A hidegháború idején, legfőképpen az Egyesült Államok területén egyre nagyobb félelem volt egy esetleges atomtámadás miatt, ezért a kormány ösztönözte az állampolgárokat saját óvóhely építésére. A most következő cikkben a nukleáris óvóhelyekről lesz szó, melyek a legtöbb posztapokaliptikus filmből, játékból vagy könyvből ismerősek lehetnek.
A hidegháború alatt sok országban építettek a civilek különböző menedékhelyeket maguknak, de az Amerikai Egyesült Államok polgáraira ez kifejezetten érvényes volt. Amerikában szinte már kultusza volt ezeknek az építményeknek, az államok, külön-külön kis brosúrákat jelentettek meg, amelyekben részletesen leírták, hogy hogyan is kell megépíteni egy tökéletes óvóhelyet.
1959 szeptemberében kiadott építési útmutató egy oldala
Az óvóhely építés kezdete egészen 1954-ig nyúlik vissza, ugyanis az Egyesült Államok ekkor robbantotta fel az első hidrogénbombáját, amely ezerszer nagyobb volt a Hirosimára ledobott atombombánál. A világ ekkor már látta, hogy milyen pusztításra képes egy ilyen bomba, ezért mindenki elkezdett felkészülni egy esetleges atomháborúra. Nem sokkal később már a Szovjetunió is kísérleti robbantásokba kezdett. Mivel már a bomba ereje nem korlátozódott le csak a becsapódás színhelyére, hanem sokkal veszélyesebb sugárzást is kibocsátott, akár napokkal később is, ezért olyan óvóhelyek építésébe kezdtek az emberek amelyekben akár több napig vagy hétig is lent lehet tartózkodni.
Beállított fotó egy óvóhely belsejéről
Az amerikai kormány miután a Szovjetunió is felrobbantotta a saját hidrogénbombáját, kifejezetten kérte a lakosokat, hogy építsenek maguknak menedéket, amelyet a pincében vagy jobb esetben a kertben alakíthattak ki. Ehhez egy 32 oldalas minifüzetet bocsátottak a civilek rendelkezésére, melyben a már említetteken kívül megadták azoknak a cégeknek vagy hivataloknak az elérhetőségeit, akik segítséget tudnak nyújtani egy óvóhely megépítésében. Ezekben a füzetekben sok hasznos dolgot találhattak az emberek, ilyen volt pl.: hogyan tároljanak friss vizet a menedékben, milyen élelmiszerekből raktározzanak el, hogy kis helyet foglaljon, de energiadús legyen, milyen eszközök kellenek a túléléshez.
Egy óvóhely építési kézikönyv címlapja
Egy menedék megépítéséhez és teljes felszereléséhez mai áron számolva 10.000 dollár (kb. 3 millió forint) volt szükséges, azonban azt mindenhol hangsúlyozták, hogy ez nem pénzkidobás hanem hazafias, előrelátó cselekedet. Az óvóhely építéséhez kb. 700 méter faanyagra volt szükség, de voltak olyan menedékek amelyek betonból készültek, ezekhez előre legyártott betonlapok voltak szükségesek. A betonlapokat az Amerikai Vas és Acélgyárak biztosította azon lakók számára akik ezt a menedékfajtát választották, maguknak és családjuknak. A menedéket lehetőség szerint 3 méterre a talajszint alatt kellett megépíteni, ezzel védve az embereket a radioaktív csapadéktól. Az amerikai kormány az alábbiakkal próbálta indokolni az óvóhely építést:
"Népünk védelme nem új dolog az Amerikai Egyesült Államok történetében. Elődeink, mikor egy szabad országot hoztak létre, minden faháznak kettős célja volt: lakóhely és erőd."
A nukleáris óvóhely építési hullám majdnem egy egész évtizedig tartott, nem csoda, hogy ebben az időben a fa és vasbeton gyártó cégeknek a bevétele felfelé ívelt. Az építési hullám tetőpontja az 1961-es berlini válság idején volt, ekkorra ugyanis a két fél nagyon közel került egy esetleges atomháborúhoz. Nem sokkal később pedig bekövetkezett a kubai rakétaválság, melynek sikeres, békés megoldása után az emberek egyre jobban kezdték elveszíteni az érdeklődésüket a nukleáris óvóhelyek iránt.
Egy óvóhely makett
Az ekkor épült óvóhelyek nagyrészt még ma is megvannak az Egyesült Államokban, helyüket mint egykoron, egy külön piktogramm jelzi. Ezek a jelzések megadták az óvóhely befogadóképességét és pontos helyét. Vannak olyan helyszínek, melyeket a lakók múzeumnak rendeztek be, ezzel próbálják bemutatni, hogy milyenek is voltak a régi családi óvóhelyek.
Óvóhelyet jelző tábla
Óvóhely jelző tábla egy ház falán
A témához ajánlanánk pár regényt, melyet a jelenleg kialakult helyzetben az érdeklődők akár el is olvashatnak:
- Philip K. Dick: Kizökkent idő
- Philip K. Dick: A végső igazság
- Hugh Howey: A Siló-sorozat
- Dmitry Glukhovsky: Metró-sorozat
- Blake Crouch: Wayward Pines-sorozat
A Fallout című játéksorozatot, pedig azoknak ajánljuk akik inkább a szerepjátékokat részesítik előnyben.
Amennyiben tetszett az írás, úgy tekintsd meg az alábbiakat is:
Magyar Népköztársaság kitelepítési terve atomtámadás esetére