Mint ismeretes a fiatal, az ostrom idején mindössze 28 éves Klapka György és katonái oly hősiesen helyt álltak a hatalmas osztrák túlerővel szemben, hogy az ostromlóknak nem volt más választása, mint a várparancsnok minden, a megadáshoz követelt feltételét teljesíteni. A most következő cikkben pár mozzanatot mutatunk be a komáromi vár ostromából.

Komárom és vidéke már a rómaiak korában is erődített helynek számított, az idők során azonban egyre több és nagyobb erőd épült a környéken. Az erőd tulajdonképpen egyetlen ostroma az 1848-as szabadságharc idején történt meg. (A komáromi erőd, a későbbi Osztrák-Magyar Monarchián belüli tulajdonképpeni testvére a Przemysl mellett kiépített erődrendszer volt, melynek egyik hátborzongató legendájáról itt olvashatsz.)

Klapka György (MNM Fotótár)

Miután a komáromi várat Görgey Artúr és Damjanich János seregei 1849. július 12-én elhagyták, hogy a keleti országrészbe betört cári seregek ellen vonuljanak, az erőd magára maradt. A városban maradt várőrség parancsnoka ekkor már Klapka György volt, aki már július 14-én ostromállapotot hirdetett ki. A várban szinte azonnal felütötte fejét az uzsorázás, illetve az árdrágítás, ennek elharapódzását megelőzendő Újházy László kormánybiztos azonnal árszabályzatot adott ki, melyből csak néhány terméket idézünk:

Ez a szabályozás egy időre véget vetett minden üzérkedésnek.

Klapka várparancsnok folyamatosan próbálta a katonákban ébren tartani a reményt, többször is beszédet tartott nekik. A fiatal parancsnok lelkesedése átragadt a katonákra is, akik minden egyes beszéd után egyre bizakodóbbak lettek és hittek a győzelemben. A várból 1849. augusztus 3-án megpróbáltak kitörni a honvédek, mely dicsőséges győzelemmel ért véget. Később így írták össze az ellenség veszteségeit:  

„Az aug. 3 -i ütközetben az ellenség elveszített 30darab többnyire 24 fontos ágyút, többeket futás közben a Dunába taszítván be, — 5000 lőfegyvert, — 30 teli lőszerkocsit s azonkívül röppentyűkészleteket, — legalább is 50 megrakott társzekeret, — 2624 vágó ökröt, — 804 hízó sertést, — 35 mindennemű élelmi czikkekkel s felszerelési szerekkel terhelt hajót s foglyokat, halottakat és sebesülteket ezerével.”

Miután ekkor már az orosz cári seregek is csatlakoztak az ostromlókhoz, így a várban rekedt helyőrség élelmiszer raktárait is felülvizsgálták és úgy találták, hogy megelőzendő azt, hogy egy hosszabb ostrom esetén a katonák éhezzenek, fejadagokat vezettek be, melyek az alábbiak voltak:

A világosi fegyverletétel után a komáromi erőd volt az egyetlen olyan pontja az országnak, amely még tartotta magát és nem adta fel a küzdelmet. Azonban 1849. augusztus 19-én egy parlamenter érkezett a várba, hogy megadásra szólítsa fel a várőrséget. Klapka így hozta tudomására a védőknek az esetet (eltitkolva előlük, hogy a szabadságharc elbukott):

„Tudatandó a komáromi közönséggel!

Tegnap a Komárom ellenében álló osztrák seregtől parlamenter érkezett az itteni hadsereg s várfőparancsnoksághoz azon felszólítással, hogy alkudozásba bocsátkozzunk, melynek pontjait az osztrák vezér maga a császár elébe terjeszteni igére. A főparancsnokság, ismervén a haza iránti kötelességét, haditanácsból kelt rövid tagadó válasszal felelt. Meggyőződhetik ebből a közönség, hogy midőn az ellenség már nem föltétlen megadásróli hangon beszél, akkor nemzetünk ügye rosszul nem állhat.

Komáromban, augusztus 20. 1849.

Komáromi kormánybiztos Ujházy László m. k.

A vári hadsereg főparancsnoka: Klapka tábornok.“

Azonban nem tarthatott sokáig, hogy a várban levők megtudják a szörnyű hírt, ugyanis álruhában sok egykori honvéd keresett menedéket a vár falai között, akik elterjesztették a világosi fegyverletétel, Kossuth menekülése és a honvéd seregek szétkergetése hírét. Miután Klapkának nem volt más választása megpróbált a lehető legjobban kijönni a helyzetből és alkudozni kezdett a vár átadásának feltételeiről. Augusztus közepén kétheti fegyverszünetet kötött az osztrák sereggel és négy legjobb emberét küldte szét az országba, hogy híreket hozzanak a szabadságharc bukásáról.

Ekkor egy orosz tiszt levelet hozott Klapkának, melyet Görgey írt, és amelyben kifejti, hogy adja fel a küzdelmet. Az orosz tiszt titkon megsúgta Klapkának, hogy eljön még az idő mikor az orosz és a magyar együtt fog harcolni. Klapka hallani sem akart erről. 1849. szeptember 1-én miután hivatalosan is értesültek a szabadságharc bukásáról, tanácskozásra ült össze a várparancsnokság. Ekkor szótöbbséggel fogadták el a megadást, de csak akkor ha teljesülnek az alábbiak:

„Az egész nemzet és a magyar katonák is kegyelmet kapnak

A hadifoglyokat azonnal szabadon engedik

A komáromi vár helyőrségének baja nem eshet

A várőrség teljes katonai pompával vonul ki a várból

A tisztek egy teljes havi, a legénység 10 napi zsoldot kapnak

Magántulajdonát mindenki megtarthatja.”

A feltételeket azonban nem fogadták el és a fegyverszünetet felmondva, az osztrákok újból támadták az erődöt. A védősereg azonban nyugodt volt, az osztrák és orosz seregek nem tudtak betörni az erődbe. Klapka 1849. szeptember 14-én újból összehívta a tanácskozást, de ekkor azt javasolta, hogy szedjék külön a Magyarországra és a komáromi védőkre vonatkozó részeket. Időközben az osztrákok bérgyilkost küldtek, hogy ölje meg Klapkát, de a katonák résen voltak és lelőtték a merénylőt. Szeptember 19-én Klapka levelet kap, melyben értesítik, hogy Ferenc József elutasítja, hogy az egész országról alkudozzanak, de egyben elfogadja azokat a feltételeket, amelyeket a komáromi védőseregnek szántak, de azon tisztek, akik a császári seregből léptek ki, nem kapnak kegyelmet. Mivel ezt nem fogadta el a védősereg, így az ostrom tovább folytatódott. Szeptember 26-án az ostromló sereg főparancsnokságát Haynau veszi át, aki egyből üzent a fiatal Klapkának, hogy adja meg magát. Mivel az őrség úgy határozott, hogy vagy minden védő kegyelmet kap, vagy utolsó emberig harcolnak, Haynau engedett ennek a követelésnek.

Október 2-án kezdődött el az őrség lefegyverzése és a vár átadása. Mivel a vár minden védője teljes kegyelmet kapott, így Klapka utolsó parancsában, mindenkit, aki a várban tartózkodott, de nem volt katona, azonnali hatállyal felvett a honvédseregbe. Így történt, hogy több mint 50.000 ember kapott kegyelmet, mint a komáromi vár védője. (Egyik leghíresebb ilyen személy Jókai Mór volt.) Klapka György a szabad elvonulás után előbb Pozsonyba, majd Angliába távozott, később visszatért Magyarországra és képviselő lett belőle. 

Érdekesség, hogy a Klapka induló című nóta az 1849. augusztus 3-i sikeres kitörés utáni díszszemlén csendült fel először, valamint a vár átadásakor a kivonuló védők ezt énekelték, melyet az osztrák katonák csendben és tisztelettel hallgattak, szövegét pedig az a Thaly Kálmán szerezte, aki Jókai Mór másodunokatestvére volt, valamint alezredesi rangban szolgált a védők között:

Amennyiben szeretnél még érdekes történelmi dolgokról olvasni, kövess minket facebook oldalunkon, és iratkozz fel, hogy értesítést kapj az új cikkeinkről, ha még több érdekességre vágysz, olvasd el ezeket is:

A szabadságharc egyik elfeledett csatája

Miért pont vörös a brit vöröskabátosok egyenruhája?

Miért utálta a magyarokat Ferenc Ferdinánd trónörökös?

 Az aradi kivégzések 1849-ben