Aki valamennyire is érdeklődik a második világháború vagy a fegyverek iránt, egészen biztos, hogy ismeri a rettegett 88 mm-es ágyút. Azonban kevesen tudják, hogy mégis miért vált ilyen hírhedté a szövetségesek körében.
A német hadsereg a 88 mm-es ágyúját az 1936-1939 között zajló spanyol polgárháborúban tesztelte, pontosabban 1937-ben. Egy, a polgárháborút megfigyelő brit titkosszolgálati tiszt már ekkor félelmetesnek és nagyon veszélyesnek találta a fegyver több módon való alkalmazását és megírta aggodalmait a Brit Hadügyi Hivatalnak, ahol azonban nevetve lesöpörték az asztalról a jelentést, ugyanis azt hitték a hírszerzőjük erősen túloz, hogy a fegyvert szinte minden módon bevetették. Meg amúgy is, szerintük a 88 mm-est légvédelmi ágyúnak tervezték, ezért nem lehet sikeresen használni földi alakulatok ellen.
Nem kellett sok idő, a britek rájöttek, hogy hatalmas fenyegetést jelent, mind a szárazföldi, mind a légi egységeknek, ugyanis bevethető a gyalogság, páncélosok és repülők ellen is. Parti ütegként használva pedig hajók ellen is hatásos volt.
A 88 mm-es ágyú 2000 méteres lőtávon belül szinte az összes szövetséges tank páncélját sikeresen átütötte, ezzel a páncélosok legnagyobb rémálmává vált.
A német Wermacht egyik legfélelmetesebb és legelterjedtebb fegyverévé nőtte ki magát a háború folyamán. 1944 augusztusában például már 11.000 darab 88 mm-es állt szolgálatban a németeknél.
Kíváncsi vagy, hogy miért vörös a brit vöröskabátosok ruhája?