Az első világháború idején a Német Birodalom volt az egyetlen jelentősebb gyarmattal rendelkező ország a központi hatalmak oldalán. Az afrikai katonáikat azonban nagyrészt csak az afrikai hadszíntéren vetették be, ugyanis nagy logisztikát igényelt volna az európai hadszíntérre szállításuk. De még így is harcolt néhány fekete katona az első világháborúban az európai hadszíntéren német zászlók alatt. Most következő cikkünkbe négy fekete katonának az életútját szeretnénk bemutatni akik a Német Birodalmon belül szolgáltak.
A császári hadseregben az afrikai katonákat leginkább, mint zenészeket alkalmazták. Kisebb arányban voltak azonban olyan fekete tisztiszolgák, akiket a tehetősebb német katonatisztek vittek magukkal az anyaországba. Az 1896-os berlini gyarmati kiállításra 100 afrikai katonát hoztak bemutató céljából. Ezen fekete férfiak nagyrésze Németországban maradt és különböző jogokat kapott, később pedig harcoltak az első világháborúban.
Az első férfi, akit bemutatunk, Gustav Sabac el Cher, aki 1868-ban született Berlinben szudáni és német szülőktől, majd később a porosz Albrecht főhercegnek és a feleségének az örökbefogadott fia lett. A császári charlottenburgi zeneiskolában tanult hegedűművészetet, utána pedig az 1. elit gránátos ezred zenekarának lett a karmestere. 1906-ban visszavonult a katonai zenekartól ezután, mint zeneszerző kereste a kenyerét, 1920-tól pedig rádiós műsort is vezetett. A húszas évek végén feleségével kávézót nyitott, azonban a Nemzetiszocialista hatalomátvétel miatt azt be kellett zárnia. Pár év múlva életét vesztette, két fia a második világháború idején, mint önkéntes katona szolgált a Wehrmachtban a keleti fronton. Csak egyikük élte túl a háborút, aki végül 1966-ban vesztette életét..
Gustav Sabac el Cher
A következő híresebb német fekete katona a marokkói születésű Ben Aissa, aki II. Vilmos személyes szolgája volt. Történt ugyanis, hogy1905-ben a német császár Tanger-i látogatása során Ben Aissa volt, aki a császár lovát vezette. A vonulás során a császár és Aissa barátságosan beszélgettek egymással, ezért II. Vilmos úgy döntött, hogy a férfit meghívja Berlinbe. Ekkor csatlakozott az 1. gyalogos őrezred kötelékébe, ahol az első világháború idején is hűen szolgálta a német császárt. Az egységével (Asienkorps) megjárta Palesztinát is, később még visszatért Berlinbe, de a zűrzavarban már nem találta helyét. 1919-ben visszatért Marokkóba, haláláról nem tudni pontos adatot.
Ben Aissa
A következő katona, Elo Wilhelm Sambo, aki 1886-ban született Kamerunban. Nem tudni hogyan jutott Németországba, azonban úgy tartják nyilván, mint II. Vilmos keresztfiát. 1905-ben csatlakozott a birodalmi sereghez és a Huszár Testőrséghez került, ahol üstdobosnak (timpano=üstdob) képezték ki. Felvonulásokon vett részt, majd a világháborút is végig szolgálta. A Német Vaskereszt első és másodosztályának a kitüntetettje volt. A háború után leszerelt az egységétől és Kölnben telepedett le. Felvonulásokra szerződött le, mint lovas üstdobos, egészen 1933-ban bekövetkezett haláláig. Temetésére a kölni déli temetőben került sor, amelyre II. Vilmos hatalmas koszorút küldött, néhány soros gyászbeszéddel egyetemben.
Elo Wilhelm Sambo (középen)
Elo Wilhelm Sambo
Az utolsó fekete, aki hősiesen szolgálta a német császárt, Joseph Mambo, egy Tanga-i (Kelet-Afrika, ma Tanzánia) 1885-ös születésű fiatalember. Őt még kisgyerekként 1897-ben vitték Németországba, ahol ugyanúgy üstdobosnak képezték, mint Sambo-t. Kiképzése után a 3. gránátos ezredben szolgált. A világháború idején őrmesteri rangig jutott és kétszer is megsebesült. Egyszer a keleti fronton, egyszer pedig Verdun ostroma idején. Háború utáni élete ismeretlen.
Joseph Mambo (középen állva)
Végezetül egy ismeretlen fekete katonáról 1919 májusában készült fénykép, aki a Münchenben megalakult Freikorps alakulatnak a tagja volt. Róla közelebbi információt nem tudni.
A Német Birodalmi Hadsereg kötelékén belül szolgálatot teljesítő fekete katonákról nem vezettek semmiféle írott anyagot, a fentebb felsorolt személyekről is csak azért tudni valamilyen információt, mert vagy híresek lettek vagy pedig a róluk készült kép volt egyedülálló.
Amennyiben tetszett a cikk, olvasd el az alábbiakat is:
Sandhill Park, az osztrák-magyar katonatisztek angliai fogolytábora
A nap amikor szétverték a magyar parlamentet
Európa legnagyobb bányakatasztrófája
