A most következő cikkben egy olyan akciót mutatunk be, amelyben egy amerikai ejtőernyős katona halált megvető bátorsággal küzdött. Az ejtőernyőst még ma is a legnagyobb hősként emlegetik az amerikai hadsereg berkein belül.
Mint ismeretes 1944. június 6-án az amerikai és angol hadsereg megnyitotta a világháború nyugati frontját, hogy tehermentesítse a szovjet hadsereget. A D-nap első mozzanata az ejtőernyősök Normandiába juttatása volt. Az ejtőernyősök között volt, Harrison C. Summers törzsőrmester is, aki a 101. ejtőernyős hadosztály katonája volt.
Harrison C. Summers
Mint sokan mások, ő sem a kijelölt ugrási zónába érkezett, így a hozzá rendelt mintegy 15 emberből senkit nem ismert. Feljebbvalójától azt a feladatot kapta, hogy foglaljanak el egy német tüzérségi laktanyát nem messze St. Martin-de-Vareville-től és tegyék ártalmatlanná az ottani német erőket. Újdonsült embereivel azonnal elindult a kijelölt laktanya felé, azonban mikor odaértek emberei vonakodtak a parancsait végrehajtani. Summers észrevette, hogy nem fogadják el őt vezetőjüknek, ezért úgy döntött, hogy nem is vesződik velük. Egyedül támadta meg a laktanyát.
Odaszaladt az első épülethez, berúgta az ajtaját, majd gépfegyveréből tüzet nyitott az éppen öltözködő német katonákra. Négyen holtan terültek el, míg kettőnek sikerült elmenekülnie a közeli házba. Az ejtőernyőst egy embere sem követte. Summers a következő épülethez rohant, és ugyanilyen módszerrel megtisztította azt a németektől. Ekkor egyik embere vette a bátorságot és felállította a könnyűgéppuskát, hogy fedezze a parancsnokukat. A harmadik házból már viszonozták a tüzet, azonban Summers ekkor már nem volt egyedül, egy ismerős is csatlakozott hozzá, Elmer Brandenberg főhadnagy. Ő azonban mielőtt odaértek volna az épülethez súlyosan megsebesült, így Summers újból magára maradt. Az épületet újból egyedül tisztította meg, ekkor azonban lelkileg teljesen összetört. Leült a fal tövébe és fél óráig meg sem mozdult.
Az első ház amelyet megrohamozott
Mielőtt tovább indult volna, egy ismeretlen százados állt elé:
Magával megyek.
Még végig sem tudta mondani, mikor egy német mesterlövész szíven lőtte.
Az utca egy részlete ahol a háza elhelyezkedtek
Summers beletörődött, hogy egyedül kell végigcsinálnia a feladatot, már éppen indult volna rohamra, mikor egyik embere lépett hozzá:
Miért csinálja ezt?
Nem tudom.
És a többiek?
Ők nem akarnak harcolni, így magamnak kell a végére járnom.
Akkor én magával tartok.
A katona, John Camien volt, akivel később Summers folyamatosan cserélgette a fegyverét, hogy felváltva rohamozzák a házakat és fedezzék egymást. Egyik társuk pedig a könnyűgéppuskával nyújtott fedezetet számukra. Az utolsó előtti ház ajtaját berúgva furcsa és megdöbbentő látvány tárult a szemük elé.
A házban 15 német katona éppen a reggelijét fogyasztotta, teljesen érthetetlen módon, mintha nem a szomszéd házakból jönne lövöldözés.
Summers pillanatnyi csodálkozás után tüzet nyitott rájuk és mind a 15 katona holtan terült el az asztal mellett.
A ház melyben a 15 német katona reggelizett
Az utolsó masszív épületet úgy sikerült megtisztítaniuk a katonáknak, hogy egy rakétavetővel felgyújtották a háznak a tetejét, így az ott megbúvó németek kijöttek és megadták magukat. Summers a majd 5 órás csata végén, remegő kézzel gyújtott rá egy cigarettára. A társa megkérdezte tőle:
Hogy érzi magát?
Nem túl jól, kicsit őrült dolog volt ez az egész.
Egy amerikai plakát Summers hősiességéről
Hála Summers hősies helytállásának a Utah partszakaszon érkező egységeknek szabad útjuk volt a szárazföld belseje felé. A férfi túlélte a háborút és 1983-ban hunyt el.
Amennyiben tetszett a cikk, olvasd el az alábbiakat is:
A debreceni légikatasztrófa megrázó története
