1849 augusztus 2-án Nagysándor József (vagy Nagy Sándor József) honvéd vezérőrnagy és Ivan Paszkievics tábornagy, az országba betörő orosz cári hadsereg főparancsnoka között Debrecennél heves küzdelem alakult ki. A csatát Nagysándor a nagyjából hatszoros túlerő ellen elveszítette és Nagyváradra vonult vissza. A csata érdekessége, hogy az orosz intervenciós hadseregnek ez volt az utolsó magyarországi ütközete a szabadságharc leverésének végéig.
1849 augusztusának elejére a Nagysándor József parancsnoksága alatt levő, ún. feldunai hadsereg I. hadteste Debrecen felé nyomult előre. Augusztus 2-án hajnali 3-kor a hadtest megérkezett a Debrecen melletti Nagyerdőbe, ahova azonnal tábort is vertek. Másnap a lovasjárőrök jelentették, hogy ellenséges lovascsapatok mozgását észlelték, Balmazújváros irányából. Görgei Artúr a Honvédsereg főparancsnoka azt az utasítást adta a vezérőrnagynak, hogy amennyiben lehetséges kerüljön el mindenfajta összeütközést az ellenséggel, mert egy esetleges vereséggel a feldunai hadsereg felé szabadon továbbnyomulhat az ellenség.
Nagysándor és főtisztjei azonban a harc mellett döntöttek. A délelőtt folyamán kilovagoltak az előörsökhöz, ahol az orosz tisztekkel beszédbe elegyedtek, akik délutáni orosz teára invitálták meg a magyar tiszteket. A beszélgetés után a magyar tisztek megnyugodva lovagoltak vissza a városba, ahol az Aranybika szálló vendéglőjében összegyűlve ebédelni kezdtek. Az ebéd közben hallották meg, hogy megszólaltak az orosz ágyúk a határból. Az ebédet otthagyva mindenki beosztásába sietett.
Az ágyúzást a Vámospércsen levő Görgei és tisztjei is hallották, azonnal lovasfutárokat küldtek ki Debrecen irányába, hogy az ágyúzás okát megtudják. A futárok közül egy sem tért vissza. Görgei ezért félt, hogy a Debrecennél álló csapatokat az oroszok éppen megverik, nem merte elindítani csapatait a város felé addig amíg biztos információkat nem kap a csata helyzetéről. Jó döntést hozott, ugyanis amennyiben az ágyúzás kezdetekor azonnal nekiindult volna csapataival, akkor is csak a csata végére ért volna oda, ezzel kitéve a sereg nagyobbrészét is az orosz csapatok tüzének és jelentős létszámfölényének.
Debrecennél eközben az orosz lovasság egy részének sikerült a Nagyerdő leple alatt megkerülni a magyar állásokat. A honvédek hősiesen küzdöttek, az arcvonal közepén sikerült is egy ideig előretörniük, azonban az itt ellentámadásba lendülő 12 századnyi erőt képviselő dzsidás és cserkesz egységek visszavetették a honvédeket. A csata fordulópontjához érkezett, ugyanis a középen levő egységeket a heves ágyútűz szétrobbantotta és megfutamította. Az arcvonal kettészakadt, a balszárnyon levő Máriássy pedig egységével a derecskei útra hátrált. A csata eldőlt, a honvédsereg a rossz helyszín, a rossz vezetés és az ellenség létszámfölénye miatt, alig pár óra alatt megfutamodott. Az arcvonal közepén elhelyezkedő szabolcsi gerillákat az orosz dzsidások lekaszabolták, néhányan fogságba estek.
Nagysándor József
A megvert sereget csak Nagyváradnál sikerült összeszedni, ekkor derült ki, hogy a debreceni csatában 2000 halottat és eltűntet hagytak hátra. A magyar kormány már a csata előtt megpróbált az orosz csapatokkal tárgyalásokat folytatni aziránt, hogy a cári csapatok szüntessék be a harcot a magyarok ellen. Azonban ezt nem sikerült elérni a megbízottaknak.
A debreceni csata elvesztése és a honvédsereg legtöbb tisztjének vezetési alkalmatlansága nagyban hozzájárult a magyar fegyverletételhez, ugyanis Görgei és sok más tiszt reménytelennek vélte a két óriási sereggel való küzdelmet. Görgei az emberélet védelmét és a becsületet helyezte előtérbe, ezért szánta rá magát az augusztus 13-i világosi fegyverletételre.
Világosi fegyverletétel
Nagysándor József személyéről is kell szóljunk, ugyanis Görgei már hónapokkal a csata előtt kilátásba helyezte, hogy leváltatja a vezérőrnagyot. Nagysándor ugyanis több csata előtt érthetetlen okokból megfutamodott az egységeivel. Ilyen eset volt például a rárosi átkelőnél lezajlott hirtelen megfutamodás, melyet később Nagysándor azzal magyarázott Görgeinek, hogy a csata előtt a lovaik állítólag farkasok miatt megbokrosodtak és több szekérrel együtt elvágtattak a helyszínről. A parancsnok pedig jobbnak látta az elvágtató lovak nyomát követni és otthagyni a rábízott átkelő védelmét. Egy másik esetről Görgei Artúr naplójában olvashatunk:
"Így Nagysándor tábornok azt a tényt is hasonló módon mentegette, hogy ő július 18-án, miután Poeltenberg tábornok Balassagyarmaton neki adta át a hátvédi szolgálatot, egyetlenegyszer sem teljesítette kötelességét, hogy minden ereje megfeszítésével határt vessen az ellenség üldözésének; ezt ugyanis Nagysándor tábornok az őt közvetlenül szorongató ellenség nagy sokaságával indokolta."
Görgei Artúr, a honvédseregek fővezére
Görgei nem volt megelégedve a hadtestparancsnokkal, naplójában részletesen írt aggodalmairól:
"Nagysándor tábornok volt a legkevésbé rátermett az alattam álló hadtestparancsnokok közül, az természetesen a váci napok előtt sem volt már titok. De éppen olyan jól tudtam azt is, hogy ha az I. hadtest vezetését valamelyik hadosztályparancsnokra bízom, a változástól még kevesebb jót remélhetek, mintha Nagysándort a már egyszer rábízott helyen meghagyom. "
Érdekesség, hogy a csatában elhunyt embereknek egy külön temetőkertet hoztak létre Debrecenben, mely a Hősök Temetője nevet kapta. A temetőben 112 magyar és 648 orosz nemzetiségű katona alussza örök álmát. Az első világháború alatt a temetőkertet újból használatba vették és 1917-ig ide temették el a harctereken elesett debreceni katonákat. A csatában megsebesült katonák ápolására a közelben szükségkórházat hoztak létre, ennek a helyén épült fel később a debreceni Kenézy Gyula Kórház.
További érdekesség az eltűntek nagy száma, ugyanis a csata után 1266 ember tűnt el nyomtalanul. Ezek az emberek nagyrészt fiatal 16-20 év közötti fiatalok voltak, akik Debrecen közeli településekről származtak. Látva a csata reménytelenségét, egyszerűen fogták magukat és hazamentek. (Volt szerencsénk olvasni egy ilyen ember beszámolóját a szabadságharcról.)
A debreceni csata emlékműve a Hősök temetőjében
Amennyiben tetszett a cikk, olvasd el az alábbiakat is:
A spanyolnátha megjelenése Magyarországon 1918-ban
Milyen érdekes dolgok történtek a világtörténelemben péntek 13-án?
