Venzone, egy olasz kisváros Udine tartományban, a szlovén-olasz és osztrák-olasz határtól nem messze, ahol a XVII. században hátborzongató felfedezést tettek a helyi kápolna falai között. A most következő cikkben a múmiák történetét mutatjuk be.
A Venzone városában az 1300-as évekbeli fekete halál (Pestisjárvány) idején olyan sokan haltak meg, hogy a város temetőjében már nem volt elég hely, ezért a San Michele kápolna pincéjébe temették el a halottak egy részét. A kápolna felújításakor, 1647-ben különös felfedezést tettek, amikor felnyitottak néhány XIV. századi koporsót. Az exhumálást végző emberek teljesen lefagytak mikor az első koporsót felnyitották, - ugyanis, mint az később a többi koporsónál is kiderült - az itt eltemetett holttestek teljesen mumifikálódtak. A felfedezés hatására a helyiek úgy döntöttek, hogy felnyitják az összes koporsót, amelyet évszázadokkal azelőtt ott helyeztek örök nyugalomra. Nem tudni pontosan mennyi múmia került elő a kriptából ekkor, de 1976-ig 42 darabról tudunk.
A múmiák egy része
A múmiákat az tette szokatlanná és félelmetessé, hogy a testek, sohasem bomlottak le, az arcuk vonásai szinte teljesen megőrződtek és a sárgásbarna árnyalatú bőrük kicserzett állati bőrnek látszott, súlyuk pedig 10 és 22 kg között mozgott. Hamar kiderült a tudósok számára, hogy ezeket a múmiákat természetes folyamatok mumifikálták. Egyes tudósok egy bizonyos gombára, az ún. Hypha Tombicia-ra gyanakodtak, amely gyorsan kiszárítja a testeket még azelőtt, hogy azok elkezdenének lebomlani.
Múmiák a kápolna bejáratánál
A Hypha Tombicia gombát több holttestben és a koporsókban is kimutatták, majd mintát vettek belőle és laboratóriumban megvizsgálták. A gomba a kriptában szaporodott és 1 év alatt teljesen kiszárította a holttesteket. Azonban néhány tudós ennek ellentmondva azt állítja, hogy nem a gomba az okozója a jelenségnek, hanem a nagy mennyiségben jelen levő mészkő. A pontos okát a mumifikálódásnak mind a mai napig rejtély övezi. A városban 1950-ig szokás volt minden évben kivinni a múmiákat a kriptából, amikor is a helyiek összegyűltek a főtéren és beszélgettek a múmiákkal, ugyanis addig az a hiedelem tartotta, hogy a múmiákat maga isten mumifikálta azért, hogy a faluban az 1300-as években elhunyt emberek múmiái védjék meg a későbbi korok lakóit. A múmiákat ezért megsétáltatták, meglevegőztették, olykor még meg is itatták, hogy az elhunyt vének érezzék a falusiak törődését.
Városlakók a múmiákkal a kápolna előtt
Mint már említettük 1976-ig mintegy 42 múmia maradt meg teljes épségben, azonban ekkor súlyos földrengés rázta meg a vidéket és Venzone teljes óvárosa elpusztult, a múmiák közül is csak 15 élte túl a földrengést. Mára már nem viszik ki őket a helyi lakosok a főtérre és nem viselkednek velük úgy mint az élő emberekkel, hanem mind a 15 múzeumi felügyelet alatt áll.
A Life magazin képriportjából egy részlet, 1950
Érdekesség, hogy az egyik múmiának a ragadványneve is fennmaradt az utókor számára, ugyanis erősen hajlott teste miatt azt még 1647-ben „Gobbo”-nak, vagyis Púposnak nevezték el. További érdekesség, hogy az 1976-os földrengés után az óvárost egy az egyben újjáépítették, ugyanazokból a kövekből, amelyekből eredetileg is megépült.
Amennyiben érdekesnek találtad a cikket, kedveld facebook-oldalunkat és oszd meg másokkal is cikkeinket, vagy tekintsd meg az alábbi érdekes cikkeinket is:
Űrhajósok hátborzongató eltűnései a világűrben
Egy fiatal fiú hátborzongató eltűnése az éjszakában
Amerikai katonák rejtélyes eltűnése a vietnámi háborúban
Nukleáris óvóhely építése a hidegháború idején
