Most következő cikkünkben a régi Magyarország utolsó háborús szilveszterét mutatjuk be, amelyet még az ország teljes egységben, de romló állapotában ünnepelt.
Az 1917-es év búcsúztatása az osztrák-magyar frontokon reményekkel teli volt, ugyanis nem sokkal év vége előtt érkeztek orosz követek a központi hatalmakhoz, azzal a szándékkal, hogy kezdjék meg a béketárgyalásokat. A fegyverszünetet 1917. december 15-én meg is kötötték, így az orosz fronton megindulhatott a barátkozás. A magyar katonák ezért joggal várták úgy az újévet, hogy lehet az lesz az utolsó háborúban töltött esztendőjük. Ebben igazuk is volt, de sajnos ez az esztendő mást is hozott hazánknak nem csak egy véres háború befejezését. Az 1917-es szilveszter volt az utolsó, amelyet a régi Magyarország még teljes egységében ünnepelhetett.
Hogyan telt el ez az éjszaka Budapesten és a frontokon?
Az 1917-es szilveszterre az amúgy érvényben levő kötelező zárórát meghosszabbították, remélve, hogy a város lakossága kiélvezi az újesztendő első hajnalát. Azonban a városvezetésnek csalódnia kellett, ugyanis az emberek már este tíz óra tájban ásítozva üldögéltek a kávéházakban és a legtöbben ekkor már szedték is a ruháikat és indultak hazafelé. A lakosság egyre jobban belefáradt a háborúba, szinte minden családban voltak hősi halottak, hadifoglyok vagy rokkantak. Senki nem gondolta, hogy lenne oka ünnepelni, így szinte mindenki hazament a szűk családja körébe. A budapesti utcák alig voltak kivilágítva, szinte mindenhol síri csönd honolt, ami az előző évek hangoskodásaihoz képest elképzelhetetlen volt. A kávéházak már este tizenegy órakor önként bezárták kapuikat, ugyanis nem látták értelmét tovább nyitva tartani. Szomorú látványt nyújtott a sörházak képe is, ugyanis ezekben minden kapható volt csak sör nem. Néhány kávéház maradt nyitva, de csak azok ahol cigányzenét játszottak.
Két helyszínen volt komolyabb szilveszteri mulatság, a Zeneakadémia szilveszteri bálján és a Vígadóban az ún. Százezrek Zsúrján”. A legtöbb helyen előre kellett asztalt foglalni, ez kb. 10-15 koronába került asztalonként, amelyhez 20 koronáért még ún. hadimenüt is felszolgáltak. A mulatságokon 30-35 koronás pezsgőárak is voltak, amelyek már nem a fővárosi emberek pénztárcájához illettek. Amint egy társaság kibontatott egy pezsgőt, a vendégsereg majd felfalta őket a tekintetével, mivel azt hitték, hogy „hadimilliomosok”. Az ezeken a mulatságokon zenélő cigányzenészek kb. 100 koronát kértek a fellépésért. (Ez máskor 5-10 korona volt)
Már fél tizenegykor innen is elkezdtek hazaindulni az emberek, leginkább azért, hogy elérjék az utolsó villamost. Budapesten tizenegy óra után már csak a leghíresebb kávéházak tartottak nyitva, melyek szivacsként szívták fel a többi kávéházból „tulajdonképpen kizárt” még ünnepelni vágyó embertömeget. Azonban itt is szinte egykedvűen ültek az emberek, ki-ki az asztalánál egy jópofa sör mellett, vagy egy pohár bort kortyolgatva. Lassan elérkezett az éjfél.
Beállított fotó éjfélkor
A lámpákat eloltották, a cigány a cimbalmon tizenkettőt ütött, majd néhányan viccelődve mondták, hogy
A lámpaoltással megspóroltak a fővárosnak fél zsák szenet!
A cigányzenészek a Rákóczi indulót játszották, majd később a Sztambul rózsáját kezdték el húzni. A kávéházakban gyors fizetési láz tört ki, a pincérek szinte nem is tudták hova kapják a fejüket annyi kéz nyúlt feléjük, hogy fizetni akarnak. Miután az emberek kifizették a fogyasztásukat, kimentek az utcára ahol gyenge petárdákkal és tűzijátékokkal szórakoztak. Azonban szinte semmi sem emlékeztett a régi szilveszteri hangulatra, nem voltak többek között újévi malacok, melyek szinte kötelező kellékei voltak a fővárosi szilvesztereknek. Éjfél után fél kettő magasságában már alig voltak emberek az utcákon, szinte mindenki egy-egy konflisra várt.
Szilveszteri síverseny valahol a Budai-hegyekben
Ekkor történt egy rablás is, Buzási Jenő kereskedősegédet hazafelé útján két útonálló támadta meg az István út 50. szám alatt és elvették a pénztárcáját, amelyben szerencséjére csak az okmányai voltak, pénz semmi sem. Az útonállók kézre kerítéséről nincs további információ. Ezen a rabláson kívül nem volt más dolga a rendőröknek aznap este.
A frontokon ennél jóval feszültebben telt a szilveszter éjszaka, a keleti fronton ugyan nyíltan barátkoztak az orosz és magyar katonák, de a többi fronton ugyanúgy folytak a harcok. A keleti fronton szilveszter éjszakáján rangjelzések nélkül több orosz tiszt is megjelent a magyar lövészárkokban és egész estére ott maradtak. Az orosz tisztek nagyon jól érezték magukat a magyar katonák között, ezért ezt a találkozást január 10-én megismételték. A katonák megkapták leveleiket, melyeket az otthoniak küldtek nekik, szilveszter éjszakáján a Magyar Vöröskereszt és több nőegylet szeretetadományait is kiosztották.
Szilveszter napja valahol a frontokon
A tárgyalni érkező orosz tisztek bekötött szemmel várják a magyar tiszteket
Egy katona újévi jókívánságokat tartalmazó levelet ír a kedvesének egy fedezékben
Minden ember legfőbb kívánsága a béke volt, amelyet végül megkapott mindenki, de szörnyű áron. Az országot szétszabdalták, családok ezrei szakadtak szét, életek munkái mentek tönkre és egy egész nemzedéket nyomorított meg a rabló béke. Ugyan harcok már nem voltak a fronton, de újabb szörnyű két évet kellett kibírnia a magyaroknak, míg a háború hivatalosan is befejeződött.
Amennyiben érdekesnek találtad a cikket, nyugodtan oszd meg másokkal is, kedveld a Facebook oldalunkat és olvasd el az alábbiakat is:
Az egyik legszörnyűbb földrengés Magyarországon 1911-ben, amely romba dönötte Kecskemétet
Az osztrák-magyar Przemysl-erőd hátborzongató legendája
Az 1915-ös húsvét a keleti fronton
Hogyan esett orosz hadifogságba Rákosi Mátyás az első világháborúban?
