1910. szeptember 25-én Berettyóújfalu az újságok címlapjára került, itt vesztette ugyanis életét az utolsó bihari betyárként ismert Vitális Imre. A most következő cikk, az ő utolsó napjait mutatja be.
Vitális Imre 1880. május 16-án született Berettyószentmártonban református szülők gyermekeként. Fiatal koráról szinte semmit sem tudni, országos hírnévre ugyanis csak 1910-ben, egy gyilkosság révén tett szert. Az újságok szerint nagy vagyonnal rendelkezett, amit azonban rövid időn belül elivott és elkártyázott. Nagyváradra biciklivel járt kártyázni vagy éppen vadászni, egyszerű paraszt ember létére még Monte Carloba és Párizsba is eljutott.
Vitális Imre arcképe
Első gyilkosságát 1910. szeptember elején követte el, bizonyos Szirb György hájói marhakereskedő ellen. Püspökfürdő határában (Nagyváradtól nem messze) 1910. szeptember 6-án találták meg a kereskedő holttestét Péter Lajos és Zsalinka Pál csendőrőrmesterek. A holttest közelében egy kalapot találtak, melynek a bélésében az alábbi hímzés volt látható: „Berettyóújfalu”. A csendőrök azonnal az alföldi városba siettek és elkezdték a nyomozást az elkövető után, a városban viszont senki sem ismerte fel a kalapot. A két csendőr végül egy fegyverboltba tért be érdeklődni, ahol a boltos végre felismerte a kalapot, tulajdonosát pedig a berettyószentmártoni Vitális Imreként nevezte meg a csendőröknek. Elmondása szerint a férfi néhány nappal korábban egy Lancaster puskát vásárolt nála. A csendőrök azonnal a közeli településre mentek, ahol felkeresték a férfi lakóházát, de csak az anyósát találták otthon, aki azonban semmilyen információval nem tudott szolgálni. A szomszédok ellenben elmondták, hogy Vitális nem abban a kalapban jött haza, mint amiben elment, később pedig felismerték a csendőröknél levő kalapot.
Vitális otthona
A csendőrök távozását követően Vitális éjszaka leple alatt hazatért otthonába. Anyósát azzal gyanúsította, hogy elárulta őt a csendőröknek. Bár az asszony mindent tagadott, a férfi nem hitt neki és két lövéssel a túlvilágra küldte. A gyilkosságot követően a szomszédokat fenyegette meg, mondván:
Így jár az, aki elárul engem!
Még aznap éjszaka a csendőrök hajtóvadászatot indítottak a bandita ellen, aki a helyi zsidótemetőben menekült és rejtőzött el. A temető kerítése mögül Vitális tüzet nyitott a három fős csendőr csoportra. Várady József, Komádiból származó csendőrőrmester holtan rogyott össze, míg Kunos János csendőrtizedes súlyos sérüléseket szenvedett, harmadik társuk, Szilágyi Sándor tizedes sértetlen maradt és erősítésért szaladt. Várady őrmester arcából és melléből 39 sörétet távolítottak el később a boncolóorvosok, míg Kunos arcából és felsőtestéből 11 sörét került elő. Nemsokára mintegy 50 fős csendőrcsapat érkezett a temetőhöz és hosszú percekig ropogtak a puskák, azonban Vitálist egyik golyó sem találta el. A bandita sikeresen elmenekült és a Sárrét nádasaiba vetette magát.
A bandita után nyomozó csendőrök egy csoportja
A megyei csendőrségtől Berettyóújfaluba érkezett Erkényi Gyula csendőrfőhadnagy és Vajk Imre csendőrhadnagy, akik a gyilkos utáni nyomozást vezették. Vitális egyik este (véletlenül avagy szándékosan) át akart mászni a tisztek lakhelyének kerítésén, azonban az őrt álló csendőr észrevette és rálőtt. Vitális a karján szerzett sebesülést, de ismét elmenekült.
Csendőrök Vitális otthonánál
Ezután napokig bujkált a Sárrét különböző helyein, a csendőrök pedig egészen 1910. szeptember 25-ig nem leltek a nyomára. Ezen a napon történt ugyanis, hogy Vitális elkövetett egy nagy hibát: túlságosan is bízott abban, hogy a csendőrök figyelmét lekötik a különböző álhírek, miszerint az ország távolabbi részére menekült. Naivan hazatért a házába, nem törődve azzal, ki láthatja meg. Szeptember 25-én délután egy órakor Szilágyi Sándorné, egy idős berettyószentmártoni asszony lépett be a községháza ajtaján és a csendőrök vezetőjét kereste. Erkényi főhadnagynak elmondta, hogy Vitális a saját házában tartózkodik. A hír hallatára a csendőrök azonnal a házhoz rohantak és körbezárták az épületet. Vitális látva, hogy bekerítették, az utcafronti ablakon két célzott lövést adott le a csendőrök felé a Lancaster puskájából. Ezúttal azonban a híresen jó céllövő kezei reszkettek a félelemtől és egyik lövése sem talált. Látva, hogy minden bizonnyal csendőrkézre fog kerülni, menekülésre pedig nincs lehetősége, megtöltötte fegyverét és maga felé fordította. Félelmében viszont még ezt is elvétette. A kertjébe bejutott csendőrök kisvártatva sortüzet nyitottak a férfira, aki holtan rogyott a konyha padlójára. Mikor beléptek az épületbe a férfi már halott volt.
Vitális házának konyhája, ahol a bandita életét vesztette
Időközben több napilap, magánszemély és főméltóság is pénzdíjat tűzött ki a bandita kézre kerítésének céljából. A teljes összeg mai áron, kb. 10 millió forintnak megfelelő nyomravezetői díjat tett ki, amit a Belügyminisztériumhoz juttattak el. A csendőrfőhadnagy és a csendőrök is kérvényezték, hogy a díjat az idős asszony kapja meg, azonban több hatóság is (tulajdonképpen az akkori belügyminiszter, gr. Khuen-Héderváry Károly) úgy ítélt meg, hogy ez a csendőröket illeti meg. Megközelítőleg 200 csendőr között egyenlő arányban osztották szét az összeget, de az idős nőnek többen is átadták saját részüket.
Vitális holtteste a hálószobájában kiterítve
Érdekesség, hogy Jenő főherceg aznap utazott vissza Nagyváradról Budapestre és keresztülment Berettyóújfalun is, ahol mint a dongó méhkasban a méhek úgy rohangáltak a csendőrök a városban. A főherceg rá is kérdezett, hogy csak nem valami parádé van a városban? Mikor megtudta, hogy mi történik éppen ő is odahajtott a bandita házához, hogy szemtanúja lehessen az eseményeknek.
Vitális halála előtt írt levelének egy részlete
Amennyiben érdekesnek találtad a cikket, olvasd el az alábbiakat és ne felejtsd el kedvelni a facebook-oldalunkat is:
Tisza István magyar miniszterelnök megfenyegetése
