A Magyar Népköztársaság a hidegháború idején egy lehetséges atomcsapás egyik célpontja volt. Amennyiben ez az atomtámadás bekövetkezett volna, a kitelepítést egy előzőleg elkészített terv alapján kellett volna végrehajtani a hatóságoknak. Ebben a cikkben az atomcsapást követő 24 óra forgatókönyvét próbáljuk meg összefoglalni. Elöljáróban megjegyezzük, hogy az itt leírtak már hatályukat vesztették, amennyiben napjainkban érné atomcsapás Magyarországot, úgy már egészen biztos más kitelepítési tervet követnének a hatóságok, ezért az itt ismertetett terv csupán tájékoztató jellegű.
A hidegháború idején minden ország az atomcsapások elleni védekezésre, illetve a már bekövetkezett atomcsapás utáni mentésre külön fel volt készülve. Így volt ez Magyarországon is, ahol mint mára már kiderült voltak szovjet atomrakéták tárolva, így potenciális célpont volt a nyugati hatalmak számára. Az 1960-as évek elejére Magyarország vezetése olyan terv készítését kérte a városi tanácsoktól, amelyekben biztosították a lakosság egy napon belüli kitelepítésének lehetőségét. A kitelepítés legfontosabb eleme, hogy a lakosokat a városoktól (értelemszerűen a potenciális célpont városoktól) minimum 25-40 km-re szállítsák és ott szervezzék meg a menekültek további ellátását.
Amennyiben Magyarországot atomcsapás érte volna, úgy a Polgári Védelem, a Magyar Néphadsereggel karöltve azonnal megkezdte volna a lakosság kitelepítését a városokból. A kitelepítési tervek elkészítésére és a felkészülésre az éves nemzeti jövedelem 0,12%-át fordították, ezen felül pedig 130 millió forintot adtak az üzemek dolgozóinak védőfelszerelésének beszerzésére. A központi ellátásban nem részesülő nagyjából 6 millió embernek lehetővé akarták tenni, hogy a védelemhez szükséges személyes felszereléseket saját költségükön megvásárolhassák. A kormány felhívta az emberek figyelmét, hogy a lakosság részére nukleáris óvóhely építése nem indokolt. A városok közösségi óvóhelyeket építettek, a katonai vezetők számára pedig védett vezetési pontokat alakítottak ki, ilyen volt pl.: az ún. Szikla a lillafüredi kastélyszállóval szemben, melyet már korábban is használtak katonai célokra.
Képek a lillafüredi Sziklaközpont belsejéből, 1950-es évek
Egy feltételezett atomtámadás lehetséges magyarországi célpontjai és várható veszteségei (csak néhány példát sorolunk fel, ugyanis a korabeli Magyarország szinte minden ipari létesítményét és az azokhoz közeli városokat támadás érte volna):
Helyszín | Halottak | Sérültek | Sugárbetegek | Sugárszennyezett |
Budapest | 126.000 | 189.000 | 12.400 | 248.000 |
Miskolc | 14.400 | 21.600 | 10.000 | 200.000 |
Debrecen | 23.000 | 19.500 | - | - |
Kecskemét | 6.600 | 10.100 | 5.500 | 109.500 |
Győr | 7.100 | 10.600 | 3.500 | 91.200 |
A lehetséges atomtámadás előtt amilyen hamar csak lehet, a lakosságot értesíteni kell és azonnal meg kell kezdeni a kitelepítésüket. A feltehető célpontok környékéről a lakosságot minimum 50%-ig, az első 24 óra alatt ki kell telepíteni védett helyre.
A várható kitelepítés a szovjet elveket követi, először 15 éves korig a gyerekeket, következő lépcsőfokban a munkaképtelen lakosságot, nyugdíjasokat, szociális otthonokban élőket, majd a háromgyerekes anyákat szállítják el a befogadópontra. A gyermekeket az iskolai felszerelésekkel és tanáraikkal együtt célszerű kitelepíteni. A befogadóponton minden lakhatásra alkalmas házat használatba kell venni, gyerekeknél figyelni kell arra, hogy lehetőleg termelőszövetkezetekben legyen megoldva az elhelyezésük. Az ország északi, északkeleti és keleti része az atomtámadás következtében lakhatatlanná válik, így a lakosságot minél hamarabb az ország egyéb részeibe kell evakuálni. A polgári védelem a néphadsereggel karöltve pedig, amilyen hamar csak lehet elkezdi a károk felmérését és a mentesítést.
Törvény szabályozta, hogy a polgári védelmi kötelezettség, férfiakra 16-65 év, nőkre 16-60 év között vonatkozik, mely kötelezettség magában foglalja a kiképzésben való részvételt (évi 60 óra), háború vagy veszélyhelyzet esetére a szolgálatuk pedig időbeli korlátozás nélkül igénybevehető. Feladataik a támadás utáni mentesítés és helyreállítómunkák voltak. Ezen feladatok ellátására az idők folyamán több gyakorlatot is szerveztek pl.: Gemenc-78, Jászság-79.
Emberek védőfelszerlésben
A csapások bekövetkezte után a célpontok 35-90%-ban megsemmisülnek, lakhatatlanná válnak. Az itt található üzemek súlyosan megsérülnek, a termelés akadozhat az egész országban. A vasúti és közúti hálózat csak regionális szinten használható, a hidak szinte teljesen megsemmisülnek, ezért az ország közigazgatásilag szétszakad. Az erőműveket ért támadás következtében az ország folyamatos energiaellátása szinte teljesen megszűnik. Ezzel együtt a Paksi Atomerőmű különösen súlyos károkat szenved, itt a termelés közel 100%-a kiesik. A kisebb erőművek helyi szinten egy ideig képesek ellátni a közeli településeket energiával, ám ez országos szinten már nem lehetséges.
Miután a lakosság nagyrészét sikerült kitelepíteni és megtörtént a becsapódás, megkezdődhet a mentesítés, a robbanás területein több ezer óvóhelyet kell felderíteni, lehetséges túlélők után kutatva. A romok alól körülbelül 72.000 főt kell kimenteni a különböző városokban. A sebesülteket, sugárfertőzést szenvedett embereket azonnal el kell látni, és a legközelebbi kórházba szállítani. A nagy iparvárosok, mint pl.: Ózd, Miskolc, Dunaújváros szenvedik el a legsúlyosabb veszteségeket, ezeken a helyeken az ipari létesítmények kb. 90%-a elpusztul. A mentesítési feladatok végrehajtására országosan, majdnem 100.000 főt lehet igénybe venni. Ezen emberek 70%-át a megyeszékhelyek és a főváros mentesítésére tervezték fordítani.
75M gázálarc, a hidegháború idejéből melyet a polgári védelem számára gyártottak nagy mennyiségben, ezért jelenleg ez az egyik leggyakrabban kapható gázálarc a magyarországi military boltokban.
Miután a túlélők felkutatása nagyrészt sikerült, megkezdődhet a halottak felkutatása, azonosítása és eltemetése a támadás színhelyén. A halottakat azonosítás céljából lefényképezik, személyi ismertetőjeleit (amennyiben vannak) feljegyzik. A feladatokba bevont személyeket értelemszerűen, gázálarccal és egyéni védőfelszereléssel (biológiai és sugárvédelemmel) látják el. A radioaktív holttesteket célszerű hamvasztani és radioaktív temetőben elhelyezni a hamvakat. A nem szennyezett holttesteknek tömegsírt kell ásni, mely egy 2,5 méter széles és 100 méter hosszú árokból áll. (Mélysége talajvízszint függő) Ezt fertőtlenítő oldattal kell behinteni és minden holttestsort külön-külön fertőtlenitő közeggel bevonni. Az ipari létesítményeket amilyen hamar csak lehet újból üzembe kell helyezni.
A magyar politikai vezetés, külföldi tapasztalatokat is figyelembe véve az 1980-as évek végére rájött, hogy a nagyvárosokból a lakosság kitelepítése nem lehetséges az atomtámadás bekövetkezte előtt.
Kitelepítési terv egy kitalált "N" városból
A következő cikkekben szó lesz arról is, hogy a Magyar Néphadsereg hogyan viselkedett volna egy esetleges III. világháború kitörése után, milyen irányban és mekkora erővel támadta volna a NATO egységeit, az ország mely pontjait érte volna légitámadás illetve, hogy Amerikában milyen módokkal próbáltak védekezni a civilek az atomháború korában egy esetleges nukleáris támadás ellen.
Köszönjük, hogy végigolvastad, amennyiben tetszett az írásunk, úgy olvasd el az alábbiakat is:
Fallout Shelter, avagy nukleáris óvóhely építés a hidegháborúban
A spanyolnátha megjelenése Magyarországon
Grenztruppen, a kelet-német határőrök élete a hidegháborúban