„Hol keletkezhet a rémhír? Ott ahol sajtó és szólásszabadság van, nem születhetik rémhír ott annak nincs alapja. Ott ahol nincs szólásszabadság és nincs sajtószabadság sem, ott szabadon burjánzik a pletyka és a pletykákból ered a rémhír.” – hangzott el a magyar parlamentben a két világháború között. Most azonban kicsit még visszább megyünk az időben, egészen a Tanácsköztársaság idejére.
A Tanácsköztársaság ideje alatt messzemenően sok rémhír terjengett, főleg Budapesten. Az akkori kormány a 133 nap alatt szinte folyamatosan küzdött a rémhírterjesztők ellen. Ez leginkább plakátkampányban nyilvánult meg, melyben súlyos, olykor halálos büntetéssel fenyegették meg a rémhírek terjesztőit. Mivel azonban a rémhír fogalma nem volt jogilag meghatározva, így bármi, ami a kormánynak a nemtetszését váltotta ki, vagy ellentmondott annak eszmerendszerével tulajdonképpen rémhírnek volt tekintendő. A Vörös Újság című lap egyik számában a rémhírek terjesztésének a legfőbb okát abban látta, hogy rossz volt a hírszolgáltatás. Az emberek nem jutottak hiteles információkhoz, sokan csak az ellenforradalmi propaganda kiadványokat olvasták.
A Tanácsköztársaság egyik plakátja
A leghíresebb plakát, melyet a rémhírterjesztők ellen bevetettek
Böhm Vilmos, a Vörös Hadsereg főparancsnoka ezt szóvá is tette az egyik gyűlésen:
Kimentem a frontra, mikor még csak 24 órás volt az egész ügy és ott már tudtak erről. Tehát, kitűnően szervezve csinálják ezt azok, akik csinálják és mi az államhatalom birtokában mi rendelkezvén az agitátorok százaival és ezreivel, mi nem vagyunk olyan mozgékonyak, mint amilyen mozgékonyak az elnyomott ellenforradalmárok.
A hírszolgáltatás hiánya azért is érdekes, mert a Forradalmi Kormányzótanács szüntetett meg nagyon sok újságot a hatalomra kerülésük után. Az emberek pedig ezután kételkedve fogadták a párt hivatalos lapjának, a Vörös Újságnak a tudósításait.
Az egyik korabeli újság címlapja
A legtöbbet terjesztett rémhírekre néhány példa:
Cserny József ki akarja írtani egész Budapestet
Szamuely esténként a kivégzettek vérében fürdik
Budapesten tombol az éhínség, naponta százak halnak meg
A Vörös Hadsereg megfutamodott a frontokon
A románok Budapest alatt állnak (utóbbi kettő 1919. áprilisi rémhír, így ekkor semmi alapja nem volt)
Vicces újsághirdetés a korból
Az emberek többsége leginkább a nagyfokú információhiány miatt, nem szándékosan terjesztette a rémhíreket, azonban voltak olyan ellenforradalmi csoportok melyek a lehető legdurvább rémhíreket próbálták meg elterjeszteni a városban. Ezeket a csoportokat próbálták meg felszámolni a politikai nyomozók. Sok volt a polgári feljelentés is, erre jó példa Hoffer János 1919. március 27-i esete, aki egy budapesti villamoson, miután társával arról beszéltek, hogy az országban sokan már nem tudnak megélni, ezért nagy lesz a kivándorlás, azt mondta:
„Kun Béla egy gazember, b*ssza sallangra magát, ez még rosszabb, mint a királyság volt”.
Több sem kellett a villamoson tartózkodó egyik utasnak, azonnal jelentette a Vörös Őrségnél a „rémhírterjesztést”. A férfit még aznap elfogták a nyomozók és a Forradalmi Törvényszék elé állították, ahol a kormány tagjainak szidalmazása és rémhírek terjesztése miatt bűnösnek nyilvánították és egy évi börtönre ítélték. Több kegyelmi kérvény után végül 1919. július 22-én felfüggesztették börtönbüntetését.
Újsághír 1919-ből
A hatalom a rémhírek terjesztőivel szemben egy furcsa módszert is alkalmazott. A Vörös Újság című lapban a rémhírek terjesztőit kifigurázta, lenézte. Próbálta az egyszerű embereket meggyőzni, hogy a rémhírterjesztő egyén Magyarország ellensége. Több újságcikkben is felhívta a lakosok figyelmét, hogy amennyiben tetten érik a rémhírterjesztőt, ők maguk is „bosszút” állhatnak rajta. Ezzel azonban sokan nem éltek, inkább feljelentést tettek a Vörös Őrségen, vagy a Lenin-fiúknál.
A hatvani rémhírterjesztők büntetése
Az egyetlen ember, akit „hivatalosan” rémhírterjesztés miatt kivégeztek, Kovács István nyíregyházi születésű 29 éves főhadnagy volt. Az ítéletet 1919. április 22-én hajtották végre a nyíregyházi börtön udvarán.
Érdekesség, hogy Korvin Ottó a rémhírterjesztőket inkább csak tájékozatlannak tartotta, így többször is kérte a Forradalmi Törvényszéket, hogy börtönbüntetés helyett, inkább ismertessék meg az emberekkel a kommunizmus eszméjét.
Amennyiben tetszett a cikk, olvasd el az alábbiakat is:
Ki volt Kun Béla személyi testőrségének a vezetője?
Hogyan ünnepelte a Tanácsköztársaság az első Május elsejét?
A Magyar Népköztársaság kitelepítési terve atomtámadás esetére
