1993 augusztusában Szibéria egyik gyönyörű, de zord hegységében, a Khamar-Dabanban történt egy tragédia, amelynek körülményei mindmáig megmagyarázhatatlanok. A hatfős túracsoport halála – egyetlen túlélővel – azóta is a legrejtélyesebb halálesetek közé tartozik. Sokan csak a „kazah Gyatlov-rejtélynek” nevezik.
Egy tapasztalt vezető, egy rutinszerű túra, 6 megmagyarázhatatlan haláleset
A túrát egy tapasztalt 41 éves túravezetőnő, Ljudmila Korovina szervezte. Több évtizedes gyakorlattal rendelkezett, a túrázó fiatalok közül sokan a tanítványai voltak. Az útvonal, amely a Bajkál-tó közelében húzódó Khamar-Daban-hegységet érintette, egyáltalán nem számított extrém kihívásnak. A csoport augusztus 2-án indult útnak, ekkor a hegyvidéken ugyan nyári idő volt, azonban a megszokottnál jóval szelesebb időjárás uralkodott.
A túracsoport tagjai
Ljudmila Ivanovna Korovina 41 éves, túravezetőnő
Tatyána Jurjevna Filipenko 24 éves nő, túrázó
Alekszander Gennagyijevics Kriszin 23 éves férfi, túrázó
Denis Viktorovics Svacskin 19 éves férfi, túrázó
Valentyina Utocsenko 17 éves nő, túrázó
Viktorija Zalesova 16 éves nő, túrázó
Timur Bapanov Balgabajevics 15 éves férfi, túrázó
A tragédia augusztus 5-én történt, amiről csak a csoport egyedüli túlélőjének, Valentyina Utocsenkonak a beszámolója az egyetlen forrás. Elmondása szerint a túra közben egyik társuk, Alexandr Kriszin, aki a sor végén haladt, hirtelen vért köhögött fel, habzott a szája, görcsrohamokat kapott, vérzett a szeme és a füle, majd összeesett és meghalt. Korovina azonnal odaszaladt hozzá, de néhány másodpercen belül nála is hasonló tünetek léptek fel, majd ezután sikítva a földre esett és heves rángások után szintén életét vesztette. Ekkor Filipenko szaladt oda a két földön fekvő társához, de hirtelen a torkához kapott, mintha nem kapna levegőt, majd egy sziklához rohant, amin szétverte a saját fejét. Rövidesen a többiek is furcsán kezdtek viselkedni, a tüntetek náluk is jelentkeztek. Néhányan menekülni próbáltak, mások mintha dühkitörést kaptak volna, ledobálták a ruháikat és pánikolva rohangáltak, míg végül mind sorra összeestek és meghaltak. Valentyina társának, Svacskinnak a kezét megragadva futásnak eredt, a férfi azonban szabadulni próbált és megharapta a nőt, ezután ugyanúgy a torkához kapva néhány másodperc leforgása alatt már élettelenül rogyott a földre. Valentyina a közeli erdőbe menekült és elbújt, majd itt töltötte az éjszakát – elmondása szerint félelmében a fejére húzta a hálózsákját és abban reménykedett, hogy mindaz amit látott, csupán képzelgés volt. Másnap visszatért a helyszínre, de a társait ugyanúgy holtan találta, ezután magához vette az élelmet és vizet, majd útnak indult. Napokig bolyongott, de végül csodával határos módon életben maradt. Egy ukrán kajakos csapat talált rá, miután egy villanyvezetéket és egy folyót követett, közben azonban egy elhagyatott falura is rábukkant, ahol élelmiszert próbált magának találni. Később ő vezette oda a mentőcsapatokat a holttestekhez. A látvány, amit a hegyoldalban találtak, a mentésben részt vevő tapasztalt katonákat is megrázta: testek különböző állapotban, összezsugorodva, torz arccal, sokukon furcsa sérülések – de semmi, ami egyértelmű külső támadásra vagy balesetre utalt volna.
A boncolás, ami nem nyugtatott meg senkit
A csoport tagjai Murinoban, az azóta már lebontott vasútállomáson
A hivatalos vizsgálat szerint kihűlés okozta a halálukat – ami furcsa következtetés, tekintve, hogy nyár volt, és a hőmérséklet napközben nem esett kritikus szint alá. A jelentések néhány holttestnél magas vérnyomásból, tüdőödémából eredő tüneteket említenek, illetve belső vérzéseket több helyen is. A leghátborzongatóbb az egészben, hogy szinte mindegyik áldozatnál azt állapították meg, hogy már több hete éheztek és jelentős alultápláltságban szenvedtek. (Tekintve, hogy 1993. augusztus 2-án indultak útnak és augusztus 5-én haltak meg, ez a feltételezés teljességgel kizárható. A túrát megelőzően mindannyian jól tápláltak voltak, a csapat minden tagja gyakorlott túrázó volt és felkészültek a több napos útra.) Azonban sem élelmiszermérgezés, sem állati támadás, sem lavina vagy egyéb környezeti hatás nem szolgált magyarázattal halálukra és annak leírt körülményeire.
Elméletek és spekulációk
A túrázókról készült utolsó fénykép, balról jobbra: Bapanov, Filipenko, Zelesova, Svacskin (elöl guggolva), Utocsenko, Korovina.
Azóta is számtalan magyarázat született – bár egyik sem túl meggyőző. Az egyik leggyakoribb elmélet szerint a csoport valamilyen toxikus gáz hatásának lehetett kitéve – például vízparti álló levegőben felszabaduló metán vagy foszgén. Ez azonban aligha okozhatna görcsöket és mentális zavarokat ilyen rövid idő alatt. A környéken egyébként több túracsoport is tartózkodott ebben az időszakban, egyesek elmondása szerint bizonyos helyeken „ragacsos és szúrós szagú” ködöt tapasztaltak.
Mások a pszichoaktív növények fogyasztására gyanakodtak – például mérgező gombát ettek. De Valentyina szerint mindenki ugyanazt ette, ahogy ő is, aki életben maradt és nem jelentkeztek nála hasonló tünetek. Felmerültek még katonai kísérletek, vegyi fegyver is, amik a szovjet korszak örökségét idézik, de a hatóságok soha nem adtak ki ilyen irányú információt. Vannak, akik spirituális vagy természetfeletti magyarázatot keresnek. A Khamar-Daban térség ősi burját néphagyományai között szerepelnek tiltott helyek, „rossz szellemekkel” sújtott hegycsúcsok – de ezekre vonatkozóan sincs konkrét kapcsolat a túraútvonallal.
Egy újabb Gyatlov-rejtély?
Egy másik csoportkép, balról jobbra: Utocsenko, Zelesova, Svacskin, Bapanov, Korovina, Filipenko, elöl pedig Kriszin
Sokan a híres Gyatlov-hágó-incidenshez hasonlították az esetet, ahol szintén egy tapasztalt túracsoport tagjai haltak meg titokzatos körülmények között 1959-ben. A párhuzam nem véletlen: a helyszín távoli, a körülmények ismeretlenek, a túlélők hiánya pedig csak növeli a bizonytalanságot. Ám a Khamar-Daban-esetben épp az az egy túlélő teszi még hátborzongatóbbá a történetet: egy élő tanú, aki látta a többiek haláltusáját, de nem tudja megmagyarázni, mi történt.
Több mint harminc év telt el azóta, de a kérdések maradtak. A hivatalos iratok titkosítva, a túrázók hozzátartozói pedig soha nem kaptak valódi magyarázatot. A Khamar-Daban-incidens nem csupán egy tragédia, hanem egy történet arról, hogy még a modern világban is léteznek fehér foltok.
Valentyina Utosenko és családja a történtek után elköltöztek a vidékről, 2018-ban szerepelt egy orosz tévéműsorban, ahol hosszú idő után nyilatkozott a történtekről. Jelenleg Cseljabinszkban él.
⚠️ Az itt belinkelt felvételen a túrázók holttesteinek felfedezését látni, megtekintése csak erős idegzetűeknek ajánlott! ⚠️
Amennyiben érdekesnek, vagy hátborzongatónak találtad a cikket, kedveld facebook-oldalunkat és oszd meg másokkal is cikkeinket, vagy tekintsd meg az alábbi érdekes cikkeinket is:
Űrhajósok hátborzongató eltűnései a világűrben
A Majestic-12 nevű titkos kormányszervezet története
