Egyperces Történelem

Egyperces Történelem

A háziasszonyok egy napja a 40-es évek Amerikájában

2020. április 10. - Névtelen Minorita

Milyen is volt az ideális háziasszony egy napja az Egyesült Államokban a háborúba lépés előtt nem sokkal? A cikk egy fotósorozaton keresztül mutatja be ezt a magyar olvasóközönségnek.

american_women_1941_6.jpg

A LIFE magazin 1941-ben úgy döntött, hogy dokumentálja egy háziasszony mindennapjait és azt bemutatja az olvasóinak. A szerkesztőség választása a 32 éves Jane Amberg fiatal háziasszonyra esett, aki szívesen vállalta, hogy egy stáb végigkövesse, hogy miket csinál egy nap alatt. Jane az Illinois állambeli Kankakee városában élt férjével Gilbert Amberg-el, akivel 1927-ben egy barátnője által elrendezett "vakrandin" ismerkedett meg és bő két év múlva össze is házasodtak. 1941-ig három gyermekük született (Peter, Tony és Pamela) akiket Jane nevelt amíg a férje dolgozott. A fotósorozat elkészülte után néhány hónappal támadás érte az Egyesült Államok egyik tengeri támaszpontját Pearl Harbor-nál. 

american_women_1941_2.jpg

Jane napja reggel 6:30-kor indult, amikor férjével elfogyasztották a reggelijüket, a gyerekek csak azután ültek asztalhoz, hogy a szülők befejezték az evést

 

american_women_1941_11.jpg

A reggeli után mindenkinek elkészítette az aznapi szendvicsét

 

american_women_1941_4.jpg

Miután mindenki megreggelizett és elkészültek a szendvicsek is, a háziasszony bevetette a család többi tagjának ágyát (A képen a két fiúgyermek ágya látható)

 

american_women_1941_5.jpg

A délelőttöt azzal kezdte, hogy felvette az otthoni köntösét és kitakarította a fürdőszobát

 

american_women_1941_3.jpg

A munkát folytatta a nappaliban, ahol saját bevallása szerint néhány nap olyan rendetlenség volt, hogy néha fel kellett fogadni egy fekete bejárónőt, aki óránként 35 centért segített neki a házimunkában

 

american_women_1941_7.jpg

Miután kitakarította a lakást és összeszedte a ruhákat elkezdett mosni

 

american_women_1941_6.jpg

Amíg a ruhák a mosógépben voltak folytatta a munkát a nappaliban, amíg a legkisebb gyermeke körülötte játszott

 

 american_women_1941_8.jpg

A család sofőrjeként is helytállt a mindennapokban, ugyanis ő fuvarozta a férjét a munkába, a gyerekeket pedig az iskolába

 

american_women_1941_10.jpg

Bevásárlás a gyerekekkel, ilyenkor mindig kaptak egy gömb fagyit a közeli drogériából

 

american_women_1941_12.jpg

A család kertjében a gyerekek délután vidáman játszhattak a szomszéd gyermekekkel, azonban Jane mindig ügyelt rá, hogy a játék mindig "hallótávolságon" belül történjen

 

american_women_1941_17.jpg

Amennyiben végzett a ház körüli teendőkkel Jane "lezser órát" tartott, ami azt jelentette, hogy a hálószobai karosszékbe ült, varrt és a kedvenc jazz lemezeit hallgatta

 

american_women_1941_9.jpg

Délután mikor a férje végzett a munkával, a család közösen fogyasztotta el az uzsonnáját

 

american_wifes.png

A pár este egy táncmulatságra volt hivatalos, ekkor a gyerekekre egy fiatal lány felügyelt, este nyolctól éjfélig

 

american_women_1941_16.jpg

A helyi Country Club rendezvényén a fiatalok élvezték az életet

 

american_women_1941_14.jpg

Ha nem mentek éjszakai rendezvényre akkor vendégeket fogadtak, ekkor Jane saját készítésű steak-et és burgonyát szolgált fel

 

american_women_1941_15.jpg

Amíg Jane szóval tartotta a vendégeket addig Mr. Amberg a húst szeletelte fel

 

american_women_1941_1.jpg

Az Amberg család, balról jobbra: Pamela, Peter, Tony, Jane és Gilbert.

 

Véleményünk szerint a fotók inkább propaganda célból készülhettek.

 

Amennyiben tetszett a cikk olvasd el az alábbiakat is:

József főherceg és az 1915-ös frontbarátkozás húsvét idején

Egy Széchenyi a magyar ellenállásban a nyilas uralom idején

 

A Magyar Népköztársaság kitelepítési terve atomháború idejére

A bejegyzés trackback címe:

https://egypercestortenelem.blog.hu/api/trackback/id/tr8715601672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hunter84 2020.04.12. 15:13:16

Régi szép idők! Mindenki a helyén.

kávésdoboz 2020.04.12. 17:45:17

Nem-nem, már kezd töredezni a rend. Mi ez az autóvezetés dolog? ;;;;))))

efi 2020.04.12. 22:01:23

Hamar végzett a házimunkával, már fél 9-kor lezser órát tartott.
És hogy miért volt jó nyakkendőben eszegetni, hátha leeszi azt a szép fehér inget?

Névtelen Minorita 2020.04.12. 22:08:51

@efi:
Szia,

A fél 9-et az honnan vetted? :)
Akkor ez volt a szokás, hogy ing+nyakkendőben ettek reggel és este is. Biztos leették többször is. Meglehet ha száz év múlva valaki meglátná, hogy ma pl.: pólóban vagy pizsamában reggeliznek az emberek ő is ugyanilyen hüledezve kérdezni, hogy ez miért volt jó?

Üdv

kewcheg 2020.04.12. 22:25:25

Ugyanekkor a Szovjetunióban Szása a harminckét éves vájár életében először enni kapott, és aznap este mégcsak meg se verték......

Névtelen Minorita 2020.04.12. 22:32:38

@kewcheg:

Szása jó sokáig húzta ennivaló nélkül...
Nemcsak a Szovjetunióban volt ilyen eset... Lehetne mondani pl.: Kínát, Észak-Koreát, Vietnámot, Franciaországot, valamelyik afrikai országot, vagy akár közel-keletit, de még Amerikát is.

Örömhernyó 2020.04.13. 10:32:29

@hunter84: Mindenki a helyén? A cipő minden képen ott van a nő lábán. A lezser órája alatt is a lábán van a cipő, ahogy a ház minden pontján mozogva is. Az amerikaiak a higiénére nagyon adnak, de közben az utcai cipőt a lakásukban is hordják. Ráadásul a bidét se ismerik, szétkenik a fenekükön a szhart és úgy élik az életüket. 30 percet töltenek a zuhany alatt (elhasználnak 200 liter vizet egy alkalommal), a zuhanyfej viszont a falba van rögzítve, így esélyük sincs a testük minden pontját alaposan lemosni.

Mindenesetre a képeket elnézve megértem miért menekültek a házasságból az amerikai nők. Egy szép házba bezárva élni, nem sokban különbözik egy arab feleség életétől.

@kávésdoboz: A család sofőrje feltűnően jóképűbb, mint a férj. Nem lennék meglepve, ha kezelgette volna a feleséget napközben. Az a beállás a nyitott motorháztető mellett... csak úgy sugárzik a képről a szexualitás, egyedül azon a képen látom a feleséget nőként viselkedni, a többi képen csak anya, házicseléd, oldalborda, a férj oldalán vonuló kiegészítő. Hiába, ez a hanyatló nyugat.
Biztos lehetsz benne, hogy a sofőr erős, olajos keze felcsúszott a szoknya alatt azon a selyemharisnyán.

kewcheg 2020.04.13. 11:10:32

@Örömhernyó: inkabb szerelő lesz az.A nő maga hajtja a Buickot.

¿Qué tapas hay? 2020.04.13. 11:46:13

Klassz összeállítás. Abban az időben, Magyarországon, hasonló jövedelmi helyzetű családokban az 1., 3-6., 8. és 16. képen látható munkákat a cselédlány végezte. A mosást bejáró mosónő csinálta. Mindeközben a nagys. asszony a napi bevásárlást intézte és főzött. Az iskolába a gyerekek maguk mentek.

A zakó-ing-nyakkendő a férfiak hétköznapi viselete volt, melegítőt, pólót tornacipőt sportpályán kívül senki nem hordott. Otthoni viseletben annyi könnyítés volt, hogy az utcai zakó helyett házikabátot (zakószabású posztókabát) húztak, cipő helyett pedig adott esetben posztó házicipőt. De ilyenben senki nem fotóztatta magát szívesen. A cipők talpa sima bőrtalp volt, ami kevesebb piszkot hordott a lakásba, mint a recés gumitalpú cipő. Esőben, sárban, hóban a cipőre külön sárcipőt (kalucsni) húztak, amit az előszobában, vagy az iroda előterében mindenki levett.

¿Qué tapas hay? 2020.04.13. 11:46:18

@Örömhernyó: A fickó az autós képen a benzinkutas. Eleve nem sofőrös autó, másrészről aligha lett volna pénzük a látható nívón sofőrt tartani.

Örömhernyó 2020.04.13. 14:45:48

@¿Qué tapas hay?: Tökmindegy, az a szerelő/sofőr/benzinkutas dugta az asszonyt. A férj a képek alapján egy nyúlbéla.
Ma is megtöcskölik az ilyen soccer mom státuszú feleségeket a gyerek fociedzője, a feleség jógatanára. Ez van, ha otthon marad egy nő és apuval már nincs lángoló szerelem, de még elég pénzt visz haza.

kewcheg 2020.04.13. 14:45:53

@¿Qué tapas hay?: Sőt hozzátenném, hogy az öltöny/zakóhordás annyira a mindennapok része volt a művelt nyugaton, hogy Dél-Amerikában (főleg Argentína északi része, illetve a két térítő közötti országok) az ott élő fehér úrinép inkabb egész nap pizsamában volt, hogy ne mondják, hogy nem hord öltönyt.(nyilván a pizsama szellősebb szabása miatt)....

Almandin 2020.04.13. 14:46:02

@¿Qué tapas hay?: Amerikában is a gazdagabbak már kiszervezték a házimunkát. Ez a képsorozat egy alsó középosztálybeli család életét mutatja. De itt is már időnként bejárónőt vettek igénybe (szegény nő még így is majdnem beleszakadt a sok munkába).
Valóban, akkor a hétköznapi öltözék is elegánsabb volt. Amúgy se lett volna praktikus munkába menés előtt-után még pluszban átöltözni. Én is dolgoztam olyan helyeken, ahol elegánsan kellett öltözni és nekem se okozott gondot kosztümben ebédelni. Ha ügyes vagy, úgyse eszed le magad. Ha meg mégis, mosni is lehet... Ráadásul ma már sok elegáns fazonú ruha készül könnyen mosható, nem gyűrődő anyagból, tehát tökéletesen kijön belőle az esetleges flekk.
Magyarországon akkoriban a cselédtartás sokszor társadalmi kötelesség volt, sok olyan család is tartott, akik anyagilag nem engedhették meg maguknak, de féltek, hogy kirekesztődnek a társadalmi közegükből. Inkább nem ettek napokig húst, de cselédnek lenni kellett. Erről itt lehet olvasni, pár évvel korábbi viszonyokról ír:
www.bibl.u-szeged.hu/ha/eletmod/index.html

Almandin 2020.04.13. 14:46:06

@Örömhernyó: Szerintem arra utalt a mindenki a helyén megjegyzéssel, hogy neki ez tetszik, ma is ilyen háztartásbeli nőket szeretne látni (én nem).
Cipő viselése a lakásban: nálunk is csak az elmúlt 20-30 évben terjedt el szélesebb körben, hogy leveszik az előszobában az utcai cipőt. Sőt, ma se mindenki csinálja. Én se. Nekem is kényelmesebb nem átcserélni. Nem szoktam a padlóra leülni, ott csúszni-mászni, hetente párszor takarítok. Volt idő, amikor én is be akartam ezt vezetni, de zavart. Ha nem megyek el otthonról, van, hogy papucsban vagyok, de ha kimegyek, estig nem szoktam már lecserélni. Kivétel volt, hogy laktam egy olyan lakásban is, ahol galérián aludtam, matracon, japán módra. Na, oda nem mentem fel cipőben, de még papucsban sem. Nem lett volna higiénikus, mert a galéria padlószintjén aludtam. 30 éve Magyarországon még valóban nem volt széles körben elterjedt az utcai cipő átcserélése, mert a japánok ilyen szokását még érdekességként tálalták. Volt egy olyan ismerősöm, aki félig Amerikában lakott (ingázott) évtizedek óta, ő is bejárt a lakásába utcai cipővel.
Nekem is az jutott az eszembe a képeket nézegetve, hogy riasztó egy életforma. Más kérdés, hogy itt nem a házassággal önmagában van baj, hanem azzal, hogy a feleség egy cseléd. A háztartásbeli életforma nemcsak fizikailag fárasztó, hanem monoton és unalmas is. Látszik a képeken, hogy könyvei is vannak a családnak, mégse jelenik meg a nő életében az olvasás (meg egyéb szellemi tevékenység se). Ez agyzsibbasztó. Ezeket a nőket a monotónián kívül a céltalanság is nyomaszthatta. Képzeljük el, hogy fiatalon férjhez megy és utána idős koráig nagyjából minden napja ugyanúgy néz ki. A fő esemény, ha gyerek születik, aztán, ha kirepül, unokák születnek. Ráadásul akkoriban az volt az életszemlélet, hogy minden tisztességes nő ilyen tüchtig háziasszony lesz, más opció nincs. Igaz, hogy akkoriban már voltak diplomás nők, de kevesebben és az eszmény a képeken látható takaros, otthonülő asszonyka volt.

midnightcoder2 2020.04.13. 16:45:17

@Almandin: Ez demonstráció volt. Elmentek Gipsz Jakabkánéhoz, hogy megnézzék hogy él egy alsó-középosztálybeli nő. Ő pedig megmutatta szépen, hogy milyen rendes egy asszonyka. De kétlem, hogy valóban ezt csinálta volna akkortájt minden csaj, de még azt is, hogy ő megtette ugyanezt minden nap. Másrészt... dolgozni nem kellett neki, TV még nemigen volt, internet fészbúk még sci-fiben sem létezett, mi a fenét csinált volna valaki otthon ?

Almandin 2020.04.13. 17:17:45

@midnightcoder2: Az bennem is felmerült, hogy több fotó beállított, kiöltöztek hozzá, túl tökéletes a teríték, stb. Viszont én ismertem hasonló korú nőket (vagy inkább 10 évvel fiatalabbakat). Sokaknál valóban kora reggeltől estig más se volt, mint a háztartás. Lusta asszonynak tartották, aki leült olvasgatni, akár csak este is egy félórára. A makulátlan háztartás, lakás akkoriban sok helyen elvárás volt, a kényszeres rend, stb. Ők olyanok voltak, hogy már azért is szégyellték magukat, ha a sarokban véletlenül ott maradt egy porcica, felmosás után nem tökéletesen csillogott a padló. Büszkék voltak arra, hogy idejük sincs másra, mint a háztartásra. Rádiót is házimunka mellett hallgattak. Amúgy ma is sok magyar nő úgy él, hogy reggel felkel, reggelit csinál, elindítja a gyerekeket iskolába, ha kisebbek, elviszi őket, utána bemegy a munkahelyére, lehúz 8 órát, hazafelé bevásárol, otthon megfőzi a vacsorát, mosogat, takarít, rendet rak, kikérdezi a gyerek leckéjét, utána a férjét még szexuálisan is kiszolgálja. Gyakran alvásra sincs elég idejük, nemhogy még szórakozni vagy művelődni. Ma már a legtöbb család nem azt a szintet várja el, mint a 80 éve élt háziasszonyoktól, de munka mellett a kevesebb házimunka is ugyanennyire fárasztó.

Andy73 2020.04.13. 18:08:41

Ez volt az amerikai álom, amit azért ott sem tudott mindenki megvalósítani, de a nagy átlag igen. Mindenesetre sokak számára ez az ideál: szép család, három szép gyerekkel (lehet, hogy később még több is született nekik), szép, viszonylag nagy kertes házban egy rendezett külvárosban. Azóta már ott is dolgozik a nők többsége, az átlag már nem tud megélni ilyen életszínvonalon egy fizetésből.
A demonstrációt, propagandát nem csak a politika mozgathatta, hanem az üzlet is: az autók elterjedésével egyre többen költöztek ki akkor a kertvárosokba (a belváros pedig sok helyen akkor kezdett el gettósodni): lehet, hogy ez is ezt reklámozta.
Nálunk is van egy ilyen tendencia, ami inkább csak a rendszerváltás után erősodött fel: Bp. lakossága csökkent, az agglomerációé viszont nőtt. Az átlag számára viszont nálunk sokkal nehezebben elérhető ez az életszínvonal, kétkeresős családban is. A nagy álag a nagyvárosokban továbbra is inkább lakásban él, csak kisvárosban vagy falun jellemző a családi ház, de ott sem sok az újépítésű. Három gyerek pedig már régóta nagycsaládnak számít, ami meg is látszik a siralmas demográfiai adatokon.

¿Qué tapas hay? 2020.04.13. 18:08:45

@Almandin: A legnagyobb tisztelettel: a képeken abszolút nem alsó-középosztályi család látható, ez az úri középosztály alsó-középső rétege, kb a 45-55$/hét jövedelemkategóriából. Tessék megnézni a házat a legalsó képen. Az autó egy vadonatúj ezerdolláros kocsi (Ford Super Deluxe Coupé 1941), csak annak a havi törlesztése vagy 30$. A néger lánynak a szövetségi minimálbért (30 cent/ó) fizetik. Valószínűleg megengedhetnének többet is, de lehet hogy ott nem nagyon illene. Mondjuk szerintem nagymosást viszont aligha tartottak naponta. Amúgy minden családnak ez a legnehezebb időszaka, amikor már a gyerekek elég nagyok hogy felfordítsák a házat, de még nem elég idősek ahhoz, hogy érdemben segítsenek.

Örömhernyó 2020.04.13. 18:16:58

@Almandin: "30 éve Magyarországon még valóban nem volt széles körben elterjedt az utcai cipő átcserélése, mert a japánok ilyen szokását még érdekességként tálalták."

Nem tudom hol éltél Magyarországon, de az én családomban mióta az eszemet tudom (30 évnél régebben), mindig papucsban jártunk otthon. Nem csak a közvetlen családban, de a távolabbi rokonoknál és ismerősöknél is.
Cipőt előszobában levenni, ez volt a szokás. Sőt, ruhacsere, de legalábbis a férfiaknak házikabát, köntös, nőknek kötény vagy később otthonka az utcai ruha fölé, ha házimunkát végeztek.
A gyerekeknek kifejezetten ruhát kellett cserélni. Játszósruha volt otthon, nem az utcai ruhában voltunk otthon. Felnőtteknek annyira nem volt ruhacsere, de a fent említett házikabát, otthonka, kötény jellemző volt. Papucs is. Esetleg a vendéggel kivételt tettek, ha szép tiszta cipőben jött. Csizmás paraszt a nagyszüleimhez nem is léphetett be a szobákba, a hallban kellett várnia, egyszerűen nem volt bejárása a ház belsőbb szobáiba idegennek.

A japánoknak a WC-ben is külön papucs van, amit a lakásban nem használhatnak.

Mi itt Ázsiában papucsozunk. Itthon egy szál faszban járkálok, papucsban. Esetleg hidegebb időben hordok ruhát. Az utcai ruha veszélyes kórokozókkal van tele, most koronavírus idején talán az is rászokik a ruha- és cipőcserére, aki eddig nem tette.
Én a lakásba belépve cipőről papucsra váltok, aztán az utcai ruhát leveszem, kezet és arcot mosok illetve lábat is, ha belebüdösödött a cipőmbe nap közben és így vagyok. Vagy otthoni ruhát veszek fel, ha van valaki idegen a lakásban.

Almandin 2020.04.13. 19:10:05

@¿Qué tapas hay?: Igazad van, ez egy kicsit jobb módú család. Akkor még jobban sajnálom az asszonyt.

kewcheg 2020.04.13. 22:35:39

@¿Qué tapas hay?: mondjuk Illinois nem olyan nagy szám, manapság meg pláne.A heti dodó, amit irtál Massachusets, NJ vagy Empire State -ben feleilyen életnivóra lenne csak elég, mondjuk a bér is magasabb, kivéve ha valami allami tisztviselő az apuka.....

gosalaus 2020.04.16. 15:48:38

Megkerestem a házat Street View. Utca neve az eredeti Life cikkben, házszám az utolsó képen.
978 Cobb Boulevard, Kankakee
Nagyon érdekes, ahogy eltelt ott is 80 év.

gébence · http://soraim.blog.hu 2021.02.04. 20:00:24

A nálam lustább menyasszonyom mellett néha én is hasonlót élek meg. Majdnem. :)
süti beállítások módosítása