Széchenyi István egyik rokona részt vett a Szálasi uralom elleni összeesküvésben, melyet több katonatársával együtt szerveztek meg, az 1944-es év végén. A fiatal fiút, gróf Széchenyi Pálnak hívták. Ez a cikk róla és az utolsó napjáról szól.
Széchenyi Pál Ágost 1918 szeptember 8-án született a Fejér vármegyei Kálózon. Apja Széchenyi György gróf legitimista politikus volt, aki az első világháborúban mint huszártiszt vett részt. A világháborút követő Tanácsköztársaság idején élesen szembehelyezkedett a forradalommal, ám az azután berendezkedő Horthy-rendzserből is hamar kiábrándult. Mint egy Széchenyi leszármazott, úgy vélte, hogy Magyarország nem kér a német militarizmusból, hanem csakis független államként kívánja magát fenntartani. Fiát is ebben a szellemben nevelte, aki már fiatalon tehetséges írónak számított. Mindketten elítélték a zsidótörvényeket, írásban és szóban is kiálltak a nemzet függetlensége mellett, elítélték továbbá, hogy a Gömbös-kormány egyre szorosabbra fonta Németország és Magyarország kapcsolatát.
Széchenyi Pál Ágost
A fiatal fiú szinte minden iránt érdeklődött, szép jövő előtt állt, azonban kitört a második világháború amely keresztül húzta minden számítását. Részt vett az 1940-es erdélyi bevonulásban, amiért megapta az Erdélyi Emlékérmet. 1942-ben mint tartalékos zászlós teljesített szolgálatot a 207/2-es honi légvédelmi gépkocsizó ágyús ütegnél. Szerencséje volt, ugyanis addig nem került a frontra, amíg az Magyarországra nem érkezett. Az alakulat a Csillaghegyen szolgált és nagyrészt baloldali beállítottságú katonákból állt. 1944 október 15-én mikor a kiugrási kísérlet híre elérkezett az alakulathoz minden fontos berendezésüket megsemmisítették.
gróf Széchenyi Pál Ágost őrvezető
Széchenyi Pál tartalékos tüzér zászlóst és barátját Messik János tartalékos tüzér hadnagyot az üteg parancsnoka bevonta a katonai ellenállási mozgalomba. Az ellenállás 1944 november 22-én estére gyűlést szervezett, Tartsay Vilmos lakásán. Azonban az ellenállókat elárulták és már a találkozó előtt Gestapo és csendőr alakulatok érkeztek a házhoz. Becsöngettek a lakásba, ahol egy fiatal fiú nyitott ajtót, neki azt mondták, hogy a nagyapjával akarnak beszélni. A fiúnak gyanússá vált, hogy nagyapja már több éve halott volt, miért keresné őt bárki is. Meg sem várták a fiú válaszát, berontottak a lakásba és mindenkit összetereltek egy szobába. A hatósági személyek pedig csendben várták hátha valaki még megérkezik az összejövetelre.
Messik János hadnagy
Széchenyi, Messik és Peleskei Ernő szakaszvezető késésben voltak és már este 11 óra is elmúlt, az utcák el voltak sötétítve ők pedig autóval érkeztek a helyszínre. A férfiak ugratták is egymást, hogy visszafelé ki fog majd vezetni, ugyanis azzal heccelték a sofőrt, hogy lassan ment. Mikor megérkeztek a helyszínre, Széchenyi kiszállt a kocsiból és körbenézett. Gyanús volt neki a nagy csend, és a közelben parkoló kék autóbusz. Széchenyi meg is jegyezte társainak:
Gyanús ez a csend nekem, talán mégis csak géppisztollyal kellett volna jönnünk!
A három férfi elindult a lakás felé csak arra gondoltak, hogy ne késsenek még többet a gyűlésről. Peleskei ment elől, utána Széchenyi majd végül Messik. Mindannyian kinyitották a pisztolytáskájukat és rajta tartották a kezüket, hogy minél hamarabb tudjanak reagálni. Peleskei amikor az ajtón becsengetett, azt csak résnyire nyitották ki, a férfit, azonban 4-5 pisztlycső várta amint belépett. A mögötte érkező két férfi ezt meglátva azonnal lőni kezdett. Széchenyi szemüvegben érkezett ami a hőmérséklet változás miatt bepárásodott így hirtelen csak vaktában tudott lőni. A lépcsőházban elbújt Gestapo ügynökök pedig szintén tüzet nyitottak rájuk. Széchenyit a nyakán találták el, azonnal összeesett. Még a Tartsay lakásba bevitték, Peleskeinek még tudott annyit mondani, hogy értesítse egyik ismerősét, ekkor pedig elájult. Messiknek sikerült néhány szintet elmenekülnie, ahol egy WC-ben rejtőzött el. Ő is több lövéstől sebesült, így mivel elhitte, hogy amennyiben feladja magát úgy azonnal kórházba viszik, előjött rejtekhelyéről.
Tartsay Vilmos
Messiket is a már ájult Széchenyi mellé fektették, azonban nem tartották be ígéretüket, kórházba szállítás egyelőre szóba sem jöhetett. Egészen reggelig a házban maradtak, ekkor vitték el őket az egyik közeli kórházba, ahol az orvosok már nem tudtak rajtuk segíteni, túl sok vért vesztettek az este folyamán. 1944 november 23-án reggel 9 órakor mindketten életüket vesztették.
Széchenyi Pál gyászhíre
A háború után sok helyen azt írták, hogy a három férfi pont a többi ellenálló kiszabadítására érkezett a lakáshoz, azonban ez a visszaemlékezések szerint teljesen valótlan állítás. Amennyiben ez igaz lenne úgy nem pisztollyal és nem csak hárman érkeztek volna a helyszínre. Valószínűleg nem is sétáltak volna bele a csapdába. Egyszerűen csak késésben voltak a találkozóról.
A találkozót eláruló Mikulich Tibor főhadnagyot 1960-ban kötél általi halálra ítélték és még ugyanazon évben kivégezték.
Amennyiben érdekesnek találtad a cikket, úgy olvasd el az alábbiakat is:
A nap, amikor szétverték a magyar parlament épületét
József főherceg és az 1915-ös frontbarátkozás a keleti fronton
