A budapesti Erzsébet-híd a főváros Dunára épült közúti hídjai közül a negyedik volt. (Volt még egy vasúti híd is, azonban az vasúti forgalmon kívül mást nem bonyolított le) Építését 1901-ben kezdték meg és két év múlva már át is adták a forgalomnak. A most következő cikkben a híd rövid történetét vesszük végig egészen a forgalomnak való átadásáig.

Az 1840-es években felépült első dunai híd, a Lánchíd egy idő után már kezdett kevésnek bizonyulni az egyre nagyobb fővárosi forgalom kiszolgálásában. Ezért már 1870-ben a magyar törvényhozás szükségesnek ítélte meg, hogy egy újabb dunai híd építését kezdjék meg a magyar fővárosban. 1872 és 1876 között épült meg a második dunai átkelő, a Margit-híd. A főváros rohamos fejlődése miatt rövid időn belül már ez a két híd is kevésnek bizonyult, ugyanis az áruforgalom lebonyolítására csak a Margit-híd volt alkalmas. A törvényhozás 1880-ban egy újabb híd megépítését finanszírozta, ugyanis a két előző híd éves bevétele meghaladta a 650.000 Ft-ot. 1890-re olyan nagy bevétele volt a fővárosnak csak a hidakból, hogy nem egy, hanem egyenesen kettő új híd építését rendelték el.

Az Erzsébet-híd keresztmetszeti tervrajza

Az építkezés 1901-ben

Az első híd mely elkészült, az osztrák-magyar császár és király után a Ferencz József nevet kapta és 1896-ban adták át a forgalomnak a Gellért-hegy és a Vámház tér között. A másik híd pedig az 1898-1903 között épült Erzsébet-híd volt (amely értelemszerűen Ferenc József feleségéről kapta a nevét.).

Az Erzsébet-hidat úgy tervezték, hogy alkalmas legyen gyalog és teherforgalomra egyaránt, ezért az út szélessége 11 méter, míg a két oldalon levő járdáké 3,6 méter volt.

Építkezés 1901-ben

A híd építéséhez 1898-ban fogtak hozzá, elsőként a hídfalak és a pillérek alapozását készítették el. A pesti oldalon 9, míg a budai oldalon 5,5 méterre a vízszint alatt jelölték ki a pillér mélységét. A Duna jobb partján levő alapozás közben még mielőtt a kijelölt mélységet elérték volna, melegvízforrás tört fel, amely naponta 60.000 hektoliter vizet szolgáltatott. Ez a munkálatokat egy ideig megakasztotta, ezért arról rendelkeztek, hogy a forrást mihamarabb próbálják meg elzárni. Ezt úgy oldották meg, hogy egy búvárharangot eresztettek a forrás fölé és amikor megtalálták a helyet, ahonnan a forrás előtört, azt 3 méter mélységben portlandcement-betonnal kiöntötték. A forrás ezek után már nem jelentett veszélyt a hídra, így 1899-ben az előre eltervezett időben meg tudták kezdeni a híd vasszerkezetének az építését és még ugyanezen évben megépült a lehorgonyzó lánc és a vaskapuzat.

Az építkezés állása 1902-ben

1900-ban nagy jégzajlás volt a Dunán ezért több hónapig állt a munka, de amint befejeződött a jégzajlás megépítették a faállványokat, amelyeket úgy terveztek, hogy az építkezés alatt zavartalan legyen a dunai hajózás. Ebben az évben a láncokat helyezték fel, helyére kerültek a merevítő tartók és a pályaszerkezet egy része majd a már szükségtelen faállványokat eltávolították. 1901 tavaszán a híd budai hídfőjénél apró elmozdulást vettek észre a munkálatok során ezért az építésvezetők tanácskozást hívtak össze, ahol megállapították, hogy jelentősebb veszély nem áll fenn, de biztonsági okokból az építkezést leállítják. Egy idő után az elmozdulás megállt, de még a híd teljes súlyának 30%-a hátra volt, ezért úgy határoztak, hogy a hídfők különálló része összefalazandó és eléjük erősítő falazat építendő, továbbá a híd két végénél szobortalapzatokat kellett létrehozni.

Láncok feszítése

Ezen munkálatok 1903. szeptember 20-ig elkészültek, amikorra ugyanis a híd már forgalomképes állapotba került. Szeptember végéig tartották meg a híd próbaterhelését, amely alatt négyzetméterenként 450 kg súlyt helyeztek (ezeket leginkább gránit és bazaltkockák alkották), ami 35.000 ember súlyának felelt meg. A próbaterhelés nem várt, nagyon jó eredményt hozott, ugyanis a híd közepénél kiszámított 280 mm behajlás helyett csupán 230 mm behajlást mértek. A jó eredménnyel végződött próbaterhelés után nem sokkal 1903. október 10-én adták át a hidat a közúti forgalomnak.

Próbaterhelés 1903 szeptemberében

Az október 10-én történt átadás alkalmával Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter és a király nevében, József főherceg mondott beszédet. Az esős idő sem szegte kedvét Budapest közönségének, hogy ellátogassanak a híd átadására, a férfiak díszmagyarba bújtak, a nők pedig gyönyörű ruhákat öltöttek magukra. A híd felszentelése után pedig megindult a gyalogos és teherforgalom a hídon, ahol egészen 1945-ig folyamatosan volt forgalom, 1914-től még a villamos pályát is kiépítették rajta. 

Az elkészült Erzsébet-híd az átadás után

A híd 23 éves fennállása idején a világ legnagyobb nyílású hídja volt. A hidat 1945. január 18-án reggel robbantották fel a visszavonuló német csapatok. Ma a helyén található az 1964-ben épült új Erzsébet-híd.

A felrobbantott Erzsébet-híd a második világháború után

Amennyiben érdekesnek találtad a cikkünket, úgy like-old facebook oldalunkat, és tekintsd meg ezeket is:

A Magyar Népköztársaság kitelepítési terve egy lehetséges atomtámadás esetére

Grenztruppen, a kelet-német határrendőrség mindennapjai

Rejtélyes támadás a Wall Street ellen, melynek elkövetőit sosem kapták el