Szinte mindenki ismeri Lugosi Béla nevét, nemcsak Magyarországon, de Amerikában is. Azonban kevesen ismerik a színészlegendának azt az életét, amelyet Amerikába távozása előtt élt itthon, Magyarországon. Ez a cikk az ő életével foglalkozik, kifejezetten az első világháború és az 1918/19-es forradalmak idején betöltött szerepére koncentrálva. A cikkben csak 1920-ig követjük nyomon Lugosi életét.

Lugosi (Blaskó) Béla 1882 október 20-án született a Krassó-Szörény vármegyei Lugoson. Apja Blaskó István, anyja pedig Vojnich Paula. Fiatal koráról kevés információval rendelkezünk, annyi bizonyos, hogy a lugosi állami főgimnázium tanulója volt 1893-tól 1895-ig, amikor tizenkettő éves korában elhagyta az iskolát és különböző munkákból próbált megélni. Színészi pályára szeretett volna lépni, de 1902 március 27-én, elutasították a színészegyletbe való felvételét. Lugosi, aki ekkor még Blaskó Béla néven élt, újból kérte meghallgatását és immár 1902 Április 3-án sikeresen felvették a színészegyletbe. 1907 június 12-én pedig már teljes értékű tagjává is vált az egyletnek.

Lugosi Béla

Lugosi Béláról az egyik első vélemény így hangzott:

Első szárnybontogatásait, mint színész Temesváron tette meg, ekkor csak mellékszerepeket kapott, de később felkérték főbb szerepekre is. 1909 februárjában Tell Vilmos szerepében hatalmas sikert aratott, többek között  a debreceni Csokonai Színházban, melyet ekkor még csak Debreceni Színháznak neveztek. Már ebben az időben kommunista-szocialista érzelmű lehetett, ugyanis egy Pogány József által Aradon tartott előadáson fel is szólalt. 1910-ben a Szegedi Nemzeti Színház tagja lett, itt nem maradt sokat, ugyanis Lugosi 1911 szeptember 1-től már a Magyar-színház tagjaként szerepelt, első szerepe ebben a társulatban az Anatol című darabban, Max szerepe volt. Budapesten ekkor a VIII. ker. Déry u. 16. sz. alatt lakott.

Lugosi, Jézus szerepében a Budapesti Színház előadásán 1912-ben

Első főszerepét 1914 márciusában kapta, sajnos nem sokkal később kitört a világháború és félbeszakította felfelé ívelő pályafutását. Érdekesség, hogy a háború előtt több színdarabban is együtt szerepelt Szőts Andrással, akit a Tanácsköztársaság alatti ellenforradalmi tevékenysége miatt fogtak el és később kétes körülmények között lelte halálát az Országházban.

Lugosi katonai egyenruhában

Az első világháborúban hadnagyként szolgált a karánsebesi császári és királyi 43. gyalogezredben, ahova 1914 augusztus 21-én vonult be, 1915 januárjában egy orosz gépfegyver golyótól súlyosan megsebesült és Budapesten ápolták egy ideig. Később a harctéren nyújtott kimagasló teljesítményéért és bátorságáért ezüst vitézségi éremmel kitüntették. 1916 márciusában már az olasz fronton harcolt, ahol az idegei felmondták a szolgálatot és ebből kialakuló súlyos betegsége miatt tartósan szabadságolták, így egy ideig visszatért a színpadra. 1916 nyarán a Balatonra utazott pihenni, ahol több hetet töltött el. Többet már nem tért vissza a frontra, hanem Budapesten maradt és a háború végéig színészkedett. IV. Károly király sebesülési emlékéremmel tüntette ki.

A hivatalos veszteséglajstromban, még Blaskó Béla néven szerepelt.

1917 Június 25-én vette feleségül Szmik Baby-t (Ilona), Szmik Lajos udvari tanácsos egyik leányát, akivel 1920-ig voltak házasok. 1918 December 4-én megalapította több más színésztársával a Színházi alkalmazottak Szabad Szervezetét, amely saját elmondása szerint az osztályharc alapjain nyugodott. Lugosi ekkor hozta nyilvánosságra, hogy ő már régebb óta a Szociáldemokrata Párt aktív tagja, azonban ezt eddig titkolnia kellett.

Lugosi Béla

1919 Március 23-án Kunfi Zsigmond, közoktatásügyi népbiztos kérésére a színészek fizetésrendezéséért felelős bizottság egyik tagjának választották. Még aznap rekvirálta a budapesti "Fészek Klubot", majd a színészek és zenészek hivatalos helyévé nevezte ki. Április elejétől kezdve mikor a Tanácskormány elkezdte a nagy május elsejei ünnepség szervezését, Lugosi a szórakoztatásért felelős bizottságba került. Május elsején a kommunizmus mellett szólalt fel és heves beszédet tartott az összegyűlt embereknek. Az ünnepség után több cikket is megjelentetett a Vörös újság és Népszava napilapokban, amelyben éltetette a Tanácsköztársaságot. Ilyen levele pédául a "Szeresd a színészt, hisz ő a lelkét adja érted." című írása, melyben kifejtette, hogy a színészek is ugyanolyan proletárok, mint a munkások.

Lugosi Béla, kozákruhában

A Tanácsköztársaság idején a legkegyetlenebb terroristák között tartották számon, az ő közbenjárására lakoltatták ki palotájából Budapest akkori főpolgármesterét, illetve egyes vélekedések szerint ő volt az, aki feljelentette Takács Jánost és tizenhat társát, akik a kommunizmus ellen forradalmat szerettek volna kirobbantani. Ezt később tisztázták és ugyan Lugosi volt a bejelentő vezetékneve, de nem Béla, hanem Lugosi-Buchter János. Mindamellett Lugosi Béla is politikai nyomozói tisztséget töltött be, de inkább a színész szakszervezettel volt különösebben elfoglalva. Politikai nyomozóként június 2-án előállította ifj. Rémi Gyula orvostanhallgatót, akit a beszállítás közben súlyosan bántalmaztak, majd feltehetően Lugosi közbenjárására több mint egy hónapig fogságban tartották.

Lugosi Béla az 1910-es években

A Tanácsköztársaság bukásakor, augusztus elsején először Bécsbe, majd Berlinbe menekült. Berlinben a fő pályaudvaron felismerték, ekkor a rendőröknek hírlapírónak hazudta magát és később tartózkodási engedélyért folyamodott. Amerikába szinte azonnal tovább indult, ugyanis a németek hivatalos közleményben tették közzé, hogy a körözött kommunistákat azonnal elfogják és visszatoloncolják a szülőhazájukba. 1919 December 12-én, amikor Lugosi már Amerikában tartózkodott, a Nemzeti Színház kizárta a tagjai sorából. 1919 végén elfogatóparancsot adtak ki ellene, amelyben súlyos testi sértéssel és többrendbeli személyes szabadság megsértésével vádolták.

1919 végén körözési levelet bocsátottak ki Lugosi és színésztársai ellen.

Érdekesség, hogy az Országhábzban kivégzett Szőts András a mai napig az egyetlen ember aki a magyar parlamentben vesztette életét.

Amennyiben tetszett a cikk, olvasd el az alábbi érdekes történeteket is:

Péntek 13. a történelem lapjain

Fallout Shelter, avagy nukleáris óvóhely építés a hidegháborúban

Egy szellemhajó hátborzongató története Fiume partjainál