1915-ben Rodostónál a világtörténelem egy olyan ütközete zajlott, melyben egy lovassági egység megfutamította a brit királyi haditengerészet egy tengeralattjáróját. A most következő cikk ezt a csatát mutatja be.
1915 május 18-án este az E11-es számú brit tengeralattjáró sikeresen átjutott a Dardanellákon és megkezdte a portyázást a Márvány-tengeren. A brit haditengerészetnek ezzel a húzással az volt a célja, hogy támogatást nyújtson a Gallipollinál harcoló antant csapatoknak. A tengeralattjárót Martin Eric Dunbar Nasmith kaptány irányította, az első napokban nem sikerült potenciális célpontokra bukkanniuk a tengeren. Csupán egy török vitorlás hajót sikerült elfogniuk, amit a kapitány utasítására a tengeralattjáró tornyához kötöttek, hogy ezzel a csellel közelebb tudjanak férkőzni a török hajókhoz. Azonban ezzel a taktikával sem sikerült célpontokat találniuk, így a vitorlást pár nap múlva elengedték.
Martin Dunbar Nasmith kapitány, 1916-ban
Május 23-án sikerült néhány kisebb hajót elsüllyeszteniük, de nagyobb hadihajókat nem is láttak a tengeren. Másnap azonban Rodostó kikötője előtt észrevettek egy Nagara nevű török hajót, melynek a fedélzetén lőszerek és egyéb hadieszközök lehettek. Nasmith kapitány úgy vélte, hogy amennyiben vannak fegyverek a hajón úgy ezeket a Gallipollinál harcoló alakulatokhoz vihetik, így mindenképpen meg kell támadniuk. Előtte azonban meg kellett erről bizonyosodnia. A kapitány közel vitte a tengeralattjárót a hajóhoz, amelyen egy amerikai újságíró, Raymond Swing és egy bajor orvos épp a fedélzeten beszélgettek. Az újságíró éppen azt mondta az orvosnak, hogy
Nagyon szép idő van egy tengeralattjáró támadásához.
Az E11 legénysége az első világháborúban
Szinte ebben a pillanatban meg is pillantották az E11-es brit tengeralattjárót amely körülbelül 100 méterre állt meg, mire a bajor orvos odafordult az újságíróhoz:
Hát, itt is van.
A tengeralattjáróból előjött a kapitány és miután átkiabált a hajóra az alábbi beszélgetés zajlott le köztük:
-Kik maguk?
-Én, Raymond Swing vagyok a Chicago Daliy News-tól.
-Nem úgy értem. Milyen hajó ez?
-Ez a török szállítóhajó, a Nagara.
-Értem, a hajón vannak katonák?
-Nem uram, ezek csak sima matrózok.
-Megkérném Önöket, hogy hagyják el a hajót, el kell süllyesztenem.
Nasmith kapitány a Nagara kapitányával is beszélt, akit felszólított rá, hogy a hajóról minden emberét evakuálja és amint mindenki elhagyta a fedélzetet úgy a tengeralattjáró elsüllyeszti a hajót. A török kapitány beleegyezett és miután mindenki a mentőcsónakokba ült, Nasmith és csapata elsüllyesztette a hajót.
Nasmith kapitány a tengeralattjárón
Rodostó kikötője felé vették az irányt egy újabb célpont felé, azonban mire odaértek a hajón már várták őket és tüzet nyitottak rájuk. Mivel a tengeralattjárónak nem volt fedélzeti lövege, így a kapitány kézifegyverekkel viszonozta a tüzet. Ezt a csatazajt hallotta meg a közelben őrjáratozó egyik török lovascsapat, akik azonnal odavágtattak a partra és védelmükbe vették az ekkor már a megadás szélén álló török hajót. A lovasok olyan heves tüzet zúdítottak a tengeralattjáróra, hogy a kapitány rövidesen elrendelte, hogy matrózai vonuljanak vissza a tengeralattjáróba és kezdjék meg a kikötő elhagyását.
Nasmith kapitány a háború után
Az E11-es tengeralattjárót végül egy csapat lovaskatona futamította meg Rodostó kikötőjéből. Nasmith kapitány, azonban ennek ellenére is több kitüntetést kapott az ebben az időben véghezvitt cselekedeteiért. A második világháború idején mint tartalékos tiszt teljesített szolgálatot, de csatában nem vett már részt.
Amennyiben tetszett a cikk, tekintsd meg az alábbiakat:
Miért van egy fekete bőrű tengerész képe a londoni Trafalgar-emlékművön?
Milyen volt az Osztrák-Magyar Haditengerészet első tengeri ütközete?
Milyen furcsa események történtek péntek 13-án a világtörténelemben?
