Történet egy férfiről, aki a háború forgatagában is megőrizte emberi oldalát.
1952-ben a koreai háború idején, Frank Praytor őrmester az 1. Tengerészgyalogos Ezrednél teljesített szolgálatot. Egyik nap Praytor őrmester arra lett figyelmes, hogy egy kölyökmacska a lövészárokban mászkált és nagyon nyávogott. A kismacska Praytor felé vette az irányt és dorombolva a kezei közé mászott. Nem sokkal később pedig megjelent egy másik macska is, aki az előzőnek a testvére lehetett. Praytor és egyik katonatársa úgy döntött, amennyiben a macskák árvák, úgy "örökbefogadják" őket, de előtte megpróbálják felkutatni a macskák anyját.
A koreai háború egyik jelenete
A kutatásuk sikeres volt, sajnálatos módon az anyamacska ekkorra már halott volt, ugyanis azt az egyik katona lelőtte, mondván idegesítette annak nyávogása. A katonák között heves vita alakult ki a barbár tett miatt. A két örökbefogadó ekkor úgy döntött, hogy a macskákat saját maguk fogják felnevelni. Praytor elnevezte a kismacskát Miss Hap-nek. A másik katona macskája sajnos egyik este leesett az ágyról és elpusztult, így már csak a Praytor által nevelt macska maradt életben. Praytor egyik nap a homokzsákoknak dőlve etette Miss Hap-et, amikor egy fotós megörökítette a pillanatot. A fotó elkészülte után arra a kérdésre, hogy miért neveli a kismacskát, az alábbiakat válaszolta:
Ő csak rossz időben, rossz helyre született.
Amint a kismacska elég nagy lett, Praytor megosztotta vele a húskonzerveket amiket a katonák kaptak. Praytor egészen addig nevelte a kismacskát, amíg haza nem kellett térnie Amerikába. Ekkor szomorúan megvált tőle és a Koreában maradó társaira bízta a macskát. Az ekkorra már felnőtt macska az alakulat kabalája lett.
Praytor nem csak egy kismacskát mentett meg a koreai háborúban, hanem ezt a kutyát is, akit Mangy-nek nevezett el, a kutya egy tüzérségi támadástól annyira megrémült, hogy elszaladt és soha többet nem látták. Praytor és egyik társa, McNeill szabadidejükben egy egész héten át kutatott a kutya után, végül egy Japán haditudósító mondta el nekik, hogy a kutyát koreai munkások elkapták és megették
A macska második "gyámja" Conrad Fisher tizedes volt, aki szintén nagy odaadással gondozta a macskát. Amikor Praytor még egyszer visszatért Koreába Miss Hap-et újból megláthatta. Praytor egy 2009-es interjúban úgy nyilatkozott, hogy úgy tudja Fisher hazavitte Amerikába a macskát.
Praytor fényképe bejárta a világot, több mint 1700 lapban jelent meg, több száz levelet kapott nőktől melyben kérték, hogy vegye el őket feleségül. Az őrmester hazatérése után íróként, ingatalanügynökként és a Rotary Klub egyik vezetőjeként helyezkedett el. 1992-től az Új-Mexikó állambeli Albuquerque-ben telepedett le, itt élt egészen 2018 január 10-én bekövetkezett haláláig.
Amennyiben tetszett a cikk, olvasd el az alábbiakat is:
Űrhajósok hátborzongató eltűnései a hideháború korában
Fallout Shelter, avagy nukleáris óvóhely építés a hidegháború idején
