1848-ban a magyar katonák alig állomásoztak hazánkban, a legtöbben az olasz Lombard-Velencei Királyság területén álltak harcra készen. A Santa Lucia-i csatában pedig több magyar katona is vitézül harcolt, az osztrák parancsnokaik pedig elismerően nyilatkoztak róluk. Ez a cikk nekik állít emléket.
1848 március 18-án lázadás tört ki Milánóban, amelynek vezetője a szárd király, Károly Albert volt. Mivel az osztrák sereg több kisebb olasz városban állomásozott, így eleinte nem is tudták érdemben felvenni a harcot a felkelőkkel. Radetzky, az osztrákok tábornagya kiürítette Milánót és addig várt a hadműveletek megkezdésével, amíg a teljes sereg nem egyesült. Az egyesülés után azonban rögtön megindította csapatait a felkelők ellen és az első csatára már május 6-án a Verona közelében fekvő, Santa Luciánál került sor.
Tüzérek a csatában
Ebben a csatában kitűnt hősiességével az 52. magyar gyalogezred, melynek II. osztályát az akkor még fiatal Ferenc József (a későbbi osztrák császár és magyar király) vezette. A tizenhét éves Ferenc József az alábbiakat írta édesanyjának a csatáról:
Az ellenséget súlyos vereség érte egy nagyon erős ütközetben, Verona közelében és visszavonult. Első ízben hallottam ágyúgolyót a fülem mellett elsüvíteni - egészen boldog vagyok.
A II. osztály egy fontos támpontot védelmezett halált megvető bátorsággal. A magyar katonáknak erőt adott az, hogy egy ilyen magas rangú és fiatal vezetőjük volt. Ferenc József a csatában többször magyarul beszélt a katonáihoz és magyarul mondott lelkesítő beszédet a rohamok között. Több mint tizenöt támadást vertek vissza, majdnem tízszeres túlerő ellen. Mikor az olaszok támadása meghiúsult a katonák hangos „Éljen!” felkiáltással nyugtázták újabb győzelmüket. A csatában Ferenc József is könnyebb sebesülést szenvedett az egyik karján. Az ezred kötelékében szolgált egy Kedves vezetéknevű hadnagy is, aki harminc emberével egy házban tartotta magát a jelentős túlerővel szemben. A fiatal katonatiszt a vállán megsebesült, miután bekötözték a sebét, a harcot folytatta mindaddig, amíg a csata tartott. Helytállásának köszönhetően az olasz csapatok nem tudtak az osztrák sereg közelébe jutni. Hősiességéért a Vaskorona-rend kitüntetésben részesült, mely akkoriban egy ilyen fiatal tiszt számára szinte elérhetetlen volt.
A csata vázlata
Azonban a nap folyamán az ezreddel egy nagyon szomorú dolog is történt. Súlyosan megsebesült a katonák által szeretett és nagyrabecsült ezredparancsnok, Pottornyai András ezredes. Az ezredes balkarját egy ágyúgolyó leszakította, amikor az embereit a csatasor elején lelkesítette. Az ezredes azonban a kínzó fájdalmát legyőzve, még kiadta az utasításokat az embereinek mielőtt a kötözőhelyre ment volna. A szerzett sebesüléséhez képest nyugodtan hátra lovagolt, jelentette, hogy sebesülés miatt elhagyta a szolgálati helyet és csak ezután ment a kötözőhelyre.
Ferenc József (középen) a Santa Lucia-i csatában
A csatában kitűnt még a 33. magyar gyalogezred, az ún. „Gyulay” katonák. A Gyulay tábornok parancsnoksága alatt álló csapatok a csatában többször is oldalazó tüzet tudott zúdítani a rosszul támadó olasz seregekre. Mivel az olaszok érthetetlen módon elkanyarodtak a harminchármasok felől, így előttük nem volt több olasz egység. A kialakult helyzet miatt pedig a délután folyamán teljes oldalazó tűz alatt tudták tartani az olaszokat. A rendezett olasz visszavonulásból pedig csakhamar fejvesztett futás lett. Délután négy órára a csatát el is döntötték, hála a két magyar ezrednek.
Osztrák gyalogosok a csatában
A csata folyamán az olaszok halottakban és sebesültekben 17 tisztet és 744 embert vesztettek, körülbelül 1000 emberük eltűnt. Az osztrákok vesztesége összesen 15 tisztre és 332 emberre tehető.
Amennyiben tetszett a cikk, olvasd el az alábbiakat is:
Az olasz történelem egyik legnagyobb rejtélye
