A szövetkezett ellenzék ma egy férfias, elhatározó, diadalmas lépéssel kettévágta a helyzet csomóját. Kiverte Tisza darabontjait az Országházból, elfoglalta az elnöki emelvényt és ez által megakadályozta az ülés megtartását. Ez a lépés egycsapásra halomra döntötte Tiszáék minden számítását. – kezdte tudósítását egy napilap 1904 december 13-án. A most következő cikk ennek a napnak a részletes történetét veszi végig.
Az esemény előtt bő egy hónappal a kormánypárt csalással – zsebkendőszavazással – elfogadtatatott egy új házszabályt, mely jelentősen csökkentette az ellenzéki képviselők jogait. December 13-án reggel az ellenzéki összefogás képviselői együtt vonultak a Parlament épületéhez, ahol a főbejáratnál álló rendőrrel összetűzésbe kerültek, miután az nem akarta őket beengedni. A rendőrt kis idő múlva szó szerint kidobták az ajtón és a képviselők bevonultak az Országházba.
A Parlament bejáratánál álló képviselők
Az ülésterembe érve azzal kellett szembesülniük, hogy ott kb. 40 főnyi teremőr védi az elnöki emelvényt. Lengyel Zoltán képviselő megpróbált feljutni az elnöki pulpitusra, azonban az őrök útját állták. Többen szidták az őröket:
„Barátaim! Hát magyar ember az, aki ilyenre vállalkozik? Nem szégyellitek magatokat? Hogy mentek majd haza a becsületes magyar emberek közé?”
„Pribékek vagytok, tudjátok-e. Régen cigányokat fogadtak fel ilyen mesterségre. Az egész családotok szégyenleni fog benneteket. „
Az ellenzéki képviselők együttesen fel akartak nyomulni az elnöki székhez. Az őrök azonban újból útjukat állták. A képviselők értetlenül álltak az őrök előtt akik állították, hogy parancsuk van megakadályozni az ellenzéki képviselők bármilyen cselekedetét. Mire az állvány feljárójánál levő képviselők odafordultak a padsorok között álló társaikhoz:
„Halljátok? Ez a parancs! Hát ki parancsol itt? Egy darabant, egy pribék, vagy a képviselőház?”
Képviselők a terem közepére húzott bársonyszékekben
Lengyel és társai megpróbáltak újból feljutni az emelvényre, azonban az őrök mindig visszalökték őket. Az emelvény feljárójánál dulakodás alakult ki, Pozsgay Miklós és Pap Zoltán képviselőket a gallérjuknál fogták meg és taszították vissza az őrök. Lengyel képviselő azonban nem hagyta annyiban a dolgot, ököllel tiszta erőből háromszor orrba vágta az egyik őrt.
Az ellenzéki képviselők a terem közepére nyomultak és bekapcsolódtak a kialakult küzdelembe. Lengyel jobban verekedett, mint ahogy szónokolt, állították később többen is. Zichy Aladár kinézett magának egy őrt és ütlegelni kezdte. A kormánypárt képviselői székei teljesen üresek voltak, csak Török Bálint ült a helyén és nem tudta mit csináljon. Később az ajtókon be-be nézegettek a kormánypártiak, azonban bemenni egyikük sem mert. A felbőszült képviselők odamentek a Ház asztalához és az ott levő könyveket az őrök felé kezdték el dobálni. Amikor kifogytak a könyvekből következtek a könyvtartók, tintatartók és egyéb mozdítható eszközök.
A terem közepére összedobált székek és asztalok
Pozsgay képviselő felrohant az emelvény lépcsőjén, megfogta az egyik közeli őrt, és vele együtt a padlóra esett. A többi képviselőtársa ment neki segíteni, ugyanis az őrrel ekkor már a földön verekedtek. Az őrt annyira megverték, hogy a fél cipője is leesett a lábáról. A cipőt pedig, mint „ereklyét” kitették a terem közepére, ahol később többen is fényképezkedtek vele. Ekkorra az elnöki emelvényre már több képviselő is feljutott, felszakították az elnöki lépcső szőnyegét, négyen megfogták az elnöki lépcső deszkafalát és azt kiszakítva letörték a rudakat. Ezekkel a rudakkal mentek birokra az őrök ellen, előtte azért még néhány tintatartót az emelvény felé dobtak. Hellebronth Géza szerzett egy hosszú rudat és azt két kézre fogva, mint egy kardot rontott az őrök felé. Polónyi Géza egy székkel, Lovászy Márton egy hatalmas fadarabbal, Gabányi Miklós egy vasrúddal csatázott. A padsorok közül Kaas Ivor képviselő egy fadarabbal rontott az emelvény felé, Lengyel képviselő is ekkor szerzett magának egy vasrudat. Az őröket véresre verték, egyikőjük eszméletlenül zuhant a földre, őt a képviselők kivitték a folyosóra és mentőt hívtak hozzá. Lent a padsorok között hangos ropogás hallatszott, ugyanis a képviselők folyamatosan törték a padokat. Holló Lajos megelégelve a csatát, felugrott az elnök asztalának tetejére és egy székdarabbal verte az őröket. A padsorok közül a mozgatható tárgyak folytonosan repültek az emelvény felé, azonban jónéhány a képviselőket találta el. Az elnöki emelvényről lekergették az őröket, akik a folyosóra távoztak. A folyosón a kormánypárti képviselők próbálták megtudni, melyik ellenzéki képviselő verekedett odabent a teremben.
Az egyik őrről lehúzott cipő, az elnöki székben (1.) Kaas Ivor
Az egyik fiatal őr, kétségbeesésében sírva fakadt:
„Uram én nem tudtam, hogy itt becstelenség várakozik reám. Én lemondok erről a hivatalról“.
Az ő példáját követve további nyolc őr mondott le erről a „hivataláról” még ott a folyosón.
Zichy Aladár képviselő
Pontban tíz órakor megérkezett a terembe Tisza István miniszterelnök, aki egészen az első sorokig ment. Eközben Zichy Aladár heves vitába keveredett egy kormánypárti képviselővel, akihez hozzá akart vágni egy széket mérgében. Bethlen Pál helyet foglalt egy kitépett szék maradványain és rágyújtott egy cigarettára.
Közben Kaas felment az elnöki emelvényre és nevetve integetett egy zsebkendővel Tisza felé:
„Legyen vége a komédiának. Szavazzunk. Itt is csak a formát sértettük meg, íme, a lényeg. Tessék helyet foglalni. (Majd Tiszának a felfordított miniszteri széket kínálta.)”
A teremben hatalmas derültség futott végig a jelenet láttán.
Az események közben a fővárosi emberek a Parlament előtti térre mentek
A kormánypárti képviselők elkezdtek bevonulni a terembe, ennek hatására az elnöki pulpituson levő Kaas, Lovászy, Gabányi és társaik barikádot építettek a feljáróhoz, azt kiabálva, hogy oda kormánypárti személy be nem teszi a lábát. Tisza zsebre tett kézzel nézelődött, majd pár perc múlva elhagyta a termet. Az ellenzékiek között végigfutott a hír: Tisza a katonaságot akarja bevetni ellenük. Tizenegy órakor az ellenzéki összefogás vezérei, Apponyi Albert, Kossuth Ferenc és Zichy felmentek beszélni az elnöki emelvényen levő társaikkal, hogy engedjék oda azt a Perczel Dezsőt, akinek a zsebkendőjelére megszavazták az új házszabályt, és aki csak meg akarja nyitni az ülést. Azonban az elbarikádozott képviselők ezt semmi esetre sem engedték. Kijelentették, hogy amíg ők ott vannak, addig Perczel az elnöki emelvény közelébe sem mehet, ugyanis aki egyszer is hazudott abban a székben ülve az nem méltó többé az elnöki tisztségre.
A terem közepére összedobált barikádra egy jelképes akasztófát fabrikáltak, amire Tisza fényképét akasztották
Mivel már nem voltak őrök a teremben így az ellenzéki képviselők azzal foglalatoskodtak, hogy az elnöki emelvényből kitépett fadarabokra aláírásokat gyűjtöttek egymástól. Negyed egykor érkezett a híre annak, hogy Tiszának a király nem engedélyezte a katonaság bevetését. A rendőrkapitány pedig sajnálatát fejezte ki, hogy nem mehetnek rendőrök a parlamentbe, mert a kormány nem adott rá engedélyt. Erre Tisza megadta a szükséges engedélyeket a kapitánynak, azonban a kint várakozó rendőrök egyhangúan megtagadták a parancs teljesítését és nem vonultak az ellenzéki képviselők ellen.
A szétvert jegyzői szék
Az ellenzék a teremben ekkor már arról vitázott, hogy mi lesz, ha feljelentik őket közvagyon rongálása miatt. Többen erre azt válaszolták, hogy akkor a feljelentővel is úgy bánnak majd, mint a közvagyonnal. A Parlamentben tartózkodó ellenzéki képviselők délután kettő óráig az ülésteremben maradtak, ezalatt fotózkodtak, további teendőket beszélték át, érdeklődtek az őrök sebesülései felől és amint meghallották, hogy öten közülük súlyosan megsérültek, pillanatok alatt 200 Koronát gyűjtöttek számukra.
Kaas Ivor képviselő
A sebesült őrök:
Gittlinger Antal 27 éves bal homlokán zúzott seb
László Antal 32 éves fejtetőn zúzott seb
Haller József 32 éves bal szemén és bal pofacsontján zúzott seb
Szűcs Péter 30 éves bal szeme alatt zúzott seb
Kovács Kálmán 34 éves bal szeme alatt zúzott seb
A sebesüléseik nem voltak súlyosak.
A kormánypárt még aznap délután gyűlést tartott, amelyen elhatározták, hogy a másnapi ülést reggel hét órakor nyitják meg, így az ellenzéki képviselők nem fognak tudni odaérni. Azonban az ellenzékiek ezt hajnali kettő órakor megtudták és már reggel hatra a Parlament épületéhez mentek.
Amennyiben tetszett a cikk, olvasd el az alábbiakat is:
Ki és miért fenyegette meg Tisza István miniszterelnököt 1904-ben?
