1915 tavaszán a harcoló katonák még mindig nem térhettek haza otthonukba, ellentétben azzal, amit II. Vilmos a háború elején ígért nekik: „Mire a falevelek lehullanak, katonáim otthon lesztek.” Az Osztrák-Magyar Hadsereg egységei ezen a tavaszon a Kárpátokban harcoltak, itt érte őket a húsvét ünnepe. A most következő cikk ezt a húsvéti ünnepet fogja bemutatni, József főherceg szemszögéből.
Orosz és magyar katonák barátkoznak a fronton
1915 húsvétvasárnapjának reggelén egy orosz katona emelkedett ki a lövészárokból és egy gallyra kötött fehér zsebkendővel óvatosan megindult a magyar lövészárok felé. A rögtönzött zászlót lobogtatva jelezte, hogy a sereg vezetőjével szeretne találkozni. A magyar bakák beengedték a lövészárokba, ahol egy oroszul jól tudó honvéd megkérdezte a szándékát, mire a hadikövet elmondta, hogy az orosz parancsnoktól hozott ajándékot az osztrák-magyar seregek vezérének. A bakák bekötötték a szemét és hátra küldték, hogy ott át tudja adni az ajándékokat.
A hadseregparancsokság épületéhez a délelőtti órákban berobogott egy autó, amelyen az orosz követtel együtt két másik magyar tiszt is érkezett. József főherceget értesítették, hogy egy orosz hadikövet szeretne vele találkozni, a főherceg azonnal a parancsnokságra sietett, ahol már várta őt az odaszállított orosz altiszt.
Az orosz követ átadja az ajándékokat
József főherceg az alábbiakat írta az ajándékokról:
Ügyetlen, szertartásos bókok közepette, egy mohával és tőzikékkel díszített kosarat hoz, melyen egy kis orosz zászló van „megerősítve. A kosárban szentelt húsvéti kalács, egynéhány kék és piros tojás s egy eleven, szürke házinyúl — ezt kis Magda lányomnak küldöm el, öröme lesz vele —, a nyúl nyakán egy levél lóg.
Az orosz követ az ajándékokon túl egy kéréssel fordult az osztrák-magyar parancsnokokhoz, mégpedig, hogy húsvét ünnepére való tekintettel ne lőjenek az elkövetkezendő három napban és legyen egy hallgatólagos fegyverszünet a fronton. József főherceg ezt készséggel elfogadta, amennyiben az oroszok sem fogják megszegni az ígéretüket. A követ biztosította az osztrák-magyar tiszteket, hogy ők megtartják majd a szavukat.
József főherceg
A főherceg bőséges ebédet adott az orosz hadikövetnek, mely közben francia nyelven elbeszélgettek egymással, egészen kora délutánig. Az ebéd után József főherceg egy nagy sonkát, kenyeret, Törley pezsgőt és tojásokat állíttatott össze az orosz parancsnoknak, melyhez egy levelet is csatolt:
Temessék el hősi halált halt szeretett testvéreinket, kiket már oly régen kifosztva, meztelenül látunk állásaik körül feküdni. Magyarok azok, kiknek ily látta rossz világot vet különben oly lovagias orosz ellenfeleinkre. Hiszen mi az ő halottaikat, mint bajtársakat saját temetőinkbe tesszük örök nyugalomra.
Az orosz követ a levelet és az ajándékokat átvette, a főherceg pedig a legjobbakat kívánta neki és a többi parancsnoknak is, biztosították egymást, hogy három napig nem fognak lőni egymásra. Az orosznak bekötötték a szemét, visszaültették az autóba és elindultak vele vissza a front felé. Mikor visszaértek a frontra az orosz követnek olyan jó kedve lett, hogy dalra fakadt és meghívta a magyar kísérőit vacsorára, amit ők elfogadtak és az oroszok szintén bőségesen megvendégelték őket.
A bakák összeállítják a válasz ajándékot
Érdekesség, hogy ebéd közben az orosz követ elárulta József főhercegnek, hogy a nehéztüzérségtől nagyon félnek a front túloldalán, mert hatalmas pusztítást végzett az orosz sorokban.
Amennyiben szeretnél még érdekes történeteket olvasni:
Az Osztrák-Magyar Przemysl-erőd hátborzongató rejtélye
