A massachussets-i Essex megyében található Salem Village-ben fiatal, tinédzser lányok gyűltek össze egy pajtában, hogy egymás közt megbeszéljék a jövőt, játékosan jósgömböt készítve arra voltak kíváncsiak, hogy a „titkos szerelmük” meg fogja-e kérni a kezüket, lesznek-e közös gyerekeik, milyen lesz a házasságuk. Azonban ekkor hátborzongató dolog történt, az addig játéknak vélt jósgömbben, egy koporsót véltek felfedezni. Ettől kezdve a lányok megváltoztak, a felnőttek szerint depressziósok lettek, rohamok gyötörték őket és furcsán beszéltek.
Az első két lány, akiket vizsgálat alá vontak, a helyi tiszteletes Samuel Parris 9 éves lánya Betty Parris, míg a másik ennek unokatestévre a 11 éves Abigail Williams volt. A tiszteletes először a helyi orvost, William Griggs-et hívta ki, hogy vizsgálja meg a lányokat. Az orvos azonban nem értette a lányok viselkedését, sem a szavaikat így az ördög jelenlétére gyanakodott és ördögűzést ajánlott. A tiszteletes azonban ezt nem vette komolyan és úgy gondolta a lányok csak gúnyt űznek belőlük. Azonban a szóbeszéd gyorsan terjedt a kis faluban, így egy Mary Sibley nevű asszony javaslatára, egy fekete rabszolganő, bizonyos Tituba boszorkánysüteményt készített. Ezt a cselekedetet maga Parris tiszteletes is elítélte, mint ördögtől valót.
Egy hónappal később már „terjedni” kezdett a fiatalok között a rosszullét, így a polgári hatóságokhoz fordultak, akik három asszonyt azonnal letartóztattak, mivel a fiatalok őket megkínzóiknak nevezték meg. Köztük volt az indián Tituba is, aki a kihallgatása alkalmával részletesen vallott az ördöggel kötött szerződéséről. Az emberek ekkor úgy vélték, hogy a boszorkányságnak vége szakadt a nő letartóztatásával, de nem így lett. Egyre hátborzongatóbb események kezdődtek a faluban. A falu egykori tiszteletese, Deodat Lawson visszatért, hogy segítse Parris tiszteletest. Első estéjén Nathaniel Ingersoll fogadójában vizsgált meg egy 17 éves lányt, kinek az alkarján egy rejtélyes fognyom jelent meg. Ezzel egyidőben Parris lakásában a 11 éves Abigail elkezdett rohangálni a házban és a kandallóból kihúzott égő botokat dobált mindenfelé.
A ház, ahol az egész kezdődött
Másnap a két tiszteletes boszorkányság ellenes prédikációt tartott a faluházban, ahol Abigail is megjelent. A lány furcsa hangon többször is bekiabált a prédikáció közben, többek között ilyeneket:
„Hosszú!, "Unalmas!" „Mi az a sárga madár a tiszteletes vállán?”.
A szónoklatot követő napokban letartóztatták a negyedik nőt a faluban, Martha Cory-t. A nő kihallgatásakor a „megszállt” lányok az első sorokban ültek és mikor a nőt bevezették, mindannyian heves rángatózásba és sikítozásba kezdtek. Később azt mondták, amikor a nő a kezét tördelte akkor beléjük csíptek, míg ha a szájába harapott, akkor olyan volt, mintha beléjük harapna. A nőt majdnem meglincselték a helyi lakosok, így őt is börtönbe vetették. Napokkal később történt meg az egyik legszomorúbb eset, amikor a boszorkányság vádja, annyira elharapódzott a faluban, hogy a feldühödött tömeg már egy 4 éves kislányt is boszorkánynak titulált, és több mint 9 hónapig tartották a bostoni börtönben. A lány csodával határos módon túlélte a 9 hónapnyi súlyos börtönt azonban, ahogy azt apja 19 évvel később elmondta:
„Attól kezdve állandó gondozásra szorult, és alig vagy egyáltalán nem volt képes ellátni magát.”
Ekkor már szinte naponként tartóztattak le asszonyokat a faluban, a bostoni börtön kezdett megtelni azokkal akiket ilyen-olyan boszorkányságért zártak rácsok mögé. Az egyik leghátborzongatóbb kihallgatás Rebecca Nurse, Salem Village-beli asszonyé volt. A „megkínzott” lányok pokoli zűrzavart okoztak, sikítoztak, a földön rángatóztak az emberek pedig kiabáltak. Rebecca Nurse büntetése szintén a börtön volt. Ekkor jelentkezett a legfőbb probléma az egész ügyben, ugyanis a letartóztatottak száma napról napra nőtt, de egy tárgyalás sem volt.
1692. június 2-án történt meg az első tárgyalás és nem meglepő módon halálos ítélettel zárult. Az első kivégzett nő a Salem Village-beli Bridget Bishop volt. A következő tárgyalás június 29-én történt meg és 5 halálos ítélettel zárult. A vesztőhelyen Sarah Good visszaszólt a kivégzőinek:
„Éppen annyira vagyok boszorkány, mint amennyire maga, és ha elveszik az életemet, az Isten vért fog itatni magukkal!”
A tárgyalások folytatódtak, amelyeken szinte rendre 5-6 halálos ítéletet hoztak. Az utolsó ülésre augusztus 17-én került sor, amelyen 9 halálos ítéletből végül öt személynek megkegyelmeztek, mert bevallották bűnüket. Az utolsó kivégzésre szeptember 22-én került sor, amikor a vesztőhelyre menet a szekér kereke elakadt, a közelben állók felkiáltottak: „Az ördög nem engedi kivégezni a szolgáit!” Miután végeszakadt a kivégzéseknek néhány fiatal azzal dicsekedett, hogy „milyen jó mulatságot csináltak!” Sokaknak már a tárgyalások alatt is gyanús volt a lányok viselkedése, többek között Cotton Mather tiszteletesnek, aki több levelet is küldött a bíróságnak, hogy csak óvatosan bánjanak a „bizonyítékokkal” mert nem lehetnek biztosak semmiben. A bíróságnál azonban nem vetették meg a kínzást sem, ugyanis ekkor a bíróságon a legegyszerűbb és legerősebb bizonyíték az volt, ha a vádlott saját maga bevallja bűneit.
Később kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a lányok tünetei az ételmérgezés, azon belül is az anyarozsgomba fertőzéssel lehet összefüggésben. Ugyanis a térségben előző évben jelentős anyarozsjárvány volt. A perekben végül összesen 19 embert végeztek ki és többen is sok évnyi börtönbüntetést kaptak a bíróságtól. A salemi boszorkányperek mind a mai napig a leghíresebb boszorkányperek közé tartozik. Magyarországon ilyenekre szintén volt példa, a legismertebbek a szegedi és a debreceni boszorkányperek, nagyjából ugyanebből az időszakból.
Amennyiben szeretnél még érdekes történelmi dolgokról olvasni, kövess minket facebook oldalunkon, és iratkozz fel, hogy értesítést kapj az új cikkeinkről, ha még több érdekességre vágysz, olvasd el ezeket is:
Űrhajósok hátborzongató eltűnése a világűrben
Egy fiatalember hátborzongató eltűnése az éjszakában
