi támogatást nyújtunk s a magunk részéről beleegyezünk abba, hogy Mexikó visszafoglalja elvesztett területeit Texasban, Új- Mexikóban és Arizonában. A megállapodás részleteinek elintézését Önre bízom. Mihelyt az Amerikai Egyesült Államokkal való háború bizonyossá válik, az elnök (Carranza mexikói elnök) elé terjeszti szigorúan bizalmasan a fenti javaslatokat. Igyekezzék rávenni, hogy saját iniciatívájából Japánt azonnali csatlakozásra meghívja és ugyanez időben Japán között és közöttünk közvetítsen. Kérem, terelje rá az elnök figyelmét arra a tényre, hogy buvárhajóink irgalmatlan alkalmazása azt a kilátást nyitja meg előttünk, hogy Angliát néhány hónap alatt békekötésre kényszerítsük. — Zimmermann.“
Ebből kiderült a német kormány szándéka, azonban arra is rájöttek, hogy a japán kormány még nem kapta meg az üzenetet a németektől. Az Egyesült Államokban ez jelentős feszültséget okozott, mivel ha sikerül a német terv akkor bezárják őket az amerikai kontinensre. Eleinte még zavart okozott az is, hogy a táviratot egy brit provokációnak is gondolták, hogy így erőszakolják ki az Egyesült Államok hadbalépését. De mikor maga Zimmermann elismerte, hogy ő küldte a levelet, minden kétely szertefoszlott.
A mexikói pilóták egy csoportja
Mexikó kormánya eleinte megfontolta a javaslatot, de hamar rájöttek, hogy a németek nem lennének képesek akkora mennyiségű fegyvert és lőszert átszállítani, amivel térdre kényszeríthetnék az Egyesült Államokat. A mexikói elnök továbbá attól is félt, hogy egy esetleges totális győzelem után az amerikaiak Mexikóhoz való csatolásával kisebbségbe kerülnének. Carranza elnök nem akart támadást indítani az Egyesült Államok ellen, de jó szövetségesnek tartotta a németeket arra az eshetőségre, ha amerikai támadás érné a mexikói olajmezőket.II. Vilmos német császár sem gondolta, hogy Mexikó legyőzhetné az északi szomszédját, csupán arra gondolt, hogy azt a haderőt amit az amerikaiak az európai hadszíntérre küldenének a mexikói hadsereg lefoglalja az amerikai kontinensen.
Frontra induló amerikai katonák
Amerika, hogy elejét vegye egy esetleges újabb mexikói-amerikai konfliktusnak, 1917 április 6-án a korlátlan tengeralattjáró háborúra, továbbá a Lusitania civil utasszállító hajó elsüllyesztésére hivatkozva hadat üzent a Német Birodalomnak. II. Vilmos és tanácsadói ezzel az üzenettel valóban felgyorsították a háborút, de saját vesztükre, mert egyik általuk kért fél sem volt hajlandó hadat üzenni az Egyesült Államoknak. A friss amerikai katonák pedig jelentős segítséget nyújtottak a már kimerült francia és brit csapatoknak.
Érdekesség, hogy később már 1918 augusztusában volt konfliktus az amerikaiak és mexikóiak között. (Erről később egy kis bejegyzést írunk)
Tekintsd meg friss cikkünket:
Grenztruppen, a kelet-német határőrök élete
Amennyiben tetszett a bejegyzés tekintsd meg további XX. századi cikkeinket is:
A Przemysl-erőd hátborzongató legendája
