Miután láttuk, hogy ki és mikor alapította meg a Templomos Lovagrendet, most megnézzük, hogy milyen dicstelen véget ért a lovagok pályafutása. Kinek és mikor állt szándékában a nagymúltú lovagrendet megsemmisíteni?
Az esemény 1307 október 13, pénteken történt. Ekkor a nagy múltra visszatekintő és Franciaországban hatalmas vagyonra szert tevő Templomos Lovagrend több mint száz tagját fogatta el a francia uralkodó, IV. (Szép) Fülöp király. Az uralkodó nem nézte jó szemmel, hogy a gazdag és befolyásos templomos lovagok olyan várakat és kastélyokat vásárolnak meg a hívek pénzéből, melyeket ő maga is kinézett a királyi család számára. Fülöp király nevéhez fűződik többek között a zsidó vallás kiüldözése Franciaországból. 1307 október 13-án ugyanabban az órában a francia hadsereg megrohanta a templomosok kastélyait és várait, az országba érkező Jacques de Molay nagymestert és 60 lovagját pedig elfogták. A korabeli feljegyzések szerint a Templomos Lovagrend teljes vezetését elfogták, csupán 12 templomosnak sikerült elmenekülnie az országból.
A templomosok kivégzése
A felháborodott templomosoknak és szimpatizánsaiknak azt mondták, hogy a lovagrend a templomokban nem istent hanem az ördögöt imádja, lábbal tiporják Franciaország jogait, homoszexuális üzelmeket fojtatnak egymás között a ruhájukon levő keresztet pedig fajtalankodással, istengyalázással fertőzik meg. Ezek a rágalmak hamar táptalajra találtak a francia nép körében, így kis idő múlva már sokkal több ember kívánta a templomosok halálát mint amennyien kiálltak mellettük. A Sorbonne Egyetem azonban kimondta, hogy a francia uralkodónak nincsen joga a templomosok felett ítéletet mondani, ugyanis az egyházi törvények ezt a jogot magának a pápának tartják fenn. Fülöp azonban nem törődött ezekkel a formaságokkal, így a pápa, mivel tudta, hogy hatalma Fülöptől függ, kénytelen volt zsinatot összehívni, amely keretein belül 1310 május 12-én, 45 templomos lovagot kivégeztek. A szemtanuk feljegyzései szerint a templomos lovagok nem törtek meg kivégzésük előtt és amíg életben voltak, imádkoztak. A 45 kivégzés azonban nem vetett véget a templomos lovagrendnek, ugyanis a nagymester Jacques de Molay még életben volt. A nagymester még négy évig egyik börtönből a másikba került és több kínvallatásnak is alávetették, azonban ő sem tört meg.
Templomosok kivégzése egy krónika lapjain
Az ekkor már hetven éves férfi felelősségre vonása azért húzódott ilyen sokáig, mert mint a legtöbb templomos ő is egy gazdag befolyásos család egyik sarja volt. Fülöp átadta őt a pápának, hogy ítélkezzen ő felette, a pápa először egy külön bíróságot nevezett ki, akik próbáltak megegyezni a nagymesterrel, amennyiben bevallja bűneit, úgy életét megmenti és "csak" haláláig börtönbe kerül. De a pápa amikor nem hallotta a beismerő vallomást, ahogy a többi templomos lovaggal is tette, Molay nagymestert is máglyahalálra ítélte. A nagymester a máglyahalál előtt szörnyű átkot szórt az ellenük cselekvőkre.
Az átok hatott vagy csak a véletlenek sorozata, de mindenki aki részt vett az ő elítélésében, nem sokkal később különös halált halt. Egy hónappal a kivégzés után, elhunyt V. Kelemen pápa, egy éven belül vadászat közben életét veszti Fülöp király is, végül pedig a letartóztatásban szerepet játszó kancellár három hónappal később hirtelen meghalt.
Érdekesség, hogy péntek 13 szerencsétlenségét sokan ettől a naptól és eseménytől származtatják.
Amennyiben tetszett a cikk, olvasd el az alábbiakat is:
A Magyar Népköztársaság kitelepítési terve atomtámadás esetére
Péntek 13. a történelem lapjain