Miután 1939. szeptember 1-én Németország lerohanta a szomszédos Lengyelországot és a Szovjetunióval karöltve mintegy öt hét alatt teljesen felszámolta a lengyelek ellenállását, a lengyel légierő mintegy 8.000 pilótája menekült előszőr Franciaországba, majd később Nagy-Britanniába.
A Franciaországból menekülő lengyel pilóták első csoportja 1939. december 8-án érkezett meg a Kent megyei Eastchruch városába. Majd őket kéthetente nagyobb szállítmányok követték, egészen 1940. június elejéig. Franciaország a súlyos vereségek hatására 1940. augusztus 25-én kapitulált, ezért a lengyelek minden menthető emberüket Nagy-Britanniába szállították, ahol a brit légierőhöz szerettek volna csatlakozni.
Lengyel pilóták, háttérben egy Hawker Hurricane vadászgéppel
Miután a RAF-hoz (Royal Air Force - Brit Királyi Légierő) csatlakoztak, az angolok eleinte teljesen újoncként kezelték, az amúgy már tapasztalatot szerzett pilótákat. Az angolok viszont okkal tették mindezt mivel a lengyeleknek teljesen újból kellett tanulniuk a repülést, többek között ugyanis a métert és kilométert már lábban, yardban és mérföldben kellett használniuk, de a repülőgép műszerei is ellentétes irányban voltak elhelyezve a francia és lengyel gépekhez képest, pl.: gyorsuláshoz a gázkart előrefelé kellett tolni, ellentétben a lengyel gépekkel, ahol mindezt hátra húzással érhették el. Először is azonban az angol nyelvet kellett legalább társalgási szintre emelniük, amelyet intenzív nyelvtanfolyamokkal próbáltak elérni, ugyanis a lengyel pilóták 90%-a egy szót sem tudott angolul.
Két lengyel pilóta egy angol repülőtéren
Miután a lengyel pilótákat kiképezték, a brit kormány levélben tájékoztatta, Sikorski tábornokot, hogy a lengyel pilóták kiképzésének költsége a háború után a lengyel kormányt fogja terhelni, azaz egyelőre megelőlegezik számukra a képzési kiadásokat. Miután a brit és az emigráns lengyel kormány aláírta a „képzési szerződést”, megindulhatott a pilóták tényleges kiképzése. Minden lengyel pilóta kapott maga mellé egy jól képzett brit pilótát, a lengyelek brit egyenruhát kaptak és a RAF legalacsonyabb rangján kezdhették el pályafutásukat. Ameddig a lengyel pilóták nem érték el a britek által megkívánt „képzettségi szintet”, addig nem repülhettek éles bevetésen. Ebből adódott az, hogy amíg a brit pilóták súlyos veszteségeket szenvedtek tapasztalat hiányában, addig a már tapasztalattal rendelkező lengyel pilóták nem repülhettek.
A britek ahhoz, hogy megtanítsák a lengyel pilótáknak a repülési formáció megtartását, parancsba adták, hogy három kerekű kerékpárokkal tegyenek „iskolaköröket” a repülőtér körül. Ezt több lengyel pilóta is megalázónak és kicsinyesnek tartotta.
1940. június 11-én és augusztus 5-én végre létrejöhettek az első lengyel pilótákból álló repülőszázadok ezek az alábbiak voltak: 300., 301. bombázószázad illetve a 302., és 303. vadászszázad. Ezek a századok az akkori géppark egyik legjobb gépét a Hawker Hurricane-t kapták meg. (Később már repülték a Supermarine Spitfire gépet is.) A Nagy-Britanniában állomásozó angol-lengyel légierő volt az egyik legnagyobb Európában, ugyanis a háború alatt mintegy 14 repülőszázadot adott csak a lengyel nemzet.
Lengyel pilóta bevetés után a tapasztalatait mondja el egy brit katonának
A britek hamar rájöttek, hogy alul értékelték a lengyel pilótákat, ugyanis sokkal jobban repültek, mint a tapasztalat nélküli brit pilóták. Már az első bevetések alkalmával kitűntek bátorságukkal és rátermettségükkel. Első légigyőzelmüket Antoni Ostowich repülőhadnagy szerezte meg, egy Heinkel He-111-est lőtt le Brighton felett. Sajnos ő lett az első lengyel pilóta is aki életét vesztette a légi harcokban, ugyanis egy Messerschmitt Bf-109-es lelőtte gépét, Swanage-től délre, 1940. augusztus 11-én.
Heinkel He-111
A brit csata legeredményesebb egysége a 302. vadászszázad volt, amely 126 ellenséges gépet lőtt le, 13 meg nem erősített légigyőzelmet szerzett és 9 gépet súlyosan megrongált. A legnagyobb tettük az angliai csata során 1940. szeptember 7-én volt, amikor a London felé igyekvő ellenséges gépek közül 14-et lelőttek, úgy hogy saját veszteségük nem volt. A legeredményesebb lengyel pilóta Josef Frantisek volt, aki 17 ellenséges gépet lőtt le a csata során.
Josef Frantisek
A lengyel pilóták az angliai légicsata során figyelemre méltó eredményt értek el, 204 német gépet semmisítettek meg, 60 megrongálódott gépet jelentettek, de sajnos saját veszteségük is nagy volt, 29 lengyel pilóta vesztette életét a csaták során. A háború után a lengyel pilóták nagyrészt Angliában maradtak és oktatópilótaként segítettek a RAF pilótáinak kiképzésében. Azonban voltak olyan pilóták is akik visszatértek a szovjetek által ellenőrzés alatt tartott Lengyelországba. Sajnos a szovjet erők nem nézték jó szemmel a „nyugati” pilótákat, nem engedték őket belépni a Lengyel Légierőbe, de ha be is léphettek, nem repülhettek csupán adminisztrációs tevékenységet folytathattak. Többeket egyenesen kémkedés vádjával gyanúsítottak meg, a legsúlyosabb ezek közül Stanislaw Skalski pilóta esete volt akit kémkedés vádjával halálra ítéltek.
A 303. repülő század pilótái
Érdekesség, hogy a lengyel pilóták amikor Nagy-Britanniába érkeztek az első mondat amit megtanultak, az volt, hogy, „Lengyel vagyok, szeretlek.” Ezt az angol lányoknak mondogatták mindig és olyan híressé vált a lengyel udvarlás a nők körében, hogy később nem egy brit pilóta lengyelnek tettette magát a bárokban, hogy „előnnyel induljon” az ismerkedése.
A 303. repülőszázadról lengyel film is készült, amely a 303. Squadron címet viseli, akit érdekel a téma annak ajánljuk a megtekintését.
Amennyiben érdekesnek találtad a cikkünket, olvasd el az alábbiakat is és kedveld facebook oldalunkat:
A debreceni légikatasztrófa megrázó története
Lothar von Richthofen, a vörös báró öccsének kalandos élete
Hermann Göring, egy fiatal pilóta első világháborús teljesítménye
