Az 1911. július 8-án történt súlyos földrengés Kecskemét városában olyan súlyos károkat okozott, hogy még évek múlva is látszottak a nyomai. A földrengést ugyan két előrengés előzte meg, de ezek nem voltak olyan súlyosak mint a július 8-ai. Az első előrengés június 1-én történt hajnali 6 óra 40 perckor, míg a második június 18-án este fél 12-kor. A most következő cikkben bemutatjuk, hogy mi is történt azon a július 8-ai napon, azokon a területeken ahol érezni lehetett a földrengést.
Az említett napon hajnali 2 óra 7 perckor erős lökéshullámokra keltek az Alföldön lakók, de leginkább a kecskemétiek, ugyanis ez a város volt a rengések epicentruma. A földrengés mintegy 5 percig tartott és több városban is érezni lehetett. A rengések olyan erősek voltak, hogy többen arról számoltak be, hogy szó szerint kiestek az ágyukból. A rengéseket keletre a Nagyvárad-Debrecen-Nyíregyháza-Tállya vonalig, nyugaton egész a Balatonig, míg északra Rimaszombat, délre pedig Pécs volt a legtávolabbi pont, ahol érezni lehetett a lökéshullámokat.
A földrengés kiterjedése
Budapesten is nagy riadalmat keltett a „megindult föld”, a telefonközpontokban mindenhol kigyulladtak a lámpák, az újságok szerkesztőségeibe emberek sokasága tódult be, hogy híreket szerezzen a földrengésről. A lakosság nagyrésze félig pizsamában, vagy félig meztelenül rohant ki az utcára félve, hogy rájuk omlik a házuk. A budapesti piacokon ekkoriban hajnali kettőre már kipakoltak az árusok és több vásárló is lézengett, mikor elkezdett mozogni a föld.
Egy kitámasztott és félig összedőlt épület a földrengés utáni napon
A Margit körúti fogház rabjai ordibáltak, káromkodtak és megpróbáltak megszökni, kihasználva a hirtelen jött fejetlenséget. Amikor rájöttek, hogy szökési kísérletük hiábavaló, elkezdték megrongálni a börtön épületét. Szombati nap lévén a város kávéházaiban szintén nagy volt az élet még hajnali 2 órakor. Több szemtanú számolt be róla, hogy a kávéházban ülve olyan érzése volt, mintha valaki folyamatosan rázta volna, másoknak pedig olyan érzésük volt, mintha zuhannának. Innen is mint sok más helyről azonnal az utcára mentek az emberek, de itt a tetőről lehulló cserepek okoztak kisebb-nagyobb sérüléseket. Többen pánikrohamot kaptak és a közelben tartózkodó embereknek kellett őket lefogniuk.
Egy ház belső udvara
Kecskeméten, a rengések epicentrumában szörnyű állapotok uralkodtak már a földrengés kezdete után nem sokkal. A közvilágítás szinte azonnal megszűnt, az épületek falai kidőltek, az üzletek lehúzott redőnyei mögül a kitört üveg darabjai, vagy az összetört árukból folyó különböző folyadékok szivárogtak az utcára. Az emberek a koromsötétben kiabálva, sírva, kétségbeesetten próbáltak menekülni amerre tudtak. Többen elájultak, akikre a sötétben rá is tapostak, amennyiben az úton estek össze. A sötétben mindenhol kiabálás hallatszott, ki-ki a családját szólítgatta. Az összeomló épületekből hatalmas porfelhő szállt fel, amely beterítette az egész várost, ezért nem csak a sötét hanem a nagy por is csökkentette a látási viszonyokat. Szalay piarista tanárt éppen az ágyából vetette ki a földrengés, szobájából ki akart szaladni de nem tudott mert az ajtó elferdült és nem nyílt ki. Szerencséjére a lakásának csak egyik fala rongálódott meg, így komolyabb sérülése nem történt.
Megrongálódott házfal
A hatóságok hirtelen nem tudták, hogy mihez kezdjenek, a rendőrök nem mertek maguk dönteni, meg kellett várniuk a politikusok véleményét és utasításait. Akik pedig történetesen szintén nem azzal voltak elfoglalva, hogy utasításokat adjanak a hatóságoknak a mentés megkezdésére. Egyetlen ember volt, azonban aki nem a formaságokkal törődött, hanem az emberéletekkel. Kada Elek, Kecskemét város polgármestere éppen a tanyáján tartózkodott, amikor elkezdődött a földrengés. Nem tétlenkedett, gyalog befutott a városba, ahol szerzett magának egy hintót, ezzel pedig körbejárta a várost, hogy hol kellhet segítő kéz.
Kada Elek polgármester, akit később Ferenc József személyesen tüntetett ki a földrengéskor tanúsított bátorságáért
Segítségből márpedig nagyon sok kellett, ugyanis több szemtanú is azt mondta, hogy ezen az éjszakán semmilyen hatóság nem volt a helyzet magaslatán. Mindenki a saját házát, a saját családját próbálta menteni, így tett a rendőrfőkapitány is, aki hivatalát hátrahagyva azonnal a családi házhoz futott. Az utcákon vérző emberek botorkáltak, síró gyerekek szaladtak menedéket keresve valahol a sötétben. De történtek érdekes esetek is, ugyanis voltak akik olyan mélyen aludtak, hogy nem keltek fel az erős földrengésre. Ilyen volt például egy terhes asszony, akit nem sokkal előtte műtöttek meg, vagy egy 2 éves kisfiú akit ölben vittek ki a házból mert még aludt.
Összedőlt melléképület
A városban egy idősebb asszony a hirtelen jött ijedségtől megőrült és később elmegyógyintézetbe kellett zárni. Sajnos a földrengésnek több halálos áldozata is volt, nem csak Kecskeméten, hanem a környező településeken. Sebesültek számát megbecsülni sem lehet, mert szinte mindenki szenvedett el kisebb-nagyobb sérüléseket. A római katolikus templom is súlyos sérüléseket szenvedett, egyik fala megrepedt, tornya megdőlt, a gyóntatószék pedig eltolódott. A temetőkben is sok kár keletkezett, legnagyobb az izraelita temetőben, ahol mintegy 48 sírkő dőlt el. A római katolikus temetőben pedig 20%-ra tették a károk mértékét.
Katonai sátor, amelyet szükséglakhelynek rendeztek be
Baranyai Ferenc, a Kecskemét melletti tanyavilágban élt családjával, a földrengés időpontjában a tanya egyik szobájában aludt a négy gyermeke, akikre ráomlott a vályogfal. Nagykőrösről két halottat jelentettek, akikre a házfal dőlt rá, míg egy hét esztendős fiút egy összeomlott ház romjaiból húztak ki. Másnap délután találtak meg egy Erős János nevű kilenc éves kisfiút, akire egy kémény omlott a fejére, amit súlyosan összezúzott, kórházba szállítás után életét vesztette.
Leomlott kődarabok
Másnap este a városban újabb földrengéseket észleltek, ekkor a lakosság már teljes kétségbeesésben volt, mert azt hitték városukat valamilyen felsőbb hatalmak elátkozták. Az asszonyok jajveszékelve rohantak kifelé a városból, a gyerekek sírva bújtak el messze a házaktól.
Mindenki kiabált:
Jajj megint itt a földrengés, mind meghalunk, elátkozott ez a város!
Ez a földrengés azonban már nem volt olyan erős mint az előző, így nem is okozott olyan károkat, még egy gyengébb utórengést átéltek a kecskemétiek, aztán pedig már nyugodtabban mérték fel a keletkezett károkat.
Megtámasztott házfal
A toronyóra 2 óra 11 perckor állt meg, amely még hetekig azt az időt mutatta, amikor a földrengés a legerősebb volt. A károkat még évek múltán is látni lehetett a városban, voltak olyan épületek, amelyeket egészen az első világháborúig nem sikerült felújítaniuk. A város újjáépítésére többen is gyűjtést szerveztek, ilyenek voltak például a katonai alakulatok, akik jótékonysági esteket tartottak a helyőrségi városaikban és a befolyt összeget felajánlották Kecskemét újjáépítésére. Kecskemét akkori polgármestere külön császári és királyi kitüntetésben részesült, az aznapi cselekedetei elismeréseképpen.
Az asszonyok már nem mertek visszamenni a házba aludni, ezért a kertbe vitték az ágyakat
További képek a katasztrófa helyszínéről:
Az ógyallai mérőállomás aznap esti mérése
Megrongálódott házak
Egy összeomlott ház belső udvara
A városháza belső udvara
A miniszterelnök másnap megérkezik a helyszínre
Lakhatatlanná vált ház
Egy asszony a törmelékek között kutat, személyes dolgokat keresve
Egy katonai sátor, amelyet szükséglakásnak rendeztek be
Kitámasztott házfalak
Egy épület belső tere a földrengés után
Összeomlott parasztház
Beomlott tető
Az egyik összeomlott ház udvarán az ott lakók a kertben rendezkedtek be
Megrepedt házfal
A városháza homlokzata
Összeomlott és kitámasztott ház
Megrongálódott ház Kecskeméten
Amennyiben érdekesnek találtad a cikket, oszd meg nyugodtan másokkal, kedveld a Facebook oldalunkat, és tekintsd meg ezeket is:
Európa legnagyobb bányakatasztrófája
