Hermann Göring nevét legtöbben a Hitler mellett betöltött magas pozíciója és hírneve miatt ismerik. A második világháború utolsó napjaiban megpróbálta átvenni a hatalmat Hitlertől, ez azonban nem sikerült neki. A nürnbergi per során halálraítélték, ám a végrehajtás elől az öngyilkosságba menekült. De Göring a németek körében nem csak erről volt híres, ugyanis az első világháború idején ő is ászpilóta volt, sőt a háború végén a híres Jagdgeschwader 1 parancsnoka volt, amelyet még Manfred von Richthofen hozott létre. Göring első világháborús szereplését, mint pilóta mutatjuk most be a magyar közönség számára.

Göring, a 2049/16 lajstromszámú Albatros D.III.-as vadászgép pilótafülkéjében

Hermann Göring az első világháborút a 112. gyalogezredben, mint 21 éves gyalogos katona kezdte a nyugati fronton. A háború elején a Vogézek lábánál, Mülhausen mellett harcolt. Szeptember elején az egysége Verdun felé nyomult előre, ekkor hősies magatartása miatt kiérdemelte a német 2. osztályú Vaskeresztet. A háború még ilyen korai szakaszában nem sok katona büszkélkedhetett ezzel a kitüntetéssel, ezért Göring már amúgy is nagy önimádatát csak fokozta a ritka kitüntetés. 

1914 szeptember 23-án hajnali 4 óra 30 perckor francia egységek megpróbálták elfoglalni a Fliery és Bernecourt közötti vasútvonalat. Heves harc bontakozott ki a németek és franciák között, nem sokkal később pedig Göring támadásra vezette egységét, melynek hatására a franciák visszavonultak. Göring a harcok után erős térdfájásra panaszkodott, azt hitte megsebesült, ezért orvoshoz ment. Az orvos megállapította, hogy sebesülést nem szenvedett, azonban a térdén erős reuma alakult ki. Göring ezért kórházba került. Először a Thiacourt melletti tábori kötözőhelyen ápolták, majd innen továbbküldték a nagyobb Metz-Montigny-i kórházba, majd végezetül egy klinikára utalták Freiburg im Breisgau-ba. Az itt tartózkodása idején tudta meg, hogy régi barátja Bruno Loerzer, aki mint pilóta szolgált a seregben, a közeli repülőtéren teljesít szolgálatot. Göring azonnal küldött neki egy levelet, hogy amint lehetősége van látogassa meg őt a kórházban. Loerzer nem habozott és meglátogatta barátját, akinek a lábai bevoltak kötve, de Göring biztosította, hogy nem sebesülés csak reuma miatt. Elmondta barátjának, hogy orvosai szerint már nem fog visszatérni a harcoló alakulatokhoz, mivel nem fogja tudni a lábait futásra használni. Barátjának az az ötelete támadt, hogy akkor jelentkezzen pilótának, vagy megfigyelőnek, ott nem kell futnia. 

Göring és Loerzer az FFA 25 kötelékében, 1914

Göring miután 1914 október 13-án reggel kiengedték a kórházból, úgy döntött, hogy saját maga veszi kézbe a sorsát és engedély nélkül Darmstadt-ba utazott, hogy csatlakozzon barátjához. A repülőcsapatok engedélyezték számára a kiképzés megkezdését. Miután mindkettejük sikeresen teljesítette a kiképzést, továbbküldték őket az FFA 25-ös alakulathoz, azonban Göring-et a parancsnok nem fogadta szívesen. 

A két barát együtt maradt az FFA 25-nél és 1914 november 4-én együtt is repültek a front felett. Eleinte fegyvertelen felderítéseket végeztek, később már bombázásokat is végrehajtottak. Egy Verdun melletti német repülőtérre vezényelték őket, ahol a híres vérszivattyú idején a Douamont erődöt bombázták. A verduni csata alatt teljesített szolgálataikért mindkettejüket az 1. osztályú Vaskereszttel tüntette ki a német trónörökös. Göring egy idő után szeretett volna együléses gépekbe átülni, ezért 1915 júliusában pilótaképzésre jelentkezett.

Bruno Loerzer, Anthony Fokker a híres repülőgéptervező és Hermann Göring

Kérését elfogadták és már néhány hónap múlva együléses vadászgépeken repült, november 16-án délután 14 óra 20 perckor pedig le is lőtte első ellenséges gépét, egy brit Farman-t. 1916-ban még két további gépet lőtt le, azonban november 2-án súlyos sebesülést szenvedett a csípőjén, amelyből hosszú idő múlva tudott csak felépülni. Az orvosa mindennapi sétát és testmozgást írt neki elő, de ez szörnyű fájdalmakkal járt számára. Három igazolt légigyőzelemmel a háta mögött, Göring visszatért a gyerekkori álomvilágába, Burg Nautendorf-ba, a keresztapjához. Felépülése után áthelyezték a Jasta 26-hoz, melynek kötelékében további négy győzelmet szerzett, ezzel ő is belépett az ászpilóták sorába. (Ászpilótának számított minden olyan pilóta aki, 5 vagy annál több ellenséges gépet lőtt le.) Hetedik légigyőzelme után 1917 júliusában kinevezik a Jasta 27 élére. A kinevezés után a pilóta karrierje felfelé kezdett ívelni. A Jasta 27-et Lille mellé helyezték át, Göring vezetésével pedig az egység sikeresen vette fel a harcot az antant pilótákkal szemben. (A Jasta 27 a háború végéig 128 igazolt légigyőzelmet ért el.) 

Göring, egy német képeslapon 

A fiatal Göring sorra szerezte a légigyőzelmeket, szám szerint 8 darabot a Jasta 27 parancsnokaként. Azonban a történészek sem tudják, hogy mi okból, valószínűleg mivel a Jasta 27 a híres Richthofen Repülő Cirkusszal volt egy körzetben, alig ért el légigyőzelmet. A Jasta 27 pilótái napi 2-3 bevetést repültek, azonban nem tudták hozni azt a szintet, amit Richthofen és alakulata napi egy bevetéssel elért. (Richthofen egymaga annyi gépet lőtt le ezidő alatt mint a teljes Jasta 27 alakulat.) 1918 áprilisában a Vörös Báró életét vesztette egy légicsatában, helyettese pedig Wilhelm Reinhard lett, aki szintén hamarosan életét vesztette, így a JG 1 parancsnokának Hermann Göring-et nevezték ki. 1918 májusában megkapta a legmagasabb német kitüntetést, a Pour le Mérite-t. Göring utolsó alakulatánál mindössze egy légigyőzelmet szerzett, 1918 július 18-án lőtt le egy francia Spad 1-es gépet, ezzel 22-re növelte légigyőzelmei számát. A JG 1 kötelékében már a legújabb Fokker D. VII.-es vadászgéppel repült, melyet a Fokker cég Göring számára teljesen hófehérre festett. (Göring próbálta a Vörös Báró kultuszát átvenni, de a háború közeli vége miatt ez nem sikerült neki.) 

Göring a frissen szerzett Pour le Merité kitüntetéssel 

1918 októbere a pilóták számára kedveztőtlenül alakult, ugyanis a heves esőzések miatt a repülés sokszor lehetetlenné vált. 1918 október 20-án pedig a német kormányzat elfogadta Woodrow Wilson 14 pontját, ezért a német hadvezetés előkészítette a megszállt francia területek kiürítését. 1918 október 22-én, Göring és pilótatársa egyben jóbarátja, Ernst Udet (Udet szerepéről és életéről később egy külön bejegyzésben szólunk, ugyanis személye több szempontból is érdekes) a Berlin melletti egyik repülőgépgyárat és tesztrepülőteret tekintették meg. Ekkorra már egyikük sem hitte, hogy a német légierő képes kicsikarni a végső győzelmet. Aznap este Berlin egyik legelegánsabb éttermébe voltak hivatalosak. Az Adlon Hotel éttermébe hívták össze az akkori Német Birodalom ászpilótáit és a Pfalz Repülőgépgyár tulajdonosait, részvényeseit. 

Adlon Hotel étterme, Göring legelöl az asztalon könyököl, míg Udet a szembe levő oldalt, jobbról a hatodik helyen foglal helyet

Amíg Göring és a többi ászpilóta minden egyes este Berlin más-más luxus hoteleiben vacsorázott, addig a JG 1  fronton maradt pilótáit egyre hevesebb küzdelmek várták. II. Vilmos császár novemer 9-én lemondott trónjáról és elmenekült Hollandiába. Az elkövetkezendő napokban mindenki Göring parancsait várta, akihez azonban a hadseregparancsnokságtól ellentmondó utasítások érkeztek. Göring tudta, hogy 1918 november 11-én 11 óra 00 perckor beáll a fegyvernyugvás. Aznap reggel a repülőteret sűrű köd borította, Göring aggódott, ha a köd nem száll fel, akkor képtelen az egységet német földre vinni, így a gépeik mind hadizsákmánnyá válnak. Szerencsére az idő jobbra fordult, így 10:00-kor elindultak a teljes gépparkkal, vissza Németországba. A JG 1 egyik köteléke műszaki okokból Kiel környékén szállt le, ahol ebben az időben folyt a kieli matrózlázadás. Mikor a lázadók meglátták a pilóták kitüntetéseit, azokat azonnal letépték. A pilótáknak sikerült elmenekülniük és végül megérkeztek a kijelölt úticélukra, ahol Göring megtudva mi történt pilótáival az alábbiakat mondta:

Göring és pilótatársai Mannheim-be mentek, ahol az elfogott pilóták gépeit tartották. Göring mikor megérkeztek a repülőtérre, fenyegetően lépett fel a lázadókkal szemben. Azt mondta nekik, hogy amennyiben nem engedik felszállni a gépeket, úgy minden lázadót halomra lövet. A lázadók megijedtek a fenyegetőző ászpilótától, ezért szabadon engedték felszállni az összes gépet.

Göring (középen sétabottal) a pilótatársaival

Hermann Wilhelm Göring, 1918 november 11-én délután megírta a JG 1 naplójának utolsó bejegyzését:

 A mannheimi incidensről nem írt le semmit. 

1918 november 19-én összehívta az utolsó gyűlést a JG 1 pilótái és kiszolgálószemélyzete között, kijelentette, hogy nem akarta őket elengedni addig, amíg köszönetet nem mond mindenkinek a szolgálataiért. A gyűlés után az egységet feloszlatták. Göring 1918 decemberében Berlinben már nyíltan hangoztatta antiszemitizmusát, kilátásba helyezte a harcok folytatását, elítélte a békét. Bő négy év múlva már Hitler oldalán találta magát, ahol fényes karriert futott be a Führer mellett Göring, Lothar von Richthofen-t, a vörös báró öccsét is próbálta megnyerni a saját céljaira, azonban a jóbarát korai halála ezt nem tette lehetővé. Göring és az ifjabbik Richthofen jó kapcsolatot tartott fenn a háború után is, egyes feltételezések szerint Göring és Lothar látogatták az NSDAP gyűléseit és találkoztak magával Hitlerrel is. Göring hatalmas propaganda értéknek tekintette a vörös báró öccsét.

Göring (balról harmadik) és Lothar von Richthofen (balról negyedik)

Bruno Loerzer, Lothar von Richthofen és Hermann Göring a háború végén

Göring a háború végén egy képeslapon

Amennyiben tetszett a bejegyzés olvasd el Lothar von Richthofennek, a vörös báró öccsének a kalandos életútját is.