A Harmadik Birodalom fennállása idején néha az egyetlen dolog mely feldolgozhatóvá tette a valóságot, az a nevetés volt. 

Az ember azt gondolná, hogy az 1933-tól hatalmon levő náci párt a kezdetektől fogva korlátozta a humoristák és karikaturisták munkáját. Azonban erről szó sincs. A hatalom megszerzése után több napilap is nyíltan kigúnyolta Hitlert és vezetőit. Abszurd módon pont Hitler személyi titkára, Ernst Hanfstaengel volt az aki először kiadott egy Hitler-karikatúra könyvet, melyet a világ más részein megjelenő napilapokban közölt Hitler-karikatúrákból állított össze. Ezzel próbálta megmutatni, hogy mennyire rosszak a külföldi karikaturisták. 

A lakosság körében is szép számmal terjedtek a nácikról poénok, ahol különböző gúnyos címekkel illették Hitlert. Egy évvel a hatalomra kerülés után 1934-ben a náci pártnak elege lett az egyre jobban elterjedő viccekből. Megtiltották a felsőbb vezetőkkel való viccelődést és komoly büntetéseket helyeztek kilátásba, ha valakit rajtakapnak egy rossz poénon. 

Mikor Hitler meglátogatott egy elmegyógyintézetet, az ott levők mindegyike a híres karlendítéssel üdvözölte kivéve egy orvost. Hitler megkérdezte tőle, hogy miért nem emelte fel a karját? Az orvos azt válaszolta, hogy "Én vagyok az orvos, itt én vagyok az egyetlen aki nem őrült."

Egy Paderbornban élő cirkuszi művész pedig a csimpánzaival megtanította, hogy amikor egy német katonai egyenruhát meglátnak, akkor karlendítéssel üdvözöljék az illetőt. A lakosság felettébb komikusnak találta az esetet, de érthető módon a náciknak ez nem tetszett és utasították a művészt, hogy a továbbiakban tartózkodjon az ilyen produkcióktól.

Erich Ohser német karikaturista náci ellenes rajzaival került többször is bajba, azonban mikor megtiltották neki a rajzolást, ő inkább a szovjetek kigúnyolását választotta alternatívaként (persze csak a felszínen, ugyanis a magánéletében tovább gúnyolta Hitlert). 1944-ben az egyik szomszédja kihallgatta amint a nácikat kifigurázza és feljelentette a Gestaponál. Ohser a tárgyalás előtt öngyilkos lett.

Erich Ohser

Sok ember viccelődött még ezután is a nácikkal, az egyik legismertebb köztük, Werner Finck, színész és humorista volt. Egyik alkalommal az előadásán felhívott egy Gestapo-tisztet a színpadra, majd megkérdezte tőle, hogy vajon ő (Finck) tud-e olyan lassan beszélni, hogy a tiszt mindent le tudjon jegyzetelni. Ezért a poénjáért Finck hat heti koncentrációs táborban letöltendő büntetést kapott. Azonban a férfit ez sem riasztotta vissza a viccelődéstől, mert a táborban is gúnyolta a nácikat. Amikor megkérdezték tőle, hogy nem fél-e, ő csak annyit válaszolt: "Elvégre már a táborban vagyunk, mi lehetne ennél rosszabb?"

Finck szabadulása után is folytatta a viccelődést, majd újbóli letartóztatása után választhatott, vagy börtönbe megy vagy a keleti frontra. A keleti frontot választotta ahol Vaskeresztet is kapott a hősies helytállásáért.

Werner Finck

Mikor a háborút nem sikerült olyan hamar befejezni ahogy a nácik tervezték, ők is rájöttek, hogy az emberek jó hangulatát humorral kell fenntartani, ezért több vicces filmet, humorestet is támogattak. Persze náci viccek nélkül.

Ha még nem olvastad, nézd meg, hogy milyen csatát vívott először az Osztrák-Magyar Haditengerészet az első világháborúban, vagy hogyan lett rettegetté a német 88 mm-es ágyú, vagy mit rejtett az osztrák-magyar Przemysl-erőd 1923-ban?