A most következő cikkben annak járunk utána, hogy milyen is volt a magyar színésztársadalom szárnybontogatása és milyen nehézségekkel kellett szembenézniük mind a színészeknek, mind a támogatóiknak.
A magyarországi színészet kialakulását Felvinczy György nevéhez köthetjük, ugyanis ő volt Magyarország első igazi színházigazgatója. Felvinczy 1696-ban írt könyörgő levelet I. Lipót császárhoz, hogy engedje meg neki egy színésztársulat létrehozását. A levélben kérte a császár engedélyét arra, hogy
Magyar- és Erdélyország területén versben foglalt erkölcsös és tisztességes komikai-tragédiákat s bohózatokat bemutathasson adó és közterhektől való fölmentés mellett.
A császár készségesen teljesítette a kívánalmakat. Felvinczy azonnal Kolozsvárra utazott, ahol létrehozott egy színmagyar színészekből álló társulatot. Néhány előadást tartott is társaival együtt, azonban halála után senki nem támogatta többé a színtársulatot, így a magyar színészek szétszéledtek. Szomorú, hogy a nagy előkelő családok közül többen is inkább külföldi, leginkább német és olasz színészeket alkalmaztak, mintsem az új magyar színtársulatot támogatták volna. Majd száz évnek kellett eltelnie, hogy egy pozsonyban megjelenő röpirat felhívja a magyar nemesség figyelmét arra, hogy
tekintve az idegen színészet virágzását hona határai közt: állítson föl egy nemzeti színházat és nemzeti színtársulatot, mely hivatva legyen egyrészt megfinomítani a nemzet erkölcseit, másrészt pedig meghazudtolja a külföld ama véleményét, hogy a magyar nyelv és magyar nép nem eléggé művelt a színielőadásokhoz.
Sajnálatos módon ez a röpirat is üres fülekre talált és nem reformálta meg a magyar színészetet. 1780-ban újabb újságcikkben próbálnak meg támogatókra lelni, azonban ez sem nyerte el a nemesség figyelmét. Végül 1784. november 14-én gróf Ráday Gedeon (nem összetévesztendő a későbbi színházigazgatóval) kísérletet tett egy színmagyar társulat létrehozására. Gyarmathy Sámuel, orvostanár a Waltron gróf című művet ajánlotta Rádaynak, mint első színdarabot. Gyarmathy nagyon jól választotta ki a magyar színészeket, akik nagy elismerésre tettek szert az előadás után. Azonban nem lehetett tökéletes ez az előadás sem, ugyanis a főbb szerepekre szinte mind csak német színészek vállalkoztak, így csak félsikernek volt tekinthető a magyar színtársulat előadása.
Budapest látképe az 1800-as évek elején
Ez az előadás azonban megmutatott valamit azoknak, akik nem hittek benne, miszerint magyarul is lehet szép és minőségi előadásokat tartani a színpadon. Sajnos ez sem érintette meg a felsőbb rétegeket, ugyanis egy nemes sem méltóztatott arra, hogy akár anyagilag, akár eszmeileg támogassa a társulatot, így az 5 év után szétszéledt.
A budapesti német színház
Nem sokkal később Kazinczy Ferenc karolta fel a magyar színház ügyét, neki sikerült az ügynek megnyerni gróf Ráday Pált is. Kazinczy megnyerte továbbá az ügynek Kelemen Lászlót a Grassalkovich-uradalom ügyvivőjét is. Kelemen vállalta magára a színtársulat szervezését és a színészek alkalmazását is. A magyar színtársulat tagjai a következők voltak:
Soós Márton, Horváth János, Baranyai Balázs, Ráth Pál, Ungvári János, Rózsa Márton, Popovics András, Nemes András és Szomor Máté. Mintegy négy nap múlva beléptek e társulatba Fülöp István, Moór Anna, Permeczky Francziska, Nagy Erzsébet és Nagy Mária.
Az egyik előadás plakátja
A színtársulat nem csak anyagi nehézségekkel küzdött, de a hatóságok vegzálását is ki kellett állnia, ugyanis folyamatosan meg akarták tőlük vonni az előadásokra vonatkozó engedélyeket. Kelemen azonban elérte, hogy a pest vármegyei hatóság megadja a szabadalom levelet számukra. A legnehezebb része azonban csak most következett, ugyanis kellett egy színpad, ahol folyamatosan tarthattak előadásokat. A budai hídfő és a Rondella környékén álló egykori faszínház bérlője: Unwerth Emánuel, a színtársulat népszerűvé válásában a saját anyagi érdekeit látta veszélyeztetve, így különböző ürügyek miatt folyamatosan megtagadta a színpad bérbe adását. Kelemen felkérte előbb gróf Ráday Pált, majd később gróf Zichy Károly országbírót, hogy segítsenek elérni a színpad bérbevételét. Nagy nehézségek árán sikerült rábírni Unwerthet, hogy hat előadásra adja kölcsön a színpadot. 1790. október 13-án kötötték meg a szerződést, melyben azon napokra, mikor a német színház nem ad elő egy darabot sem, a színpadot bérbeadja a magyar társulatnak, elég borsos áron.
Unwerth Emanuel
Mikor ezt gróf Ráday meghallotta, azonnal a legborzasztóbb szidalmakkal illette Unwerthet, mondván az méltatlan és kapzsi volt a társulattal szemben. Ez annyira felingerelte Unwerthet, hogy azonnal visszavonta a hat előadásra szóló bérletet. Kelemen végül régi jó barátjával, Orczy Lászlóval bírta rá mégis Unwerthet, hogy adja bérbe nekik a színpadot a megígért időszakra. Végre 1790. október 25-én előadhatták csak magyarokból álló színészek, Simai Kristóf: Igazházi című darabját.
Az 1837-ben épült Nemzeti Színház korabeli rajzai
Végül a színészek saját hibájából voltak kénytelen szétoszlani, így ez a társulat sem maradt meg, 1796. április 10-én végleg felbomlott. Velük ellentétben az erdélyi magyar vándorszínésztársulat szépen elkezdett fejlődni és végül belőlük alakult meg az a társulat, melynek az 1837-ben épült Nemzeti Színház lett az otthona.
Amennyiben érdekesnek találtad a cikket, tekintsd meg az alábbiakat is, és ne felejtsd el kedvelni a facebook oldalunkat is:
A 48-as szabadságharc egyik elfeledett csatája
