Az első világháború egyik legnagyobb magyar csatájának a színhelye, évekkel a háború után egy hátborzongató dolgot rejtett magában.

A világháború alatt jelentős károkat szenvedett erődöt, 1923-ban bontásra ítélte az akkori lengyel kormány. A XIII. számú, San Rideau erőd bontása közben, azonban a munkások egy hátborzongató rejtélyre bukkantak. Egy vasajtó mögött egy csontsovány, őszhajú embert találtak aki a kopácsolásra azonnal bedugta a fülét az ujjaival és összekuporodott a földön. A férfit megpróbálták megnyugtatni és kivitték a szobából, közben a közeli helyiségben egy holttestet találtak. 

A rendőrök átvizsgálták a szobát melyben a férfit megtalálták és arra jutottak, hogy azért tudott majdnem 8 évig életben maradni, mert az erődnek ez a helyiség volt az élelemraktára. Az egyik ládában találtak egy naplót, melyből egy fiatal nő fényképe esett ki, hátulján cirill betűkkel a lány szerelmének tett jókívánságaival és egy dátummal, 1914 VII. 25. A naplóból megtudták, hogy két orosz hadifogoly volt a megtalált személy és azt is, hogy mi történt a két orosz katonával. 

1915-ben mikor az erőd átadását készítették elő az osztrák-magyar hadsereg katonái, a két orosz fogoly épp az élelemraktár kiürítését végezte, amikor a XIII.-as erőd idő előtt felrobbant, maga alá temetve a két hadifoglyot is. 

A naplóból kiderült, hogy az életben maradt katona társa, bizonyos Novikov százados volt, aki néhány évvel az erőd alá temetés után, öngyilkosságot követett el, oly módon, hogy egy vasdarabbal elvágta a torkát. 

A naplóból továbbá kiderültek a két fogoly mindennapjai az erőd alagsorába zárva (Alább részletek olvashatók a naplóból):

"Megpróbálunk minden lehetséges eszközzel kijutni, de sajnos a gyerekes csákányaink nem bírnak az erős betonfalakkal és a vasajtóval. Reménykedünk, hogy még emlékeznek ránk, hogy itt voltunk és hamarsoan értünk jönnek."

"Novikov százados megitta az összes rumot, már csak vizünk maradt. Arról álmodtam előző este, hogy otthon vagyok a szülőfalumban, anyámmal és a testvéreimmel. Meleg napsütéses időben, friss virágok illatával a levegőben, Anyám azt mondta, hogy nem felejtett el engem és még mindig szeret."

"Novikov nem bírta tovább és előző este egy fémlemezzel elvágta a torkát, én nem tudtam nézni haláltusáját, ezért bezártam a mellettünk levő szobába."

"Csend és sötétség, nincs remény tovább, már nem számolom a napokat, biztos elfelejtettek minket, hamarosan kialszik az utolsó gyertyám is és a teljes sötétség fog rám borulni. Egyedül maradtam."

Ennél a mondatnál ér véget a napló.

A nap folyamán rendőrök és nyomozók érkeztek a helyszínre, azonban a férfit nem tudták kihallgatni, mikor kivitték a szabadba, csak annyit mondott:

Szörnyű, nagyon szörnyű.

Mindezt pedig orosz nyelven, így megtudták, hogy egészen biztos orosz nemzetiségű és valószínű övé lehet a megtalált napló is. A félholt ember alig állt a lábán, reszketett és furcsa énekhangot adott ki. A helyi kórházba szállították, ahol azonban még aznap este életét vesztette. 

A történet itt befejeződik, később azonban nyomozás indult az ügyben, de ennek eredményéről már nem szól semmilyen sajtóorgánum.

Az esetről csak néhány későbbi újság számolt be, jóval a történtek után, ezért már nem lehetett eldönteni, hogy mi is az igazság a történet mögött. Egyesek szerint csak egy hoax, mások szerint van igazságtartalma. Ma már esélyünk sincs a teljes igazság kiderítésére, ezért döntse el mindenki, hogy szerinte igaz vagy hamis a történet. 

Érdekesség, hogy az esetből 1984-ben, "Fort 13" címmel lengyel film is készült. 

További érdekes cikkek, Kálmán, Árpád-házi herceg hősi helytállásáról a Muhi csatában, a 88 mm-es német lövegről, vagy, hogy miért vörös a brit vöröskabátosok egyenruhája.