1919-ben Angliában több olyan hadifogolytábor is működött melyben több-kevesebb osztrák-magyar katona volt elhelyezve. Ezek közül a leghíresebb volt a Sandhill Park-i tiszti fogolytábor, ahol kizárólag csak a monarchiából fogságba esett katonákat őriztek. A most következő cikkben ennek a tábornak a mindennapjaiba tekintünk be.
Felvetődhet a kérdés, hogy mégis, hogyan kerülhettek osztrák-magyar katonák angliai fogolytáborba az első világháború idején? A választ az olasz fronton kell keresni, ugyanis a világháború alatt az angolok katonai segítséget nyújtottak az olasz hadseregnek. Mivel a háború végefelé az olasz front több részén is angol katonákkal kerülhettek szembe a monarchia egységei, így történhetett meg, hogy többen angol hadifogságba is eshettek. Megesett azonban olyan is, hogy az olasz hadsereg adott át "megőrzésre" hadifoglyokat az angol hatóságoknak.
Osztrák-Magyar hadifoglyok az olasz harctéren
1919 tavaszán az Angliában fogvatartott osztrák-magyar tisztek közül 237 főt, a hozzájuk rendelt tisztiszolgák közül pedig 74 főt összegyűjtöttek és a Bristol városától nem messze levő Sandhill Parkba szállították őket. Maga a fogolytábor a Bishop’s Lydeard állomástól néhány kilométerre feküdt. Ezt az állomást a magyar tisztek elnevezték Püspökladánynak. A Sandhill Park tulajdonképpen egy öreg kastély volt egy legelő közepén, e mellé a kastély mellé építettek fel deszkabarakkokat, amelyben azok kaptak helyet, akik a kastélyból helyhiány miatt kiszorultak.
Sandhill Park kastélya
Minden hadifogolynak volt külön ágya, egy asztala székkel és mindenki külön mosdótállal is rendelkezett. A kastélyban étkező, könyvtár, olvasószoba és többféle tanterem is helyet kapott. A tiszteknek pedig hamarosan angol nyelvtanfolyamot is indítottak. Mivel a kastély körül hatalmas sík terep volt, így a hadifoglyok nagyon sokat sportoltak, leginkább a futballt és az atlétikát részesítették előnyben. Aki nem sportolt az a pihenőszobában kártyázott vagy olvasott. A táborba bármilyen újságot járathattak, amennyiben a hadifogolynak volt rá fedezete. Az angolok és az osztrák-magyar tisztek között nagyon jó viszony alakult ki, későbbi visszaemlékezések szerint a hadifogságot annyira elviselhetővé tették amennyire csak lehetett.
Korabeli rajz a Sandhill Parkban található hadifogolytáborról
Azonban a jó viszony ellenére is voltak panaszaik a hadifoglyoknak, mégpedig:
Fogságba jutás: A tisztek nagyrésze a fegyverszünet aláírása után eltelt 24 órában esett fogságba, tiltakoztak az ellen, hogy az olaszok ilyen orvul fogságba ejtették őket, majd az angoloknak adták át hadosztályaikat, mert náluk már nem fértek volna el.
Szállítás: Tiltakoztak az ellen is, hogy Franciaországon úgy vitték át őket, mint közönséges bűnözőket.
Bánásmód: Az olaszok nem fizették meg nekik a hadifoglyoknak járó illetéket, ezért ezzel a kérésükkel az angol hatóságokhoz fordultak.
Az angolok annyira megbíztak az adott szóban, hogy a foglyok akár őreik nélkül is elmehettek sétálni bármerre, amennyiben tiszti becsületszavukat adták, hogy napnyugtáig visszatérnek körletükbe. Ez jól jött akkor, amikor a konyhára kellett bevásárolniuk a katonáknak, ugyanis a foglyok saját magukra főztek. Azonban a vásárlásnál figyelniük kellett, mert csak meghatározott mennyiségű élelmiszereket vehettek.
Néhány példa egy főre számolva (Maximum mennyiség):
Kenyér 2 kg
Szalonna 40 dkg
Cukor 35 dkg
Hal 50 dkg
Liszt 20 dkg
Zsír 8 dkg
Korlátlan mennyiségben vásárolhatták az alábbiakat:
Só
Csokoládé
Tej
Burgonya
Konzerv ételek
Gyümölcsök
A táborba is elért az 1919-es forradalmak szele, ugyanis voltak, akik elkezdtek rokonszenvezni a kommunista eszmékkel. Nyíltan senki sem akarta felvállalni politikai hovatartozását, ezért minden politikai megnyilvánulás csak elméletben valósult meg a táborban. Érdekes eset volt, hogy a táborban voltak, akik Kun Bélának akartak szobrot állítani, míg a jobboldali érzelműek pedig egy fehér tisztikülönítmény felállítására kértek engedélyt a táborvezetéstől. Az angol vezetés soha nem foglalkozott ezzel az üggyel.
Sandhill Park napjainkban
A magyar hadifoglyok egészen az év végéig maradtak Sandhill Parkban, ugyanis 1919 októberében fokozatosan kezdték őket hazaszállítani szülőhazájukba. A kastélyt később kórházként használták, majd a világörökség részévé nyílvánították.
A Sandhill Park kastélyát 2011-ben angol tinédzserek szándékosan felgyújtották, a tetteseket elfogták és 12-21 hónap börtönbüntetésre ítélték.
A kastély a gyújtogatás után
Érdekességek:
A magyarokkal érkezett nyolc erdélyi román hadifogoly is, akik nem sokáig maradtak a táborban, ugyanis a londoni román nagykövetségen kérvényezték belépésüket a román hadseregbe. Az angolok ezt elfogadták és Franciaországon keresztül Romániába szállították az immár román katonákat.
Ernest Hemingway, későbbi híres író is az olasz fronton teljesített katonai szolgálatot, az itt szerzett élményeiből írta a „Búcsú a fegyverektől” című remek könyvét. (Olvasásra ajánljuk minden korosztálynak, akit érdekel ez a korszak.)
Amennyiben tetszett a cikk, olvasd el az alábbiakat is:
A Santa Lucia-i csata magyar hősei
