Walter Rathenau ellen 1922. június 24-én elkövetett merénylet fontos fordulópontja volt a Weimari Köztársaság történetének. A külügyminiszter zsidó származása és az 1922-ben aláírt Rapallói egyezmény is okot adott a szélsőjobboldali csoportoknak a merénylet elkövetésére.
Walter Rathenau (1867-1922)
Walter Rathenau német zsidó iparos családban született 1867. szeptember 29-én Berlinben. Apja, Emil Rathenau az AEG (Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft AG) alapítója volt és azt egészen 1915-ben bekövetkezett haláláig vezette. Fia Berlinben és Strassbourgban tanult kémiát, fizikát és filozófiát, majd 1889-ben doktori fokozatot szerzett fizikából. Zsidó származása miatt mindig is másodrangúnak érezte magát, többször is próbálta tudatosítani, hogy ő elsősorban német állampolgár.
1907-ben meglátogatta Németország afrikai gyarmatait, ami után politikai pályára tért. Az első világháború idején segített a német hadigazdaság kialakításában, azonban apja 1915-ben bekövetkezett halála miatt visszatért az AEG igazgatóságába. Az első világháború után belépett a Német Demokrata Pártba. A háború után rövid ideig a Német Újjáépítési Minisztérium elnöke lett. Majd 1922. február 1-én német külügyminiszterré nevezték ki a második Wirth-kabinetben. Mint külügyminiszter tevékenyen részt vett a Szovjetunióval kapcsolatos tárgyalásokon, melynek az eredménye a rapallói egyezmény aláírása volt. (Az egyezményben a két ország újból felvette a háború és az 1917. októberi forradalmak miatt megszakadt gazdasági és politikai kapcsolatokat egymással. Mivel az egyezménnyel így tulajdonképpen elfogadták a szovjet vezetés legitimitását, ezért a német szélsőjobboldal elítélte a szerződést.)
Rathenau otthona a Königsplatz 65. szám alatt
A szélsőjobboldali szervezeteknek a rapallói szerződés aláírása volt az utolsó csepp a pohárban, ugyanis már 1922. május elején merényletet terveztek Rathenau ellen. (A rapallói egyezményt 1922. április 16-án írták alá.) A merényletre végül 1922. június 24-én délelőtt 11:04-kor került sor, amikor Rathenau szolgálati autójával elhagyta a Berlin, Königsplatz 65. szám alatti lakását. A közelben várakozott egy másik autó, amely követni kezdte a külügyminisztert és az Erdener strasse és a Wallot strasse sarkán egy épülő ház előtt utolérte az autót. Az elegáns nyitott autóban ülő kb. 26-28 éves fiatalember felállt a hátsó ülésen és egy gépfegyverből tüzet nyitott a másik autóban ülő külügyminiszterre és titkárára. A Rathenaut ért első lövés halálos volt, ugyanis az teljesen szétroncsolta az alsó állkapcsát ezzel együtt pedig több lövés érte a mellét is. A lövések után a merénylők, hogy biztosra menjenek még egy kézigránátot is bedobtak a kocsiba, majd elhajtottak a helyszínről. Rathenau sofőrje, aki rövid időre eszméletét vesztette, azonnal visszafordult a külügyminiszter lakása felé, ahol azonban a kiérkező orvosok csak a halál beálltát tudták megállapítani.
Hermann Willibald Fischer arcképei
A merénylettel már a kezdetektől fogva a szélsőjobboldali csoportokat vádolták, többen gyanakodtak a Freikorpsra, vagy az éppen növekvő Nemzetiszocialista Német Munkáspártra, és ezzel együtt magára Adolf Hitlerre, aki ekkor a szélsőjobboldali politikai tömörülések között már kiemelt helyet foglalt el. Mivel a merénylők folyamatosan kapcsolatban voltak a müncheni nacionalista csoportokkal ezért a rendőrség a merénylet szellemi atyjának Hitlert és körét tekintette, de bizonyítékokat nem tudtak szerezni. A merénylők azonban valójában több ultranacionalista csoport tagjaiból tevődtek össze. Az autót vezető Ernst Werner Techow az Organisation Consul nevű szélsőjobboldali szervezet tagja volt. A kézigránátot dobó Hermann Willibald Fischer szintén tagja volt az OC-nek, de tagja volt még a Deutschvölkischer Schutz- und Trutzbundnak is. A lövéseket leadó Erwin Kern főhadnagy, pedig a Stahlhelm tagja volt.
Erwin Kern
Még a merénylet napján a német történelem egyik legnagyobb hajtóvadászatát indították a merénylők ellen és már az első órákban nyomravezetői díjat is felajánlottak annak, aki segít kézrekeríteni a merénylőket. Néhány nap múlva sikerült a 19 éves sofőrt, Techowot elfogni és bíróság elé állítani, aki azonban nem mondta el társai tartózkodási helyét. A német rendőrség végül 1922. július 17-én akadt rá a merénylőkre a Saaleck melletti kastélyban. Aznap ugyanis két helyi lakos azt jelentette a rendőrkapitányságon, hogy furcsa mozgásokat vettek észre a kastélyban, melyben világosság is volt, mikor megközelítették az egyik ablakot, azon bepillantva észrevették a két fiatalt, akik megszólalásig hasonlítottak a merénylőkről kiplakátolt fotókon látható személyekre. A nagy erőkkel kiérkező rendőrökre már az ablakból rálőtt a két merénylő. A rendőrök viszonozták a tüzet, amivel szinte rögtön megölték az ablakban álló Erwin Kernt. Miközben a rendőrök egy baltával próbálták betörni az ajtót, a másik merénylő, Hermann Fischer az ágyhoz ment és öngyilkosságot követett el.
Fischer katonai egyenruhában
Az egyetlen életben maradt merénylőt bíróság elé állították és börtönbüntetésre ítélték, majd 1930-ban kegyelemmel szabadult. 1933 után a merénylőket hősökként tisztelték és számukra a kastélyban még emléktáblát is állítottak. Techow a szabadulása után az NSDAP szimpatizánsa lett és 1945-ben önként csatlakozott a Volksturmhoz. 1945. május 8-án esett szovjet hadifogságba, ahol egy félreértés miatt 1945. május 9-én egy szovjet katona agyonlőtte.
Amennyiben szeretnél még érdekes történelmi dolgokról olvasni, kövess minket facebook oldalunkon, és iratkozz fel, hogy értesítést kapj az új cikkeinkről, ha még több érdekességre vágysz olvasd el ezeket is:
Mozgósítás Magyarországon az első világháború idején
Az első sorozatgyilkos a világtörténelemben
